Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

480 8?!. országos ülés május 21. 1S87. I tanaiból vizsgát tennie, mint a milyenben ő jártas. Ez, t. ház, nem a véderő fejlesztésére fog szolgálni, hanem azon megelégedetlen elemek szaporítására, a kik igazságtalanul sújtva, természetesen nem jól érzik magukat azon helyzetben és nem fognak az ország védelméhez hozzájárulni ugy, mint hogy ha képesítve lettek volna a magyar nyelv által azon hivatásra, mely őket megillette. Én, t. ház, azért tarthatatlannak nyilvánítom ezen helyzetet és az ebben való változás csak idő kérdése lesz. Tovább megyek. Elfojtom én is azon óhajomat, a melyet Thaly Kálmán barátommal érzek, tudniillik, hogy óhajtanám elérését annak, a mi netovábbja volna minden magyar ember óhajának, épen mert belátom, hogy a kérdés megoldása nehéz; mert belátom, hogy a külviszonyok, melyekre Horváth Gyula t. képviselőtársam utalt, óvatosságra intenek. De viszont, mert látom, hogy nem teljesült az, amit egyre sürgettünk, hogy elég magyar ifjú legyen a hadseregben; mert nem létesülhetett az általunk kívánt magyar akadémia sem: én ezentúl is megragadok minden alkalmat, hogy előmozdítsam a magyarságnak a tisztikarban megfelelő arányban való képviseltetését. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt, uraim, nem lehet agitatiónak mondani, (Elénk helyeslés balfelől.) T. barátaim ez alkalommal nem külön hadsereget kértek, hanem csatlakoztak azon kérvényhez, melyet méltányosnak, igazságosnak, ez alapon kivibetőnek tartanak. Ok csak azt akarják, hogy a ki nem tud németül, tehesse a vizsgát magyar nyelven is. Ez pedig méltányos és igazságos követelés. Es itt tökéletesen csatlakozom ahhoz, a mit Thaly t. képviselőtársam a korona tanácsosait illetőleg mondott. A korona tanácsosaínak nem egy oldal úlag a korona bizalmával kell birniok, hanem az országéval is. És épen mert ő Felsége nem érintkezhetik az utczasarkon mindenkivel, megkérdezve mi mindenkinek a baja: a korona tanácsosai hivatvák arra, hogy az ország bajait bátran ő Felsége elé terjeszszék, mert meg vagyunk arról győződve, hogy ő akkor atyailag gondoskodni fog és igyekezni fog nemzete méltányos követelményeinek eleget tenni. (B. Fejérváry minister helyeslőleg int.) Örülök, hogy a t. minister ur velem egyetért. Csatlakozom Thaly t. barátom határozati javaslatához. (Élénk hosszantartó helyeslés balfelől.) Elnök: Horváth Gyula t. képviselő ur kívánja szavai értelmét helyreigazítani. Horváth Gyula: T. ház! Sokkal nagyobbra becsülöm t. előttem szólott barátomat, hogy sem feltételezhetném, hogy szavaimat félremagyarázta volna. De egy dologban félreértett engemet. Én azt mondtam — hivatkozom a gyorsírói feljegyzésekre — hogy e kérdésben az egész nemzet egységesen érez és hogy ezt nem tekintem agitationalis kérdésnek és helytelennek tartanám, ha valaki ezt, mint olyant venné kezébe. Azt hiszem, ez értelmezés ellen sem Thaly t. képviselő urnak, sem másnak kifogása nem lehet. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Tartozom azon kötelezettséggel megbízóim iránt, kik megtiszteltek azzal, hogy a napirenden levő tárgyhoz én is nevükben kérvényt nyújtsak be a házhoz, tartozom mondom azzal, hogy egy igen rövid, de nézeteimnek és meggyőződésemnek teljesen megfelelő nyilatkozatot tegyek. T. ház! Azon párt, mely elfogadta hűen és minden utógondolat nélkül azon közjogi alapot, mely szerint Magyarország és az osztrák tartományok egy közös uralkodó alatt álljanak s mely szerint ő Felsége a király ezen országot Ausztriával elválaszthatlanul és felbonthatlanul együtt birtokolja ; azon párt, mely ezen törvényben gyökerező elv alapján áll s a mely hiszi és vallja, hogy a közös biztonság együttes erővel való védelmezése mindkét részről oiy együttes közös kötelezettséget involvál, mely egyenesen a pragínatica sanctióból következik : azon párt, t. ház, bizonyára nem tűzhette maga elé azon czélt és nem is az a czélja, hogy egy ezen elvből folyó intézményt, mint p. o. a közös hadsereg intézményét, a legtávolabbról is ócsárolja és esetleg népszeríítlenítse. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Épen ezért részemről nem akarok a közös hadsereg nagy kérdéseire e helyen és meg nem felelő alkalommal kitérni. És hiszem részemről, hogy azok, a kik a kérvényeknek ha nem is egész tartalmát, de nemes intentióját helyeslik és pártolják, mint az előttem szólott igen t. képviselő ur is, bizonyára nem vétenek ezen nagy és sérthetetlen elv ellen, sőt inkább ezen elv alapján állva, védelmezik ezen intézményt és kívánják, annak fennmaradását és fejlődését. És kijelentem, hogy ezen intentióból kifolyólag csak azon rövid nyilatkozatra kívánok szorítkozni, hogy én nem tudom felfogni azt, hogy a mig a magyar királyi honvédség horvátországi részében a horvát nyelv teljes érvényre van emelve: addig a magyar nyelv a közös hadseregben miért ne emelkedhetnék a mostaninál nagyobb érvényre ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Igaz marad mindig, a mit Petrarca mondott: „Az én nyelvem erősebb torlasza Itáliának, mint Germánia minden Alpese." A magyar nyelv nagyobb érvényre emelése ily erős és biztos torlasz lesz a veszély idejében is. (Tetszés.) Ezen elvből kiindulva, a kérvénynek ha nem is indokolását, de intentióját helyeslem és elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! a szélső báloldalon.) A mai nap mindenesetre gazd ag volt lélek