Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-373

504 373. országos ülés májas 26, 1487. folyást gyakorolhatnak, ezt higgadt és megnyugtató alakban tegyék. (Rúyeslés.) A mi az utolsó kérdést illeti, hogy tudniillik meddig akarom még a társulatnak végzetteljes önkénykedését elnézni s mit szándékozom ezen országosan elismert bajnak orvoslására tenni: erre csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a társulat kormánybiztosi kezelés alatt áll, a kormánybiztos mellé a törvény értelmében ki vannak nevezve az illető érdekeltség bizalmi férfiai és hogy a netán csakugyan létező bajok orvoslása első sorban tehát a társulattól és az érdekeltektől maguktól függ és követelhető. (Helyeslés.) A kormányt igenis m3gilleti a törvényszerű felügyelet és ezt a legszigorúbb alakban gyakorolni van elhatározva. (Élénk helyeslés.) Meg lévén tehát győződve, hogy a legőszintébb és a legmesszebb menő törekvéssel igyekszem arra, hogy a bajok elhárítására közreműködjem : kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Babes Vincze: T. képviselőház ! Én nekem nincs okom kételkedni az igen t. ministerur törekvésének komolyságában és őszinteségében. Ezekben bizva. én is szívesen tudomásul veszem és köszönöm a minister ur válaszát, csak arra kérem őt, hogy egyet ne feledjen: az erélyt, mert e nélkül mit sem lehet ott elérni. Az erély hiányzott eddig s ha ez meg lesz, bizonyos vagyok abban, hogy a bajokon segítve lesz. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e a minister ur válaszát tudomásul venni'? (Tudomásul vesszük!) Tudomásul vétetik. Madarász József : T. képviselőház! Bármennyire érzem, hogy az országgyűlés végperczeiben igen nehéz a kormányhoz kérdést intézni, mégis, mert a tárgy olyan, melyet elhallgatni annak, a ki arról tudomással bir. nem lehet, kötelességemnek ismertem, hogy a t. házat kérjem, hogy a t. ministerelnök úrhoz a következő kérdést ntézhessem (olvassa) : A mai lapokból a felől értesültem, hogy a óvárosban közbeszéd és megütközés tárgyát képezi az, hogy a 23-ik bizonyos „báró Döpfner" nevű gyalogezredbeli, állítólag Wieser Emil nevtí főhadnagy, gyakorlat közben a magyar nyelvet „betyár nyelv"-nek nevezte; melyre nézve Tegze Ferencz tartalékos hadnagy, nemzetünk iránti kötelességérzetétől késztetve, megjegyzést is tett. Tisztelettel kérdem a ministerelnök urat; hajlandó-e eszközölni, hogy ez ügyben szigorú részrehajlatlan vizsgálat tartassék s az esetben, ha a magyar nemzet ily megsértése kiderülne, az illetőnek példás megfenyittetése által gát vettessék a nemzeti érzület folytonos sértegetésének. Távol van tőlem, hogy most vitát kezdjek arra nézve, hogy mi választ el bennünket attól, hogy Magyarországnak legyen magyar hadserege | és legyen magyar tisztek alatt álló magyar nemzeti hadserege, a mely a hazát lelkesen megvédje. Addig azonban, mig azon törvény, a mely most fennáll, meg nem változtattatik ; mig a magyar nemzet előbb-utóbb ezen óhajtását el nem éri: ugy hiszem, hogy senki sem fogja kétségbe vonni, hogy az ily esetek minél előbb s minél szigorúbban megtoroltassanák, hanem meg kell tenni mindazt, a mi szükséges arra, hogy ezeknek egyszer mindenkorra gát vettessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen indokoknál fogva kérem a t. ministerelnök urat, legyen szives az itt kifejtettek nyomán kieszközölni azt, hogy e tárgyban a részletes vizsgálat megejtessék. Óhajtom, hogy ne legyen egészen való, de ha való lenne, akkor azután a ministerelnök uré lészen a felelősség, ha példás megfenyítés helyett újból és újból ily sértéseknek lesz a nemzet kitéve. (Ugy van! a szélső balfelol.)] Tisza Kálmán ministerelnök: T. házHabár nem is olvastam azt a hírlapi közlemény t de miután a ház kebelében szóba hozatott, végére fogok járni, hogy mi igaz belőle, mi nem; hogy mi történt, mi nem és hogy ha valaki hibázott, az bizonyosan el is fogja venni büntetését. De méltóztassanak megengedni, egyes embereknek valamely nemildomos szava nemzeti,, sérelmet csakugyan nem képezhet.(Ugy van ! jobbfelöl. Mozgás szélső balfelol.) Az lehet hibás és helytelen, de abban mindjárt nemzeti sértést látni annyi, mint túlságos fontosságot tulajdonítani egyes ember netán hibás tettének. (Ugy van! jobbfelől.) Hiszen ha minden ilyesmiben nemzeti sérelmet lehetne látni — nem akarok messze menni — de van-e köztünk valaki — ha van, nagyon kevés van — a ki egyszer-másszor nem magyar nyelv irányában talán még sértőbb kifejezéssel is ne élt volna, de azért az illető nemzet nem érezte magát megsértve, mert a nemzeti becsület felette áll ennek. (Ugy van! jobbfelöl.) Ismétlem azonban, miután szóba hozatott az ügy, végére fogok járni és ha hiba elkövettetett, az büntetését meg fogja lelni. (Általános helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! A t. minister urnak ez utolsó kijelentését szivesén veszem tudomásul. Bocsánatot kérek azonban, jobban szerettem volna, ha nem méltóztatik taglalásába ereszkedni annak, hogy mi a nemzeti érzület sértése. Ha az, hogy egy nemzetnek nyelve betyár nyelvnek mondatik, nem sértés, akkor nem tudom, hogy mi sértés a magyar nemzet irányában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök ; Kérdem a t. háztól, méltóztatik-e a íninisterelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő úrikat, kik a választ tudomásul veszik, méltóz-