Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-333
33S. országos ülés február 28. 18S7. 73 lást szerezni! A mostani állapot mellett, azon tapasztalatok után, a melyekkel én rendelkezem, egyáltalában nem látom szükségesnek, hogy a naz határozza el azt, hogy a börzebiróság reformja a napirend tárgyává tétessék. Én tehát, támaszkodva a házszabályok intézkedésére, kérem a t. házat, ne méltóztassék Polónyi Géza t. képviselő nr indítványát tárgyalás alá bocsátani. (Élénk helyeslés a jobb/elől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) Azt tartom, hogy reánk ezen oldalon ülő képviselőkre nézve a mélyen t. igazságügyminister urnak iménti legíijabb keletíí enuntiatiója teljesen alkalmas lehetett arra, hogy felocsúdjunk azon kellemes mámorból, melyben magunkat még néhány nappal ezelőtt ringattuk, a mikor elég naivak voltunk még arra is számítani, hogy az igazságügy terén alkotásokat, tetteket várhatunk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az igazságügyi politikának, ugy látszik, máivégzete az, hogy fundamentális tételei közé csak az ígérgetést számítja; de a hol a cselekvés terére kellene lépni, ott hiába keressük az igazságügyminister urat. (Ugy van! a szélső "baloldalon.) Az igen t. minister ur szerint az 1881 : LIX. törvényczikk az ő néhány szakaszával — csak a 94-—99. §§. vonatkozván erre — olyan boldog állapotokat teremtett a börzebirósággal szemben, hogy hiszen most már semmi kívánni való nincs. Egyetlen egy kérdésben concedálta a t. minister ur azt, hogy a dolog még sincsen egészen rendén s ez az, hogy a bécsi és budapesti börze közt hiányzik a reciprocitás. Hát, t. képviselőház, én ennél sokkai fontosabbnak tartom a másik két dolgot, tudniillik, hogy a t. igazságügyminister ur és erre neki határozottan alkalmat kívánok szolgáltatni, ne térjen ki a kérdés lényege elől, nyilatkozzék, mint Magyarország igazságügyministere az iránt: hajlandó-e kivételes intézményekkel támogatni a diíferentiákkalvaló üzérkedést, hajlandó-e tovább is támogatni ezen, minden hazárd-játéknál veszedelmesebb,egyúttal törvénytelen s erkölcstelen alapokon nyugvó intézményt? Határozott választ kérek a minister úrtól: hajlandó-e differentiaiis üzleteket továbbra is törvényes védelemben részesíteni a börzén, igen vagy nem ? A másik kérdés, melyre feleletet kérek, az, hogy a termelők érdekeit, a termény- és gabonatőzsdén hajlandó-e respeetálni, hajlandó-e ez irányban intézkedést tenni, igen vagy nem ? Mert ha én azon ígérettel akarom a kérdést elütni, hogy majd a bírósági szervezés alkalmával tekintetbe vesszük azt, akkor nagyon soká kell, hogy várjunk. Miért? Mert nagyon jól tudjuk a tapasztalásból, hogy még az olyan kérdések tekintetében is, melyek már az igazságügyminister ur cabinetjében, hogy ugy mondjam, in camera caritatis képezik tanulmányoKÍPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. zás tárgyát, milyen sokáig kell várnunk, de a birói szervezés kérdése az még csak a jogász egyletben egy előzetes discussio tárgyát képezte, mig az onnan az igazságügyminister úrhoz eljön és az igazságügyminister ur által el fog intéztetni, akkora aligha mi fogunk itt szónokolni. (Derültség a szélső baloldalon) De a t. igazságügyminister ur úgy látszik zokon is vette tőlem, hogy én igazságszolgáltatási állapotainkkal hoztam összeköttetésbe a börzebiróságot. Hát én kíváncsi voltam hallani, hogy mi az a más indoka, a mire a kivételes intézkedés alapítva van, mint a bizalmatlanságra a justitia iránt. Azt mondta erre a t. minister ur, hogy szükség van ezen kivételes intézményre, mert a forgalom nagysága és a kereskedők érdekei követelik, hogy gyors és felebbezhetlen ítéletek hozassanak ezen ügyekben. Helyes, de vájjon ki mondaná meg azt, hogy mért kellene ilyen gyors és inappellabilis ítélet hozatalára épen a szakbírónak képtelennek lennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogyha egy jó kereskedelmi birói eljárás készíttetnék, a mely a gyorsaságot lehetővé tenné, egy szakbirákból álló tőzsde-biróság felállításával, megszűnnék annak szüksége, hogy kivételes intézményt tartsunk fenn. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, hogy igazságszolgáltatási állapotaink iránt bizalmatlan vagyok, az először jogosult és másodszor nem is új keletű dolog; de megvallom, hogy ez alkalommal a Pester Lioydból merítettem meggyőződésemet, hogy jogom van igazságszolgáltatási állapotaink iránt bizalmatlan lenni, mert deczember 14-iki számában ezt mondja a Pester Lloyd: „Es drängt sich uns angesichts dieses Entwurfes unwülkürlich die Bemerkung auf, dass unsere Legislative bei Schaffung der in das Justizfach einschlagenden Gesetze, was die Dauerhaftigkeit derselben angelangt, entschieden kein Glück hat." — itt szó van a törvénykezési szünetről — de felsorolja ezen közlemény legközelebb alkotott igazságügyi törvényeinknek egész seregét, a melyekről azoknak hasznavehetlensége rövid idő alatt bebizonyult. A kérdés csak az, hogy mig az igazságügyminister ur a törvénykezési szünidő kérdését, tehát egy oly törvényt, a mely 1883-ban keletkezett, tehát sokkal későbbi, mint a melyről én beszélek, azt alkalmasnak tartja arra, hogy niódosíttassék, hanem a börzetagok dolgát azt a börzian erekre szorult állam ministere noli me tangerének tekinti, azt nem tartja alkalmasnak, hogy módosítás tárgyává tétessék. Hát, t. ház, a minister ur volt kegyes kiemelni, hogy a szóbeliség és közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelése, mily nagy eredmény a börzebiróságnál. Itt szabad legyen megemlítenem, 10
