Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

35; 334. országos ülés inám.ins 1. 1887. felhívom a t. képviselő urat, hogy vegye ismét fontolóra, mi mindent kívántak, miféle intézmények szükségét hangsúlyozták, vádolva a kormányt mulasztással, hogy azokat mind nem létesítette. Az igaz, számokat nem mondtak, nem is tettek concret propositiót, de bárkivel szemben helyt állok azért, hogy ha mindazokat figyelembe veszszük, nem a miket csak óh aj tandóknak, de okvetlen szükségeseknek mondottak, ugy az nem 800 ezer frtot, hanem legalább is 8 milliót fogna tenni. Én azt tartottam és tartom ma is, hogy igenis takarékoskodni kell, azt tartottam és tartom ma is — és ebben épen gr. Apponyi t. képviselő úrral egyetértek — hogy vannak igenis bizonyos követelményei az állami életnek, a melyekre nézve visszalépésnek helye még ezen tekintetből sem lehet; de kérdem csak, hogyha gr. Apponyi megjelöli a eulturalis, az ország érdekében szükséges anyagi feladatokat, megjelöli a tágabb értelemben vett közigazgatási igényeket, ugy méltóztassék elhinni, hogy a rendes költségvetés keretében azon nagy összegeket, a melyeknek megtakaríthatására gondolni látszik, megtalálni nem fogja. A beruházásokat — erről nem most nyilatkozom először — elmondtam, hogy igenis meg kell ideiglenesen szorítani, terjeszkedni csak odáig kell, a hol törvényszerű kötelességünk van, vagy az állam közgazdasági fejlődés nem óhajtandóvá, nem szükségessé, de elodázhatlanná teszi. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek azok, a miket a takarékosság terén eszközölni lehet. De, t. képviselőház, azt gr. Apponyi képviselő ur is megmondotta, hogy csupán takarékossággal nem lehet czélt érni. De ezt megmondottam én is a pénzügyi bizottságban és mondom ma is, csakhogy azután a képviselő ur azt mondja, hogy a kormány mindezekkel nem foglalkozik, mindezekre nem készül, mindez irányban nem csinál semmit. Bocsásson meg a képviselő ur, én biztosíthatom, hogy igenis mindezekkel foglalkozik a kormány, foglalkozik épen azzal, a mit a képviselő ur hangsúlyozott, közvetett és fogyasztási adóink czélszerű, jobb kihasználásának előkészítésével. De a képviselő ur programmot kér. Csak ugy mellékesen jegyzem meg most, hogy programmot adni nem a budget-törvény megszavazásakor, de a budget benyújtása alkalmával lehet, ha egyáltalán lehet. Ezt, mondom, csak mellékesen jegyzem meg, de a képviselő ur, midőn elmondta nézeteit például a szesz forgalmi adóját illetőleg a regáléval kapcsolatban, maga is azt monda, hogy azonban maga is nagyon kétségesnek tartja, vájjon a pénzpiacz mai helyzetében ily terveket megvalósítani lehetne. T. képviselőház! Egy képviselő, kivált ellenzéki képviselő, a pénzpiacz ily helyzetében is mondhat tervet; mondhat a^ért, mert nincs hivatva azt rögtön megvalósítani. Mikorra a megvalósítás kezébe kerülne, a világ rendes folyása szerint remélhető, hogy addig a pénzpiacz helyzete javulni fog; de ha nagyobb szabású tervek foganatosítására a pénzpiacz nem alkalmas, akkor a kormánytól nagyobb szabású terveket követelni nemcsak nem lehet, sőt ha a kormány ilyeneket adna, akkor nem volna helyes felfogása és ítélete a helyzetről. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur elmondotta, hogy a kormány erős többségre támaszkodván, mily hatalmas, de utána teszi: mi haszna, ha azt nem érvényesíti, azt nem viszi eredményre, a mit az ország érdeke kivan és ezzel kapcsolatban mondja, hogy a kormány nem vette fel programmjába a fogyasztási zárvonal felállítását. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Meg vagyok győződve arról, hogy gr. Apponyi képviselő ur a zárvonal felállítását okvetlenül szükségesnek tartja arra, hogy fogyasztási adóink kellő jövedelmet hozhassanak; mert hisz ha nem volna róla meggyőződve, nem nyilatkozik oly határozottan mellette. De engedje meg a képviselő ur, csalódásnak ő is ki lehet téve. Engedje meg, hogy másnak is lehessen meggyőződése. Sem ő, sem más nem azzal teljesíti kötelességét, ha másnak meggyőződése szerint jár el, hanem akkor, ha saját meggyőződését követi. (Helyeslés jobbjelöl.) Én, a mint az általános pénzügyi vitánál is többször mondottam, lehetőnek hiszem zárvonal nélkül is ezen adóknak helyes kihasználását. És én nem politikai okokra hivatkozom a zárvonalat illetőleg, ebben megnyugtathatom gr. Apponyi t. képviselő urat; de jól emlékezem az ezelőtt 8—10 évvel lefolyt tárgyalásokra, akkor a forgalom és a kereskedelmi kényelem szempontjából lett kimutatva, hogy a zárvonal felállítása nem óhajtandó. Es ehhez még hozzáteszem, hogyha a zárvonal felállítása határoztatnék is el ma, mert hisz a jog kétségtelen hozzá, azt rögtön nem lépteíhetnők életbe, hanem meg kellene most is várni a vám- és kereskedelmi szövetség lejárását; meg kellene tenni az előleges intézkedéseket, mert hiszen kimondani a zárvonalat, de nem állítani fel a közegeket, a melyek végrehajtsák, csakugyan semmit nem érő dolog. És akkor ezen az utón ezen jövedelmeknek az értékesitíetése nem hamarább, hanem később következnék be, mint a hogy én más utón értékesíthetőnek tartom. De, t. képviselőház, gr. Apponyi Albert t. képviselő ur nagy súlyt fektet arra, hogy nem is lehet foglalkozni ilyenekkel, mert a pénzügyministeriumban provisorium van. Én, t. ház, nem ugy fogom azt fel, hogy ha egy minisíer, bár ideiglenesen vezeti is egy tárczának teendőit, kivált ha még történetesen a cabinet feje is az illető, stagnálni kell minden munkának. En azt hiszem, hogy