Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-333
333. országos ülés feTbruár 28.1SS7. 67 Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend: Polónyi Géza képviselő ur 415. számú az 1870. évi II. törvényczikk által visszaállított pesti, most budapesti árú- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságai illetékességi körének korlátozása, birói szervezetüknek és eljárási szabályzatuknak törvényhozási utón való végleges megállapítása és ezzel kapcsolatosan az 1881: LIX. törvényczikk 94— 99. §-ainak hatályon kívül helyezése tárgyában beadott indítványának indokolása. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom kiemelni, hogy akkor,midőn ezen indítványt benyújtottam, úgy engem, mint azon pártot, melynek megbizásából azt előterjesztettem, kizárólagosan igazságszolgáltatási motívumok vezéreltek, mert beláttuk, hogy ezen intézmény, ezen kivételes bíróságnak mentül előbb való reformálása égetően szükségessé vált. (Helyeslés a szélső halon.) Akkor, t. képviselőház, midőn a tőzsdebiróságról van szó, felmerül első sorban azon cardinalis kérdés: vájjon a tőzsdebiróság egyáltalában szükséges-e vagy nem? Altalános igazságszolgáltatási elvek szempontjából mérlegelve a dolgot, nem hiszem, hogy többet állítanék a valónál, ha azt mondom, hogy minden kivételes bíróság egyúttal ecclatans bizalmatlansági szavazat maga a bírósági szervezet és eljárás ellen, (Ugy van! a szélső halon.) Csak ott, t. képviselőház, ahol az igazságszolgáltatás orgánumai, közegei, szervezete nem képes kellő mértékben megfelelni a várakozásoknak, melyeket irányában a jogkereső közönség táplál, csak ott van helye és értelme annak, hogy maga a törvényhozás is kivételes bíróságokhoz forduljon. Mentül inkább, áll fenn egy államban a szükségessége annak, hogy az igazságszolgáltatással szemben bizalmatlanok legyünk, annál inkább van indokolva az ilyen kivételes intézmény. Már most, t. képviselőház, ha ezen alapelvek szempontjából mérlegeljük e kérdést, akkor én az 1881-ben igazságszolgáltatásunk számára a törvényhozás által kiszolgáltatott szegénységi bizonyítvány alapján kénytelen vagyok constatálni, hogy Magyarországon igenis nagy szükség van ilyen intézményre, mert igazságszolgáltatásunk, fájdalom, semmi tekintetben nem felel meg a hozzá fűzött várakozásoknak. (Igás! a szélső haloldalon.) Ha tehát ezen kényszerhelyzetnél fogva, melyet nem mi teremtettünk, melyet azonban készen találva, acceptálni kénytelenek vagyunk, ha ezen opportunitási szempontból a tőzsdebiróságot, mint kivételes bírósági intézményt acceptálnunk kell, akkor azon kérdésre, vájjon meddig lesz még ezen kivételes intézményre szükség, nem én vagyok hivatva felelelet adni, hanem hivatva van az igen t. igazságügyminister ur, mert erre a kivételes bíróságra csak addig lehet szükség, a meddig szüksége forog fenn annak, hogy a bírói szervezet iránt bizalmatlansággal viseltessünk. T. képviselőház! A benyújtott indítványa tőzsdebiróságnaknem eltörlésével, hanem reformálásával foglalkozván, indokolnom kell azt, szükséges-e, hogy ez a reform életbe léptettessék; indokolt-e, hogy ezen intézmény reformáltassék. T. képviselőház! A tőzsdebirósági intézmény nem a magyar életből meríti azon nedveket, melyekből mint élő szervezet táplálkozik. Ez nem magyar intézmény, ez egy — hogy ugy mondjam — csendben, még nem is törvényhozásilag adoptált gyermek, melyre az én felfogásom szerint a törvényhozás ilyen alkotásában büszke nem lehet. Az 1870:11. törvényczikk által világosan kimondatott, hogy a tőzsdebiróság nem véglegesen állíttatik vissza, hanem csak a törvény végleges intézkedéséig a régi 1868: LIV. törvényczikk életbe lépte előtti állapot helyeztetik vissza. Tehát már ott a törvényhozás végleges intézkedésének tartatott fenn, vájjon egyáltalában hajlandó-e a magyar törvényhozás a tőzsdebirósági intézményt recipiálni, vagy nem. Ezen intézmény 1881: LIX. törvényczikk megalkotásával sem lett véglegesítve, hanem azon ideiglenesen beállított tőzsdebirósági intézmény tekintetében csak néhány eljárási szabály lett törvénybe foglalva. Már most, t.képviselőház, elsősorban közjogi szempontból bir fontossággal azon kérdés, hogy vájjon ilyen institutiónál, mely nem a magyar nép jogi életéből fejlődött ki, hanem az absolut korszak gyümölcse, nem kell-e, hogy a törvényhozás nyilatkozzék a felől, hogy véglegesítse-e ezen intézményt, vagy nem? Már ezen közjogi szempontból is nagy fontossággal bir azon kérdésnek megvitatása, hogy a tőzsdebirósági intézmény a törvényhozás termébe behozassék, hogy itt annak véglegesítése, vagy elvetése felett tanácskozzunk. De, ha helyes volna is, már pedig az én nézetem szerint általános politikai szempontból nem lehet helyes, egy kivételes bíróság crealása, ugy mindenesetre szükséges, hogy a kivételes bíróság intézményének természetéből folyólag olyan garantiákkal láttassék az el, melyek egyrészt az államot, másrészt a jogkereső közönséget jogaiban tökéletesen biztosítsák. Szükséges, hogy az ily kivételes bíróságnak organisatiója lehetőleg a legkörvonalozo'tabb hatáskörrel ruháztassák fel, hogy az túlterjedtté ne váljék. A törvényhozási novella szabályozza is concret alakban, mégpedig taxatíve felsorolva azon eseteket, melyekben a tőzsdebiróság illetékessége fennáll. Csakhogy — fájdalom — hova nőtte ki magát ezen tőzsdebirósági intézmény a perrendtartási novella után? 9*