Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-371
4,88 371- országos filés nuijiis 21. 1S87, őrizni s miután ezen tekintetben Oroszország is közreműködött, nem gondolva soha arra, hogy az utóbb nevezett hatalomnak a keleten szabad kezet engedjen, a lehető eventualitásokkal szemben is már előre állást kellett foglalnia és megjelölnie egyfelől azon eseteket, melyek a semlegességből kilépésre kényszerítenek és másfelől azt, hogy rzon esetre, ha a keleten a birtokviszonyokban változások fognának mégis bekövetkezni, mikiennének azok, a melyekbe a monarchia meg nem fogna egyezni. Ezen tárgyalások folyamán nyíltan kimondatott az, hogy monarchiánk. Bosnia és Herezegovina birtokára nem vágyik, sőt inkább azt óhajtja, hogy ott a czélb;! vett reformok létesítése mellett a török hatalom, ha képes arra, hogy ezen velünk szomszédos tartományokban az állandó csendet és rendet biztosítsa, fenmaradjon, de ha ez lehető nem lenne, mást ott nem tűrhetnénk és magunknak kellene, hogy azon tartományokat elfoglaljuk. Ezen tárgyalások eredménye volt az emlegetett megállapodás, melyben Oroszország a mi álláspontunkhoz hozzájárult és mely létrejöttekor a barátságos Németországgal is közöltetett. Meg kell még mondanom az itt annyiszor hallottakkal szemben, hogy ebben a török birodalomnak köztünk és Oroszország közötti felosztásáról szó nem volt s ismételnem, hogy ama megállapodás nem egy együtt érvényesítendő actiónak képezte alapját, de bizonyos netalán ellenünkre bekövetkezhetett eventualitásokkal szemben monarchiánk érdekeinek biztosítását czélozta, mire idejében törekedni minden kormánynak kötelessége. Következett a san-stefanói béke. mely nem felelt meg azon feltételeknek, melyek ama megállapodásokban lefektetve voltak. Külügyi kormányzatunk erélyesen felszólalt ellene és ily viszonyok között jött létre a berlini congressus, mely ama béke feltételeit, mini; mindenki tudja, lényegesen megváltoztatta és monarchiánknak a mandátumot Bosnia és Herczegovina occupátiójára megadta. Hogy miben ellenkeznének ezek azzal, hogy Bosnia és Herczegovina occupatiója alkalmából a berlini congressusra hivatkoztunk s miért okozná, hogy kormányaink hitelt érdemlő volta kétségbe vonntnék, nem értem, midőn nem ama megállapodások folytán, ele csakis a congressustól nyert mandátum alapján hajtottuk végre ?,z occupatiót. Az ügy egész folyamában külügyi hivatalunk eljárása a török birodalom érdekeit mindig tekintetbe vette a lehetőség határai között, ellenséges vagy önző indulat senki iránt sem vezette s épen ezért eljárása nem adhat okot arra, hogy jó viszonyunkat bármelyik kiilhatalommal szemben megingathassa. Egyes phasisai felett ítélni különben csak akkor lesz lehető, ha az összes erre vonatkozó iratok összeállítva fognak a közönség előtt állani, a mi azonban ma még meg nem történhetik. A külpolitika akkori vezetője s én magam, ki azon politikát támogattam, kell, hogy az elmondottakon kivül megelégedjünk azzal — s ez talán nem csekélység — hogy rámutassunk, mint ama politika következményére, a megváltozott helyzetre, melyben ma a keleten állunk s melyet általában ma a monarchia Európa hatalmasságai között elfoglal. Kérem a választ tudomásul venni. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök : Irányi képvisnlő urat illeti a szó. Irányi Dániel: T. képviselőház! Ha daczára az előhaladott időnek, (Halljuk!) engedelmet kérek a t. képviselőháztól, hogy a t. ministerelnök ur válaszára megjegyzéseket tehessek, egyúttal kénytelen vagyok előre is szíves béketűrésüket kikérni, mert olyan hosszú és fontos nyilatkozatra lehetetlen egy pár szóval felelni. De mielőtt a t. ministerelnök ur megjegyzéseire válaszolnék, szükségesnek tartom, hogy azon eseményekre, melyeka múlt évtized alatt a keleten lejátszódtak és illetőleg a kormánynak az orosz-török háború előtt, alatt és után követett eljárására egy rövid visszapillantást vessünk. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur az imént azt méltóztatott mondani, hogy midőn a Balkán-félszigeten az orosz-török háborút megelőzőleg az ottani népek fegyvert lógtak a törvényes fejedelem ellen, a kormánynak politikája oda irányult, hogy a többi nagyhatalmakkal egyetértve az európai béke továbbra is fentartassék, egyúttal azonban a nagyhatalmakkal együtt oda törekedvén, hogy az elnyomott keresztény népek sorsa javittassék. Ezen politikát, t. ház, mi mindnyájan helyeseltük; helyeseltük daczára annak, hogy mig a török birodalomnak, a mi természetes szövetségesünknek integritását fentartaní óhajtottuk, barátai levén nem kevésbé a népek jogainak, a népek szabadságának : egyúttal rokonszenveztünk azon kívánalmakkal, a melyeket ama népek a reformok végett intéztek a fejedelmükhöz. A háború változatos formában folyt le a Balkán-félszigeti tartományok és a török hadsereg közt. Ez történt 1876-ban. A következő esztendőben azonban Oroszország, a mely eddig is titkos kézzel intézte és szította ott a mozgalmat, levetvén az addig viselt álarezot, nyilt háborúval támadta meg Törökországot. Ez méltó aggodalmat szülvén országszerte, bátor voltam azon kérdést intézni a kormányhoz, hogy mily állást szándékozik elfoglalni ama fontos eseménnyel szemben. A t. ministerelnök ur, a mint azt az imént is, bár más szavakkal ismételte, oda nyilatkozott, hogy rajta lesz a kormány, miszerint a békekötés
