Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

368. országos üléR május IS. 1SS7. 457 vádi eljárásból tudom, hogy csak a felségsértés, felségárulás, hűtlenség és sajtóvétség eseteiben nem indítható meg az eljárás a királyi ügyész ur meghallgatása nélkül. Ha ettől eltérőleg titkos utasításokkal lett ellátva, a miről tudomásom sem lehetett, azt szomorúan venném tudomásul, mert nem kell tovább fejtegetni, hogy hasonló bűnesetek elintézése természeténél fogva sürgős. Elvégre tény, hogy a bűntény elkövettetett 1886. márczius 30-án, ma irunk 1887. május 18-át és vizsgálat ma sem ejtetett meg, csak legfölebb egy technikai vizsgálat történt, melyben az állammérnök kiküldetett annak constatálására, melyik megye határán követíetett el a bűntény. A mi a hamis váddal való fenyegetést illeti, attól nincs oka tartani a minister ur által elmezavarban szenvedőnek állított védenczemnek nekem még kevésbé. Azt méltóztatott mondani, hogy 158 kilométer távolságról hogy lehet valakit felvinni Budapesten 36 óra alatt egy egy lovas kis kocsiban. Hát ezen ne méltóztassék csodálkozni, mert akik tudják, hogy ezek minő járatban vannak — nem akarok vallásfelekezetet említeni — bizonyára mindig bocsátanak rendelkezésükre pihent lovakat, (Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Phisikai lehetetlenség tehát ott nem létezik, hogy 158 kilométer távolságra 36 óra alatt valakit fel lehessen jó lovakkal szállítni. Még csak kettőt vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk!) A meghatalmazásra vonatkozólag megjegyzem, láthatatlanul is tudom, hogy a dátumot nem én irtam oda; az sajtóhiba, mely ugy a kormány, mint a hatóságok eljárását jellemzi, hogy mindig csak a formalitásba kapaszkodva, ennek érdekében elejtik, feláldozzák a lényeget. Én constatálni tudom, hogy a leány és atyja jelen voltak mikor a dátum kiállíttatott és ez június 12-ikén történt. A közbékére méltóztatott hivatkozni. Engedelmet kérek, én is a közbéke érdekében szólalok fel. Nem hogy korábban keli a dátum, de későn, nagyon is későn kelt, mert midőn ezen eset megtörtént, hiidapilag lettem meghurczolva azért, hogy hol késem, mint e kerület képviselője az éji homályban ; mert ott kellene lenni. Én nem kerestem a megbízatást, de miután megkerestettem, el kellett vállalnom egyéni és képviselői repuíatiom érdekében, hogy ilyen fontos dologban tenni vagy nem akarok, vagy nem tudok. A közbékét igenis én is fenn akarom tartani, t. minister ur és a közbékére való hivatkozással, a közbéke érdekében kérem a t. minister urat, legven szives intézkedni. En elengedhetlen kötelességemnek tartom kijelenteni azt, miszerint a minister ur sem active, sem passive be nem folyhatott ezen ügybe, mert hiszen ezen esetről csak az én felszólalásom révén vett tudomást; azt azonban ne méltóztassék rossz néven venni, hogy én a vádlottak vizsgálati fogKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. ságba helyezését a t. minister úrtól is kértem, a ki képviselői minőségemből folyólag, ha ez iránt megkerestetem, mindig fogok azon joggal élni, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén elkövetett visszaélések megtorlását a hazai igazságszolgáltatás első őrétől és itt kérjem; mert ez a mir nister úrhoz intézettekérésemnek corollariuma, a melynél fogva én a bűnvádi vizsgálat elrendelését kértem. Vagy igaz ez a dolog, vagy nem; vagy mese, mind a két esetben sürgős, hogy a nép előtt constatáltassék a való. Ha mese, akkor vegye el a büntetését azon leány, a ki a lakosságot és engem félrevezetett, ha nem mese, akkor vegye el büntetését azon néhány, a ki a bűntényt elkövette ; de ne szenvedjen a közbéke és ne adassék táp az izgalomnak. Nem vehetem tudomásul a t. minister ur válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méitóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni. (Igen! Nem!) Kérem azon t. képviselő urakat, a kik azt tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörénik.) A ház többsége tudomásul veszi a választ, t Következik ugyancsak az igazságügyminister ur válasza Lázár Ádám képviselő ur iníerpellati ójára, Fabiny Teofil igazságügyminister: T. képviselőház! Lázár Ádám képviselő ur egy interpellatiót intézett hozzám, melyben hivatkozva az 1871 : LIII. t.-cz, 82. § ára, a mely szerint Talmács, Szelistye, Törcsvár, valamim az azokhoz tartozó községek területeire nézve a közös birtokok rendezéséről külön törvényjavaslat rendeltetik az igazságügyminister által előtérjesztemi, kérdést intézett hozzám. Szándékozom-e ezen. az igazságügymini steriumnál maj dnem 16 év óta függőben levő birtokrendezési ügyet, az eddig összegyűjtött adatok alapján behatóan és tüzetesen tanulmányoztatni, illetve törvényhozási intézkedésekre előkészíttetni ? Ha igen, nem látom-e elérkezettnek az időt, hogy az 1871. évi LIII. t.-cz. 82. §-a által Talmács, Szelistye s Törcsvár valamint az azokhoz tartozó községek területére nézve, a közös birtokok rendezéséről megrendelt külön törvényjavaslatot mielőbb beterjeszszem s ezáltal az érdekeltek jogos kívánalmának eleget tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A kérdések elsejére van szerencsém nyilvánítani, hogy igenis kötelességemnek tartom, tartottam idáig is az ügyet tanulmányozni, a minek bizonyságául szolgál az, hogy mindazon adatokat, a melyek ezen ügyre vonatkoztak és a melyek idáig a ministerium birtokában nem voltak, magamnak fölterjesztettem. Ez különben is az idézett törvény folytán kötelességem. Épen ugy kötelességem, a második kérdésre I gálaszolólag kijelenteni azt, hogy szándékozom a 58