Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

371. országos ülés május 21. 1887 4gg alkalmával semmi olyan ne történjék, a mit nem akarunk. Ha eztjóhiszemülegfogjuk fel — amint más kép nem is lehet — azon szavakat oda kellett magyaráznunk, miszerint a kormány mindenképen azon lesz, hogy Magyarország és illetőleg a kettős monarchia érdekei a Keleten lehetőleg megóvassanak. A magyar közvélemény — mindnyájan tudjuk — nyíltan Törökország oldalán volt és nem helyeselte a kormány politikáját, melyet egyrészt Törökország, másrészt Oroszország irányában követett. Daczára a biztatásoknak, melyeket a ministerelnök ur a ház előtt a béke fentartása iránt tett, Oroszország előre nyomult. Már Bulgáriában folyt a harez és monarchiánk igaz, továbbá is semleges maradt, de azon magatartás, melyet tanúsított, talán a jóakaratú semlegesség határain is túlment egyik irányban: Oroszország I irányában. Voltak, tudom, a kik a kormányt arra unszol- j ták, hogy Oroszország ellen háborút indítson, | hogy Törökország védelmére keljen, a mi életbe- I vágó érdekünknek, ha kell, fegyverrel is megvédése végett. Én nem tartoztam azok közé; nem I pedig főleg azért, mert a fegyveres beavatkozást j szükségtelennek tartottam, meg lévén győződve, i hogy egy határozott tiltakozás elegendő lett volna arra, hogy Oroszországot szándékának végrehaj- j tásától visszatartsuk, tekintettel egyrészt az akkor még érintetlen és tekintélyes török hadseregre, j másrészt azon millió katonára, melylyel az osztrák j és magyar monarchia rendelkezik, kapcsolatban [ azon előnynyel, a melyet földirati helyzetünk egy j ilyen háború esetén biztosít, a mennyiben egy Erdélyben összpontosított hadsereg ura kell, hogy i legyen a Bulgáriában hadakozó feleknek. A magyar közvélemény tiltakozása nem bírt semmi hatással. A kormány folytatta semleges politikáját továbbá is, a mi különösen kapcsolat- j ban azon engedékenységgel, melyet a kormány az oroszokkal szemben tanúsított — csakis egy tényre vagyok bátor emlékeztetni, az orosz tiszteknek nagy számban való keresztülvonulására Magyarországon épen a harez színterére — a magyar közvéleményben azon gyanút ébresztette, hogy a mi kormányunk, valamint a czár kabinetje között valamely különös megállapodásnak kell léteznie. És miután a háborút megelőzőleg egy esztendővel a három császár Reieksstadtban talál- 1 kozott, a közönség azt hitte és ezen hiedelmének kifejezést is adott, hogy a három császár Reiehsstadtban egyezett meg az iránt, miszerint Oroszország meg fogván támadni Törökországot, nemcsak Németország, hanem az osztrák-magyar monarchia is semleges marad. A kormány tagadta ezt. A kormány azt állította, hogy Reiehsstadtban más megállapodás nem KEPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. történt a három uralkodó között, mint az, hogy az európai béke fentartására tovább is közreműködjenek és minden netalán felmerülő kérdést egyetértőleg intézzenek el. A berlini congiessus azonban,mely az orosz-török háborút követte, némi világosságot vetett a mi kormányunk magatartásának indokaira, a mennyiben az ott megállapított szerződés egyik czikkelye szerint Bosznia és Herczegovina megszállása és igazgatása Austria és illetőleg Magyarország kormányára bízatott és bízatott — a mint azóta megtudtuk — Oroszországnak beleegyezésével. A kormány igaz, tagadta, mintha ez iránt valamely előleges megállapodás jött volna létre, a mint hogy e mai napon is a t. ministerelnök ur — elismervén, hogy 1876-ban és 1877-nek elején folytak tárgyalások egyrészt a bécsi és tán budapesti és másrészt a szent-pétervári kabinetek közt, hogy azon esetre, ha netán keleten a viszonyok megváltoznának, a mi monarchiánk érdeke is megóvassék — mégis tagadta, mintha Bosznia és Herczegovina megszállása iránt az oroszszal előleges megegyezés jött volna létre. Én nekem nem szándékom, t. ház, a ministerelnök urnak és illetőleg a kiilügyminister urnak ezen állítását kétségbevonni; nincsen is hozzá módom ; nincsen tehetségem. De ha ez így van, ha semmi ilyen előleges megegyezés nem jött létre, miként történt mégis, hogy Oroszország, mely tudvalevőleg a Balkán-félszigeti szlávok egyesi* tésére törekszik, oly könnyen egyezett meg ebben, hogy Austria és Magyarország e két fontos tartományt elfoglalja, a mely tartományoknak elfoglalása, a mint a mi ministereink állították, épen azt eredményezi, hogy azon szláv népek egyesítése lehetetlenné tétetik? A kormány — a mint előbb mondottam —• midőn az orosz háborút indított Törökország ellen azt állította itt a házban, hogy a béke kötésekor semmi olyan nem fog történni, a mit mi nem akarunk. Büszke szavak, önérzetes szavak. De hát ha ez komoly nyilatkozat volt, azt kérdem a t. ministerelnök úrtól: akarta-e a kormány, hogy Törökország, a mi természetes szövetségesünk, darabokra szaggattassák? Előre látta, hogy az akkor önállósított Bulgária idővel megunván az orosz jármot, szabadságra, önállóságra fog törekedni ? Hisz ez az emberi előrelátás határain túl esett, mert ellenkezőleg a vélelem a mellett harczolt, hogy Oroszország által felszabadittatván, hálából is iránta ragaszkodással fog viseltetni. Abban tehát, hogy nem következett be — legalább eddig, hála az Istennek— Bulgáriát és Szerbiát, illetőleg azon káros következmény, a melytől tartani lehetett, abban önöknek uraim nincsen érdemük ! Az az előre nem látott véletlennek, Oroszország elnyomó eljárásának egyfelől, másfelől pedig ezen népek szabadságszeretetének köszönhető. 62