Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

68 333. országos ülés február 28. 1S87, Oda, hogy azon egyetlen egy rendkívüli intéz­kedés alapján, hogy a tőzsdebiróság illetékességi kérdésekben eskü által is határozhat, kitérj esz kedik ma már a tőzsdebiróság illetékessége,, a váló­pereket, szóval azon pereket kivéve, melyeknél a rendes bíróságtól eltérésnek helye nincs, kiterjesz­kedik mindennemíí perekre, liqnid-adósságok kér­désére, vasati, építkezési, szóval olyan perekre, melyek nem kereskedelmi dolgok. Alapjában a tőzsdebiróság választott bíróság, az 1868 : LIV. törvényczikk 496. §. pedig a válasz­tott bíróságokra nézve világosan kimondja, hogy ha valaki választott bíróságnak veti magát alá, az esetben szerződni tartozik és ezen írott szerződés­ben határozottan meg kell j ölelni azon eseteket, melyekre a választott bíróság vonatkozik, a bíró­sági praxisban ezen szerződésekre nézve csakis a teljhitelt érdemlően kiállított szerződések aceeptál­tatnak, tehát a hol az illető vagy sajátkezuleg irta alá a szerződést, vagy a hol két tanúval is előt­temezve van az okmány. A tőzsdei pereknél azonban nem szükséges ily szerződés; mert a kereskedelmi törvénynek 313. §-a szerint teljes bizonyító okirat már az, a mit a kötelezett fél, például a termelő, egyedül aláír. De tudjuk azt, hogy legtöbb esetben az a fél, kinek egy ily blanquette-t oda állítanak, alig olvassa el, hogy a tőzsdebíróságnak alá van vetve, csak egyszerűen aláírja s azután a tőzsdebiróság illetősége megállapíttatik. De még ez nem a leg­nagyobb haj ; hanem miután a tőzsdei ügynökök már a szabályzat szerint is kiváló hitelt érdemel­nek az által, hogy illetékességi kérdésben esküt is engednek meg az ügynökök szóbeli megállapodá­sainál, daczára a törvény világos rendelkezésének, ezóbeli megállapodások alapján is az illetékesség megállapíttatik. Már most, t. ház, minden jogász, de mindenki a törvényhozás termében tudni fogja, hogy a per­rendtartás szerint az 1868: LIV. törvényczikk 221. §-a értelmében az esküt a rendes biró csak végítéleletben ítélheti meg, tehát a rendes bírónak kevesebb hatásköre van, mint a tőssdebirónak, mert az illetékesség kérdésében eskü alatt nem bizonyittathat: a minek aztán az a furcsa anomália a következménye, hogy a mig a tőzsdebiróságnál csak a végítélet ellen van helye felfolyamodásnak, ha eskü által állapíttatott is meg az illetékesség, az illető félnek le kell tenni az esküt, mielőtt az illetékesség tárgyában kért végzés jogerőre emel­kedett volna és elmarasztalják, mielőtt felsőbb fórum határozhatna a felett, hogy megengedtetik-e az eskü, még pedig ily alakban, a mint az meg­ítéltetett. (Helyeslés balfelöl.) Ha már ily kivételes bírósági intézményt crealtunk, hogy ezenfelül még ily kivételes proces­sualis absurdumot épen a börzebiróság kedvéért eutartsunk, ezt nem tartom az igazságszolgáltatás | általános elveivel összeegyeztethetőnek. (Helyeslés balfelöl.) Az illetékesség kérdésénél azonban talán még sokkal nagyobb fontossággal bír ezen kivételes bíróság organisatiójának, szóval magának a börze­bíróság szervezetének kérdése. Itt oly szembeötlő jogtalansággal találkozunk, a mely, t, képviselőház, a termelők érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Ha ugyanis igaz az, hogy ily kivételes bírósági intézményre szükség van azért, hogy a termelő és kereskedő gyorsab­ban és olcsóbban szolgáltathasson magának igaz­ságot: akkor az ily eszmetársulás jogán csak akkor lehet reciprocitás egy ily intézményben, ha ott mindkét érdek, tehát ugy a termelés, mint a ke­reskedelem érdeke is teljesen képviselve van. Ma, t. képviselőház, az a tőzsdebiróság, a hogy kifejlődött, sem több, sem kevesebb, mint tökéletes castbiróság; (Ugy van! balfelöl) mert a tőzsdebiróság tagjai csak olyanok sorától válasz­tatnak, kik a tőzsdének tagjai, a termelők pedig nem lévén tőzsdei tagok, ki vannak zárva a bírás­kodásból, a mely első sorban és kiválóan a ter­melők érdekeinek védelmére kellene, hogy hivatva legyen. Már most, t. képviselőház, ez nem is oly egy­szerű kérdés. Van a dolognak egy igen érdekes részlete, melyet különben Gaal Jenő t. képviselő­társam — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen —• bővebben is el tudna mondani, a melyre azonban még rögtön visszatérek. Ennél a tőzsdebiróságnál a következő intézkedés szolgál irányadóul. A tőzsdebiróság választása tekintetében a peres fe­leknek jogukban áll választott biráikat a tárgya­lási határnap előtt is megválasztani és azokat a titkári hivatal utján a tárgyalásra meghívni. Ezt mondja az eljárási szabályzat 14. szakasza. Ha azonban a választott birák valamelyike ezen tisztet nem vállalná el, vagy megjelenésében akadályozva volna, az illető peres fél tartozik a jelenlevő tőzsdebirák közül választani s ha nem választana, az elnök jelöli ki részére a választott bírákat. Már most, t. ház, hová reducálódott ezen pa­ragraphus alapján a tőzsdehírósági intézmény? Nemcsak oda, hogy a termelők a tőzsdebiróságon nincsenek képviselve, hanem oda is, hogy össze­sen két senatusban működvén a tőzsdebirák, soha sincsenek többen jelen, mint tizen, vagyis öten az. első senatusban és ugyanannyi a második senatus ban. Már most akárhányszor bejelentheti az illető fél, hogy ezt vagy azt a bír ót választotta, az mindig akadályozva van a megjelenésben és rendszerint nem fogadja el a mandátumot és akkor előáll az az eset, hogy vagy tetszik választani azon birák közül, a kik ott jelen vannak, vagy pedig az elnök jelöl ki bírákat azokból, akik jelen vannak. Tehát ezen intézmény tulajdonképen a választott bíróság eszméjének egyenes negatiója, lucus a non lucendo;

Next

/
Thumbnails
Contents