Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

456 369. országos Més május 18. 1887. kolva lesz a királyi ügyész azon álláspontja, J hogy ha a legerélyesebb vizsgálat a feljelentett j büntetendő cselekménynek tényálladékát constatálni nem lesz képes, azon irányban teljesítendő közvádlói kötelessége, hogy azok, a kik a hamis vádat emelték, vagy abban tudva közreműködtek, a büntető igazságszolgáltatás kezeinek kiszolgáltassanak. (Helyeslés jobbfelől.) • Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Közbeszólások a jobboldalról: Tudomásul vesszük! Gruber János: T. ház! Azon körülmény daczára, hogy az igen t. igazságügyminister ur válasza egyik másik pontjában megnyugtat, mégis kénytelen vagyok a hallottakra bizonyos megjegyzéseket tenni. (Halljuk!) Megjegyzéseimben a t. minister úrral szemben megfordított sorrendet követek, a mennyiben első sorban felelni fogok a t. igazságügyminister ur válaszának azon részére, mely az interpellatio indokolásában foglaltakra vonatkozik és itt előzetesen is kikérem a t. ház figyelmét, mert pontról pontra fogom a választ kisérni. Először azt méltóztatott az igen t. igazságügyminister ur mondani, reménylem a tényállás nem szándékos félreértésével, hogy a külső soroksári-út mentén elvonuló vasúti töltésen az illető rendőr Márkus Ágnest alva találta. Ezzel szemben hivatkozom a Budapest főváros rendőrfő kapitánysága által felvett előnyomozási jegyzőkönyvre, melynek adatai szerint Csenterics Pál rendőr oda nyilatkozott, hogy a lány eszméletlen állapotban fekve találtatott. A mi Márkus Ágnesre vonatkozólag a budapesti Rókus-kórház egyik osztálya orvosi karának előadását illeti, az úgynevezett méhszenvre vonatkozólag, melylyel önkívületi állapot jár, erre két dolgot vagyok bátor megjegyezni. Először azt, hogy én tisztelettel viseltetem az orvosi kar minden repraesentánsa iránt, de engedelmet kérek, ha az orvosi facultás említett tagjainak definitiója iránt feltétlen bizalmat nem táplálhatok, a kik azon egyszerű kérdésre, hogy vájjon egy emberi iény, mint ezen leány, 36 órán át egy szekrénybe zárva, levegőt nem kapva, képes-e megélni, azt felelték, hogy ezen eomplieált kérdésre azonnal felelni nem tudnak, a mire pedig bármelyik laieus is meg tud felelni azzal, hogy nem képes. A mi az elmezavart illeti, arra nézve megjegyzem, hogy az a leány a legegészségesebb felfogású jóra való magyar leány, a ki sem azelőtt, sem azóta semminemű elmezavarban nem szenvedett, méltóztassék az elmebeli tehetségét az arra hivatott szakközegek által megvizsgáltatni, meg fog győződni a t. minister ur maga is, hogy azon leány ép elmével, ép észszel rendelkezik és erkölcsi tekintetben is teljesen kifogástalan. Azt is méltóztatott mondani, hogy a leány nem tudta mi történt vele és később a vizsgálat alkalmával már , mindenre visszaemlékezett. Erre nézve megjegyzem, hogy elfogatása perezében, sőt még elfogatása után néhány órán keresztül még eszmélete nem tért vissza. Már előadtam interpellatióm előterjesztése alkalmával, hogy elmondta a leány, miként a ládát több izben felnyitották, sőt megtörtént, hogy a ládából ki is vették. A mi azt illeti, hogy ruhájától és pénzétől megfosztották, arra megjegyzem, hogy a tabi szolgabíró azon indokból szüntette be az eljárást mert a leány többször mondotta, hogy a zsidók ruházatát róla lehúzták, holott feltalálása alkalmával a másik rendőr némi távolságra tőle megtalálta a ruhát batyuba kötve, gazzal letakarva. Engedelmet kérek, ez épen az én álláspontom mellett bizonyít, mert a tetteseknek érdekökben állott, nemcsak a leányt elbocsájtani, hanem a bűnjelektől is megszabadulni. És legyen meggyőződve a t. minister ur és mindenki, hogy egy olyan leány, a ki a rendőr által eszméletlen állapotban találtatik, nem képes arra, hogy ruháit összekösse és betakarja, az igenis utána vitetett, A mi a pénzt illeti, arra nézve megjegyzem, első zavarában azt mondotta, hogy a pénzt, a mely ruhájában megtaláltatott, elvették tőle, de már a szolgabiróság előtt előadását nyíltan kiigazította, A mi pedig a t. minister ur előadásának azon részét illeti, hogy a szolgabiró előtt vallomása habozó volt, állítom, hogy a leány vallomása olyan szabatos volt, miként nincs vizsgáló bíró, a ki ez ellen kifogást, tehessen. Hogy ha ott a rendőrök szuronya előtt mondott olyat, a- mi talán nem volt épen helyes, az a megfélemlítésnek lehetett következménye. De ha százszor jött volna is nyilatkozataival ellentétbe a szolgabiró előtt, vájjon van-e j oga közigazgatási hatóságnak egy vizsgálatot megszüntetni és a bűnvádi eljárást elejteni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy neki kötelessége lett volna az ügyet a legközelebbi törvényszékhez vagy ügyészséghez áttenni, de semmiféle közigazgatási hatóságnak a bűnvádi eljárást megszüntetni nincs joga.Én igenis a megyei közgyűlésen interpelláltam, mert a megye alispánját akartam felelőssé tenni a szolgabiró eljárásáért, a ki oly ügybe avatkozott, a mely nem az ő hatáskörébe tartozott, mert az eset Tolna megye területén történt, a mit akkor még nem tudtam. De természetes, a megyei közgyűlés nem vehette le a napirendről e bűnesetet, letérhetett a bűnesetről szolgabirája beszámítása, de nem annak büntető igazságszolgáltatási folyama tekintetében. A mi a zavargást illeti, a mire hivatkozni méltóztatott, hát bocsánatot kérek, az mai felszólalásomnak egyedüli czélja, hogy azon zavaroknak eleje vétessék. A mi a kaposvári kir. ügyész urat illeti, azt én ez egyszer nem vehetem védelmembe a minister ur védelmével szemben, mert elvégre a bűn-