Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

434 371. országos ttléí májnä 21. 1887. német nyelven előadni nem képesek. Ezen tapasz- | taläs arra mutat — és márczius 28-án bátor voltam erre nézve adatokkal is szolgálni — hogy azok, a kik ezt követelik, bizony talán a kényelmességet palástolják el egy kissé a hazafisággai. Az egyévi önkéntesektől a német nyelv töké­letes bírása ma sem követeltetik, hanem csak bizonyos mérvig s bátran merem állítani, hogy erre akkor is szükség lesz, ha teszem fel, bármikor külön magyar hadsereg létesíttetik,mert azt hiszem, hogy a t. ház ezen oldalán (a szélső baloldalra mutat) sem fogja állítni senki, hogy a német nyelv birása nélkül egy külön magyar hadsereg sikeresen működhessék a monarchia túlsó részének had­seregével egyetemben. Tehát a német nyelv elsajá­títása minden esetre szükséges lesz minden körülmények közt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tanuljanak ők magyarul!) Mondtam már, hogy a nem magyar tisztek, kik magyar ezredben szolgál­nak, kötelesek magyarul tanulni, többet nem mondhatok. Méltóztassék megengedni, hogy distingnáljak. En egyrészt a kérvények beadóit veszem tekin­tetbe, másrészt pedig azon nyilatkozatokat, me­lyeket ma itt hallottam. Hogy az ifjúság a kér­vényeket beadta, ez a mint Horváth Gyula t. bará­tom már mondotta, sem törvénybe, sem az illem szabályaiba nem ütközik; de én mégis bátor vagyok azt mondani — a azt hiszem, a t. ház nézetemben talán osztozik — hogy bár mennyire is szeretem az ifjúság könnyű vérét, lángoló haza­szeretetét, akadályt nem ismerő vállalkozó szel­lemét, ha egy és ugyanazon ügyben a törvény­hozás — még pedig nem régen — már szólott, azt hiszem, hogy az ez iránti kötelességszerű tisztelet szintén figyelembe veendő az ifjúság részérői. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és ellenmondás ' balfelöl. Felkiáltás a szélső baloldalon: Az interpellatio volt!) Igen, egy és ugyanazon ügyben már másod­szor hivatik fel a törvényhozás figyelme s az vájjon közvetve vagy közvetlenül interpellatio utján történik-e, szerintem mindegy. Természetes, hogy abban, hogy az ifjúság a kérvényeket beadta, agitatio nincs s ezt nem is állítja senki; de hogy agitationalis eszköznek másrészről felhasználtatik, az áll. (Zajos felkiáltá­sok a szäső baloldalon: Kik által?) Majd megmon­dom, méltóztassék türelemmel lenni. Hogy most, az országgyűlés utolsó napjaiban, midőn a választások küszöbön állunk, ily alkalom felhasználtatik, az nagyon természetes dolog. Azon nem is csudálkozom; de ne méltóztassanak oly dolgokat állítani a t. képviselő urak* a miket be­bizonyítani nem képesek. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mi az?) Mert agitationalis eszköznek használni oly dolgokat, hogy például 11 altisztet akart lezáratni a hadtestparancsnok; agitationalis eszköznek használni olyan oda dobott állítást, mely igaz, nem itt a házban, hanem másutt történt, mely szerint a szász király felszóíittatott, hogy vezesse az osztrák-magyar hadsereget, ha háború tör ki; agitationalis eszköznek használni másféle ily dol­gokat, az, nézetem szerint nem helyes. Elég agi­tationalis eszköz marad az urak kezében, midőn érzékük után járnak, midőn talán kevésbbé veszik tekintetbe a logikát és a gyakorlati használható­ságot, mint inkább csak az érzéket. Ma egy év lefolyása alatt hatodszor állunk oly vita előtt, melyben közjogi szempontból birál­tatik meg a közös hadsereg léte. (Zaj és felkiáltá­sok a szélső baloldalon: Ez annak a jele : hogy égető a dolog!) Igenis, az a bizonyos Eppour si mnove egé­szen más alkalomra mondatott; ha már a t. kép­viselő ur ezt az olasz mondatot méltóztatott citálni, azt is fogja tudni, hogy igen helyén volt ezen olasz mondat használása azon alkalommal, midőn elő­ször használtatott, mert akkor a mathematikai biz­tosság alapján állott szerzője és csak aki a mathe­matikai biztosság alapján áll, mondhatja e szavakat. Ernuszt Kelemen t. képviselő ur azt mondja, hogy mivel a sereg más alapon szerveztetett, a fegyelem ezután a háborúban nem lesz fentartható, hogy a lelkesedésnek kell ezt pótolnia. Engedelmet kérek, a ki részt vett valaha hadjáratban, az tudja, hogy mi az a lelkesedés, ha a katonának nincsen ennivalója, ha az elháríthat­lan körülmények folytán 8 napig kellő élelem nél­kül maradt. A lelkesedésnek is meg van a maga értéke, elismerem, de ily esetben a hadsereget csak a fegyelem és kötelességérzet tarthatja össze. Azt is méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy a korona tanácsosai mondják meg a Felség­nek a nemzet kívánságait. Ki mondja, hogy ez nem történik? Igenis megtörténik: hanem a minister, a ki tudja a nem­zetnek óhajait és ismeri érzelmeit, az megfontolja azokat és a mennyiben azok érvényesítését a haza érdekében levőnek tartja, igenis kötelessége és meg is teszi és még soha el nem mulasztotta az iránt ő Felsége elé javaslatokat terjeszteni. De csupán csak érzelmekbői kifolyólag beszélni, ez nagyon bajos. Engedelmet kérek, én zavarba jövök, nem tudom a Thaly Kálmán képviselő ur, Orbán Balázs képviselő ur, vagy Csanády Sándor képviselő ur érzelmeit és óhajait adjam-e elő: én azt adom elő, a minek czélszerűségéről meg vagyok győződve és fogom ezt tenni ezután is. Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizott­ság javaslatát elfogadni, nem pedig Thaly Kálmán képviselő úrét. Ernuszt Kelemen: Csak egy rövid helyre­igazításra kérek pár szót. A t. honvédelmi ninister ur, azt hiszem, jóhiszemtíleg, nem rossz akarattal, tévesen idézte mondottaimat. Távol legyen tőlem

Next

/
Thumbnails
Contents