Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-15

104 15. orwágos Blés október 22. 1S87. okvetlenül szükséges. Ezen tételek is azonban a költségvetésben inkább átfutó tételeket képeznek, csak egy kamatrészlet az, a mi az idei költségvetés előirányzatát igazán terhelni fogja. Ezen kivül van egy 250,000 forintnyi többlet az országház építésénél, mely szükséges nem azért, hogy az építkezés agy mint czélozva volt, 10 év alatt befejezhető legyen, most e ezélból még sokkal nagyobb részletet kellett volna felvenni, de szükséges azért, hogy oly módon lehessen az építkezést folytatni, hogy az, a mi elkészül, a tél folytán elromlásnak kitéve ne legyen. Ezek szerint áll elő tehát, t. ház, azon eredmény, hogy a rendes kezelés mérlege kedvezőbb levén, mint mondani bátor voltam, 8.135,500 írttal a rendkívülieké és a beruházásoké, főleg a vasutaknál, a közlekedési és pénzügyministeriumnál elért megtakarítások által kedvezőbb 4 millió 200 ezer forinttal, az eredmény az fog lenni, összehasonlítva a múlt évvel, hogy a múlt évi 22.024,794 forint helyett tenne hiányunk 14 millió és körülbelül kerekszámban 600 ezer forintot. (Bálijuk!) Megjegyzem, hogy itt a közös hadi budget rendkívüli kiadásait csak azon összegben számítottam, melyben azok a múlt évben beállítva voltak, mert rá akartam mutatni, hogy mi azon változás, a mit saját magunk költségvetése a közöstől elkülönítve felmutat. Ezt mutatja fel azon különbözet, a mely a 23 millió és a 14 millió 600 ezer között van, ennyivel javítottuk megtakarítás és némely jövedelmi ág lehető fokozása által a múlt évi helyzetet. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Most következik már, hogy szóljak a közös hadsereg rendkívüli költségvetéséről, mert annak reánk vonatkozó eredményét is eltagadni bizonynyal nincs szándékomban. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a múlt évben már elfogadtatott, sőt munkába is vétetett a hadseregnek új fegyverekkel ellátása. Én azt hiszem, hogy ha egyáltalában rászántuk magunkat— amint kellett, hogy rászánjuk, mert hiszen biztonságunk mégis a legfőbb dolog — arra, hogy ezen nagy kiadást megtegyük; azt is kellett és kell kívánunk, hogy az egész hadseregnek és majd az egész véderőnek e fegyverekkel való ellátása egyáltalában a lehető legrövidebb idő alatt eszközölve legyen. Ezt akarva, természetesen nem tehettünk egyebet, minthogy a kormányok hozzájárultak ahhoz, hogy a delegatiók elé teendő előterjesztésbe a közös hadsereg részére részint fegyverekre, részint az azok folytán szükséges munitiók és más mellékfelszerelésekre 15 millió és nehánv százezer forint állittassék be, melyből minket igazság szerint négymillió nyolczszáz hetvenezer 760 forint terhelne. Azonban mindemellett, hogy a többlet, mely előáll a közös hadsereg beruházási vagyis rendkívüli költségvetésében, négymillió nyolczszáz és néhány ezer frttal terhelne minket, az mégis csak 3.775,000 frttal terhel, mi azáltal éretett el, hogy a takarékosságot lehetőleg érvényesíteni akarván ott is, ezen 15 millió néhány százezer frtnyi rendkívüli kiadás a fegyverekre és azokhoz tartozókra nézve részben fedezetét találta a közös hadsereg rendkívüli költségvetésének tavalyi mértékében. De ha a delegatiók elfogadják ezen előterjesztést, idei költségvetésünk 3.775,000 frttal e miatt mindenesetre romlani fog. Lehetett volna — nem tagadom — oly módozatot találni, hogy a fegyverek elkészüljenek ugyan, de a fizetések valamely kölcsönmivelet folytán több évre kitolassanak. De megvallom, én abból a nézetből indultam ki, hogy sokkal jobb most gondoskodni arról, a mi teher csakugyan reánk esik, mint ismét más aprólékos hitelmüveletekkel segíteni magunkon. (Helyeslés.) Ha már most ezt is figyelembe veszem, akkor előállna azon körülmény, hogy ha — ismétlem — a delegatiók a közösügyi költségeket, ugy a mint a kormány előterjeszti, megszavazzák, 18.395,121 írt lenne az 1888-iki költségvetés deficitje, vagyis már csak 3.629,673 frttal kevesebb, mint a múlt évi volt. De a mint talán beszédem elején is mondtam, végleges mérleget 1888-ranem állíthatok fel azért, mert egyfelől a monarchia másik részének kormányával folytatott s a befejezéshez közeledő tárgyalások alapján a dohányjövedéknél administrativ úton lehető intézkedések folytán már 1888-ra meglehetős többletet remélek. Ezenkívül lesz szerencsém ma három törvényjavaslatot bemutatni, kérve, hogy azok még a költségvetés előtt tárgyaltassanak— és hae törvényjavaslatok elfogadtatnak, ugy, hogy legalább az év második felében érvényesíthetők lesznek, az általam jelzett administrativ intézkedések és az általam beterjesztendő törvényjavaslatok, azt hiszem, igen alapos és inkább szűk számítás szerint körülbelül hat millió forinttal fogják apaszthatni a hiányt, ugy hogy azután a hiány ismét leszállna tizenkét millió néhány százezer forintra. De, mondom, ez attól függ, hogy e törvényjavaslatok — mert a másik dologról nincs kételyem — kellő időben meg fognak-e szavaztatni, ugy, hogy azok, ha nem is egészben, de legalább részben már a jövő év folyamán érvényesülhessenek. Megvallom, t. képviselőház, soha sem szerettem, ma sem szeretek conjecturalis pénzügyi politikát csinálni. De azt hiszem, a mai helyzet nemcsak megengedi, de igényli, hogy ezzel szemben kivételt tegyek és előadjam, ha nem is hosszú, messze jövőre, de az 1889. és 1890-diki évekre, hogy minő eszközökkel és minő eredményeket hiszek elérhetőknek költségvetésünk hiányának megszüntetésére? (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy| talán