Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

334. országos ülés márczius 1, 1887. 91 helyet oly férfiúnak, ki ha rögtönözve nem is lett volna képes a nemzetet e nagy bajból kiszabadítani, de legalább igyekezett volna módot keresni arra nézve, hogy a nemzet pénzügyi bajain segítsen. T. képviselőház! Hogy közerkölcsiségi tekintetben mily káros hatása és befolyása van a közösügyes intézménynek egyes polgárokra, erre példa maga Tisza Kálmán ministerelnök, a ki daczára annak, hogy kora ifjúságától fogva folytonosan hazánk, nemzetünk önállóságáért, függetlenségeért , alkotmányos szabadságáért küzdött, daczára annak, hogy az 1861-iki országgyűlésen a határozati párt egyik tagja, sőt vezére volt, mely határozati párt annyira ragaszkodott a nemzet ősi alkotmányához, önállóságához, függetlenségéhez, hogy az országgyűlés kezdetén még szóba se akart állni a tényleges hatalommal, miután ősi törvényeink határozottan kimondják, hogy a magyar nemzet csakis szent István király koronájával megkoronázott fejedelemmel alkothat együtt törvényt, 1861-ben pedig Ferencz József ő Felsége homlokát még nem díszítette szent István koronája, következőleg csakis a haza és a nemzet iránti kötelességét teljesítette a nemzet. midőn törvényalkotásba nem vegyült. T. képviselőház! Miután én ugy vagyok meggyőződve, miszerint a nemzet sorsán csak ugy lehet segíteni, hogy ha a jelenlegi közjogi alap, a közösügyes intézmény száműzetik hazánk határai- ' ból; miután ugy vagyok meggyőződve, miszerint a nemzet csak akkor lehet boldog, elégedett, nagy, ha önálló hadügygyei, pénzügygyei és külképviselettel bir: én a jelenlegi törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elérik helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki feljegyezve nincsen, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministérelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Részemről is követni szándékozom ugy Helfy, mint gr. Apponyi t. képviselő urak példáját. Nem fogoka költségvetési vita alatt elmondottak ismétlésébe bocsátkozni; egyáltalán igen röviden szándékozom nyilatkozni. A két említett t. képviselő úron kivül mások által tett nyilatkozatokra csak egy észrevételem van. (Halljuk! Halljuk!) Egy képviselő ur, azt mondta, hogy nem valami hiteles helyről ugyan, de azon hír terjedt el, hogy a KothschiM-consortiumnak — és ugy látszik, azt hiszi, ezt csak mellesleg jegyzem meg, hogy annál szabadabban beszélhet erről, mert annak valamennyi tagja, mint ő szokta mondani, zsidó, a mi a valósággal teljesen ellenkezik — mondom, azon consortium tagjai csak azon alapon akarnak kölesönt adni, ha Austria és Magyarország közösen állanak érte jót. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy ez a jelen körülmények közt senkinek még eszébe sem jutott. És megjegyzem még, hogy mindaz, a mit arra vonatkozólag mondott, mintha ezen vagy bármely más pénzügyi consortium által az ország ügyeire s Austriával való viszonyára befolyást gyakorolni csak meg is kísérelte volna, az igazsággal homlokegyenest ellenkezik. Ezek előleges megjegyzése után, a mi máimagát a kérdést illeti, régen és mindenütt elismert joga az ellenzéknek az, hogy a költségvetési törvénynél a kormány számára a meghatalmazást, hogy a megszavazott adókat behajthassa s a kiadásokat teljesíthesse, megtagadja; erre az ellenzéknek teljes joga van s erre természetesen reflectálni szükségesnek nem tartom. De, t. képviselőház, mondatott némely dolog, a melyre — egészen eltekintve ettől — reflectálni, azt hiszem, kötelességem. Mindenekelőtt felhozatott az és pedig két t. szónok által, hogy ha egy ministeriumban változás törteink, az a törvényhozás előtt bejelentendő vagy indokolandó. Egyik képviselő ur azt is mondotta, hogy rendes eljárás az, hogy a kilépő minister az ellenzék padjairól mondja el kilépésének okait. Én, t. ház, nem csak rossz néven nem vehetem est, de sőt elismerést tartalmazván velem együtt eddig eléggé kicsibe vett volt collegáim részére azon vágy kifejezése, hogy ülnének az ellenzéki padokra, ezt szívesen is fogadom. Csakhogy ennek igazoltsága ép ugy, mint a parlament előtt teendő nyilatkozat kötelességszeriisége szerintem csak akkor áll be, ha a kilépő tag és a ministerium között nagy, általános politikai nézeteltérés merült fel; de maga az a körülmény, hogy egy vagy más okon, akár pedig egyik vagy másik kérdésben felmerült véleménykülönbség folytán történt ily változás, ez azon politikai horderővel, melyet a képviselő urak annak tulajdonítani akarnak, nem bir és épen azért nem foly belőle azon következtetés, melyet a képviselő urak abból levonni akarnak, (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert t, képviselő ur különösen hangsúlyozta azt, hogy ezen kormány ma sem látja a helyzet komolyságát, nincs a helyzet magaslatán és ezt indokolta azzal, hogy a kormány — mint monda — jelzett 800 ezer forintnyi megtakarítást nem fogadta el; indokolja axzal, hogy most sem ad részletes pénzügyi programmot; indokolja azzal, hogy a zárvonal felállítását nem veszi fel programmjába és még azzal is, hogy a pénzügyi tárczánál provisorium van. Én, t. ház, nem számítottam össze, de könnyen elhiszem, hogy azon megtakarítások, melyeket a t. túloldalról proponáltak, 800 ezer frtot tesznek; tehetnek könnyen, mert az országháznak töröltetni szándékolt költsége egymaga 600,000 frt. De fordítsuk meg a vita alatt mondottakat és vegyük azokat figyelembe más szempontból. Én 12*