Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

72 333. országos ülés február "28. 1887. esetben támadtatván meg a tőzsdebiróság ítélete, 18 esetben elvettetett a felfoly-smodás és a tőzsdebiróság határozata 4 esetben lett megsemmisítve. 1886 ban, midőn a börzebiróság előtt lefolyt ügyek száma csaknem ISOO-at ér tel, beadatott 44 felfolyamodás, ebből 38 elvettetett, 4 esetben megsemmisíttetett a határozat. Akkor, midőn ez adatokat gyűjtettem, kettőre nézve még nem érkezett le a felső bíróság határozata. E szerint méltóztatnak látni, hogy 5 év alatt 125 felfolyamodás volt, 111-ben helybenhagyó határozót történt és ha még azt a kettőt is hozzászámítom a megsemmisítést ki mondókhoz, melyekre nézve nem vagyok az eredményről informálva, mindössze legfölebb 14 esetben lett megsemmisítve a börzebiróság határozata. Azt hiszem, e számok igen ecclatánsan beszélnek. Ezek bizonyítják,hogy túlterjeszkedésről szó nem lehet és hogy ép ezért, mivel a felső bíróságok ez esetekben igy ítéltek, az, a mi még specifice felhozatott az eljárás ellenében, súlylyal szintén nem bír. (Helyeslés a jobboldalon.) Felemlítette ugyanis a t. képviselő ur azon körülményt, hogy az illetékesség kérdésében esküt ítélnek. Az eskü ténykérdésekre szokott szólani. Ha tehát az volt a kérdés, hogy a tőzsdén köttetett-e az üzlet, természetes, hogy e ténykörülmény bizonyítására esküvel lehetett bizonyítani. A börzebiróság kötött eljárási szabályok szerint nem ítél, ennél a legteljesebb mértékben van alkalmazva a közvetlenség és szóbeliség. A börze biróság ítéletei szabad meggyőzőrlés, nem kötött formális bizonyítékok alapján hozatnak. De épen azon eset, melyet a t. képviselő ur felemlített, helytelenítvén azt, hogy az illetékesség kérdésében az eskü odaítéltetett, egészen a Curiáig ment fel; a tábla osztotta a képviselő urnak azon nézetét, hogy ezen esetben nem lett volna helye eskü általi bizonyításnak s a Curia ellenkezőleg kimondotta azt, hogy helyesen ítélt a börzebiróság. E szerint méltóztatnak látni, hogy azon legfőbb fórum, melynek határozatait irányadóknak kell, hogy tekintsük, épen ezen kérdésben eltérőleg azon nézettől, mit itt a t. képviselő ur, mint nagyon helytelent fejtett ki, más álláspontot foglalt el. T. ház! A tőzsdebiróság szervezete és összeállítása ellen is tett a képviselő ur kifogást. Bár a törvény intézkedik abban az irányban, hogy az illetékesség elleni kifogás a tárgyalás kezdetén történjék, ez irányban a börzebiróság eljárási sza bályai ismét azon szabályt tartalmazzák, hogy a tárgyalás kezdetén hivatalból szólittatik fel az illető fél az illetékesség kérdésének tárgyalására. így tehát azt hiszem, hogy ezen irányban ismét nincs elzárva senkitől az alkalom, még ha törvénytudatlan volna is, ezen figyelmeztetés után a maga védelmének érvényesítésében. A visszavetési jogot, szintén korlátlanul lehet gyakorolni. Az tény, hogy csak a börze-biróság tagjaiból lehet a bíróságot választani; de t. ház, ki alávetette magát azon szabályoknak, melyek köztudomásúak sa melyek alapján üzletet kötni jónak látott, az tudta, hogy mely bíróságnak veti magát alá. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozta még a t. képviselő ur, hogy Bécsben el nem fogadtatnak az oly tagok, a kik nem tagjai egyszersmind a tőzsdének; minálunk pedig elfogadtatnak. T. képviselőház! Azt hiszem, ebben a mi börzebíróságunkat váddal terhelni alig lehet. Ha helytelenség forog fenn, a bécsi börze intézkedése helytelen, de kijelenthetem, hogy én nekem, a kinek talán módja lett volna, hogy ha ily helytelenség, vagy ebből származó jogsérelmek merülnek fel, azokról tudomást venni, soha senkitőí sem vettem panaszt ily irányban, mert különben kötelességemnek ismertem volna az ügygyei megismerkedni s esetleg orvoslást is szerezni. Méltóztatnak tudni, hogy a tőzsdebiróságaink külföldiekkel is kötött számos peres ügyben bíráskodnak s igy nagyon természetes, hogy a mi bíróságaink a képviselet, a védelem körét kiterjesztik mindazokra, a kik habár nem magyar honosak, a börzebiróság illetékességének alávetették magukat. Én tehát sem ebben, sem pedig arra nézve, a mit a bélyegekről felhozott a képviselő ur, vele egyetérteni nem tudok. Épen azon álláspont, melyet túlnanról méltóztatnak leginkább kifejteni, nyilatkozik a bélyegek magassága ellen. Azonban a törvénykezési bélyegeknek az állam általi igénybevétele igen nagyrészt azzal is indokolt, hogy az állam viseli a törvénykezés költségeit s igy legalább plausibilis indok találtatik arra is, hogy oly biróság előtt, mely az államnak minden megterheltetése nélkül subsistál, olcsóbbak az eljárási bélyegek. Én, t. képviselőház, mindazokban, miket az előttem szólott képviselő ur felemlített, semmi olyan flagráns sérelmet nem látok, a mely engem rögtöni intézkedésre határozhatna el. (Halljuk!) Sem a tőzsdebiróságot, sem egyéb birói szervezetünket és perjogunkat véglegesnek tekinteni egyáltalában nem kívánom. Mind a két téren szükség lesz a gyökeres javításra és majd akkor, ha perjogunk és bírósági szervezetünk reform alá fog vétetni, minden esetre helyén lesz az, hogy a tőzsdebirósággal is mint kivételes bírósággal tüzetesen foglalkozzunk. Addig, t. ház, én nem látok arra okot, hogy ez irányban Ígéretet tegyek, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy ha netalán alapos panaszok merülnének fel, a melyekre nézve azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy legalább az én ministerségem alatt egyetlen egy sem fordult elő, a mutatkozó szükséghez képest igyekezem orvos-