Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

333. országos ülés febrnár 28 1887. 69 mert hogy ez választási szabadság volna, annak | czáfolatával a t. házat untatni feleslegesnek tar- , tom. De lássuk ezen intézmény történetét. Akkor, ' midőn az 1881. évi LlX. törvény czikknek a perrendtartási novellának törvénybe iktatásáról volt szó, különösen midőn ezen tőzsdebirósági intézmény felállítása czéloztatott, akkor nehezen ment keresztül a t. ház folyosóin ezen kérdésnek megoldása és különösen kívántatott a termelők érdekeinek a repraesentatiója. Akkor a t. tőzsdetagok a gazdakörrel tanácskozást kezdettek meg és hajlandók voltak a termelőknek ezen jogosult képviseleti érdekeit acceptálni. Csak ezen a réven azután, mikor megnyerték a gazdaközönségnek támogatását is, csak ezen réven volt az 1881 évi LIX. törvényczikk törvénybe iktatható. Mikor azután keresztül ment a javaslat, akkor azt mondták a gazdáknak: hja igen,miacceptáíunk titeket, de csak ugy, ha bőrziáuerek lesztek, ha beiratkoztak a tőzsdére mint tagok, csak akkor fogunk közületek is választani tőzsdebirákat. Én nem akarom ezt az eljárást tovább jellemezni. Azt hiszem, hogy a magyar törvényhozásnak, mely földmívelő államnak a képviselője, ily körülmények közt ilyen intézmények további fentartását helyeselni nem lehet; hanem ha volt valaha jogosult óhaj az igazságszolgáltatás terén, ugy ez az, hogy a termelők képviseltetéséről és az egyoldalú bíróságtól való megmentésükről gondoskodva legyen, (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, az a legfőbb kinövés, melyet a bírósággal szemben ostromolni kell, tulajdonképen abban áll, hogy lényegében ez a kivételes bíróság, habár elismerem, hogy a termelés és kereskedelem érdekeinek is szolgál, mert például Magyarországon ugy állunk, hogy az az ügynök 50 krajczárnál is többet hajlandó adni azon termelőnek, a ki aláveti magát a tőzsdebiróíágnak a rendes bíróság helyett, a mi megint fényes bizonyíték rendes igazságszolgáltatásunk jósága mellett; mégis e kiváltságos intézmény semmi téren nagyobb eredményt nem producált, mint ott, ahol az megkerülése volt a magyar magánjog egész fejlődésének a tőzsdebirósági intézmény behozatalával a differentialis üzleteknek sanctiója és védelme^ által. (Ugy van! balfelöl.) Én, a ki látom, hogy a társadalom erkölcsi tekintetben mint sülyed és mint fenekük meg, én, a ki látom, hogy mi történik, hogy holnapról holuaputánra a börzedifferentiákkal tönkre teszik a nemzetet, nem mulaszthatom el azou kötelességem teljesítését, hogy óva intő szavamat felemeljem. Nem hiszem, hogy valaki bármi tekintetben is kevésbé tudná kárhoztatni azon manipulatiót, melyet azon ügynökök, a kiknek vagyonuk nem volt, de áldozataiktól lesz, visznek végbe, kik a tudatlanokat vagyonuktól a szó szoros értelmében a j differentialis üzletek utján megfoszthatják. Ez az intézmény az, melynek törvénye: Grosse wuchern und Wucherer werden gross. Törvényhozásunk, igen bölcsen, az úgynevezett hites alkuszok intézményét megszüntette, hanem a helyett teremtettek a tőzsdetanács kinevezésétől függő oly kasztot, mely kizárólag börzianerekből alakult és a melyből a termelők ki vannak zárva ugy, hogy a termelés különböző ágaiban még csak ügynökökké se lehessenek. Azt mondja az erre vonatkozó szabályzat, hogy az ügynök saját számlájára üzleteket nem köthet. Igaz, csakhogy miképen állapítja meg e szabályt? Ezt mondja : „Saját részére sem közvetlenül, sem közvetve és bizományosként sem köthet tőzsdei kereskedelmi üzletet, a mi azonban a megkötött üzlet érvényességén még sem változtathat. Azaz meg van tiltva az, hogy üzletet saját számlájára kössön, de ha mégis kötött, visszaélvén a fél bizalmával, elhitetve vele, hogy Rothsehilddal vagy más czéggel kötött szerződést, ez azért mégis érvényes a mikor rákerül, hogy a differentiát fizetni kell. Ha pedig kapni kell a differentiát, akkor előáll a vagyontalan ügynök és azt mondja, a szerzőilést magam számlájára kötöttem, de fizetni nem tudok. Hát, t. ház, azt hiszem, hogy az ilyen igazságszolgáltatási anomáliát tovább is fentartani sem indokolt, sem czélszerü nem lehet. Egyébiránt, t. ház, van még ezen ügynöki institutiónak több más árnyoldala is. Ezekből még csak egyet kívánok felemlíteni. (Halljuk!) Itt a fővárosban, az ország szivében fennálló kivételes bíróság előtt, hol a tőzsdetanácsnak még az a joga is meg van, hogy kinevezési jogot gyakorol a tőzsde-ügynökökre nézve, megengedi a szabályzat, hogy „a naplóba iktatott bejegyzések bármely élő nyelven történhetnek". Azaz, hogy bármely európai nyelven, francziául, angolul, stb. De tudjuk azt, hogy ezen bejegyzés csak németül történik meg. így tartja fenn magát az ország szivében a germanisatiónak egy fészke, a mely hogy jobban nem prosperálhat, csakis annak tulajdonítható, hogy az ügyvédi képviselet ott megengedtetett, a mi által a germanisatio tovább terjedésének egy erős gát emeltetett. Én az ilyen kivételes institutiónak még azon kivételes kedvezményt is megadni, hogy Magyarország fővárosában hitellel biró könyveketnemmagyarnyelvenis vezethessenek, hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélső balon.) Tudnék ezen a téren az igazságszolgáltatás elveivel össze nem férő számtalan ilyen részletet felsorolni, de azon reményben lévén, hogy javaslatom tárgyalásra is kerül, azon reményben, mondom, nem foglalkozom most bővebb részletekkel, egyre mégis kötelességem a t. ház figyelmét felhívni. Azok a hallatlan bűnös visszaélések, a melyeket az úgynevezett gabnabizományosok és ügynökök a tőzsdén véghez visznek, hogy egy