Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

869. országos ülés május IS. 1887. 449 Austria területén fekszik, körülbelül 11 millió forintnyi kölcsönt akar kötni elsőbbségi kötvények alapján és hogy egyesítve ezzel alkalmasint olcsóbb lesz a kölcsön. Én elismerem, hogy egy kis pénzmegtakarítás mindenesetre kerül belőle, deepiczi kis előny távolról sem ellensúlyozza azt a sokkal nagyobb hátrányt, hogy először viszont hosszú időkre belemegyünk egy ily kamatbiztosításba oly társulatért, melyről tudjuk, hogy vonala jövedelmező nem lehet, a mint hogy nem is volt eddigelé, mert hiszen saját üzleti költségeit sem képes fedezni, másodszor nem ellensúlyozza azon másik hátrányt, hogy a kölcsön egy másik állam kölcsönéhez van kötve, a mi ha pillanatilag talán használhat is, később mégis kellemetlenségekre szolgáltathat alkalmat, a mennyiben megköti kezünket és ha a minister például egy év múlva a mint a jegyzőkönyvi egyezményben jelezve van, állami kezelés alá akarja venni a vonalat, egy oly vasúttal áll szemben, melyre a kétmillió helyett összesen í 3 millió van betáblázva.Sem a törvényjavaslatból, sem a jegyzőkönyvből, sem a ministeri indokolásból; nem vagyok képes kivenni azt, hogy a betáblázás miképen fog történni 1 Csak 2.200,000 forint lesz-e betáblázva a magyar területen menő vonalra, vagy pedig, a mint a szöveg sejteti, a kölcsön egész összegében tábláztatik be, tehát a kisebb vonalon is rajta lesz a nagyobb adóssági teher. Ez mindenesetre oly hátrány, melyet kicsinyelni nem lehet. De hát felhozzák a hadászati czélt. Hát, t. ház, ez is egy okkal több arra, a miért én és elvbarátaim e törvényjavaslathoz nem járulhatunk, Méltóztatnak emlékezni, hogy annakidején, mikor e vasút építéséről volt szó, e padokról már akkor kiemeltük, mennyire el van hibázva ez a vonal, hogy annak természetes iránya nem az, melyet önök, illetőleg a hadügyniinisteriuru választott, hanem az, mely a magyar hadászat százados iránya volt, Kassa-Eperjes felé és akkor várható lett volna az is, hogy jövedelmező leend, inig ezzel szemben kimutattuk, hogy igy örökös pótolgatásra lesz szükség, a kamatbiztosítás megújítására, mert lehetetlen, hogy üzleti költségeit fedezze. Emlékszem, közöttünk volt akkor Henszlmann Imre képviselő, ki azt a vidéket igen jól ismeri és kimondotta, hogy ha a vonalat a tervezett irányban vezetik, nem lehet más exportra számítani mint a homonnai erdőkre. Azóta bebizonyult, hogy évek hosszú során át forgalmi tekintetben alig van némi emelkedés. De ezenkívül t. ház, még ha elismerhetném is, hogy a kölcsönre okvetlenül szükség van, kérdem, hogy akkor, mikor a közlekedési minister jelzi magával a társulattal kötött jegyzőkönyvi egyezményben azt a lehetőséget, hogy állami kezelés alá fogja venni, eszélyes-e ilyenkor egy új operatióba menni és új elsőbbségi kötvényeket kibocsátani? Ez, t. ház, a mai viszonyok KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. j közt, midőn a piacz el van halmozva mindenféle I papirral, nem nagyon ajánlható. Szükséges-e t. ház, hogy mi most körülbelül megoldjuk e kérdést, mint a minister ur mondja 10 évre, a helyett, hogy várnánk még egy-két évig? Hiszen azon 32millió forintból ki fog kerülni az a 70 — 80 ezer forint évi szükséglet, a mely előlegképen kiadandó és lehetséges, hogy a minister ur ezen idő alatt megtalálj a a gyökeres sanálás módját s nem kell új kamatbiztosítást elvállalni és apró kölcsöneinket Austria nagyobb kölcsöneihez kötni. Minthogy tehát ezen művelet magában véve czélszerütlen és sokkal okosabb volna e kérdést függőben tartani egy-két évig s az eddigi módon eljárni, mert ezen idő alatt a gyökeres megoldás felé lehetne vezetni a kérdést; minthogy továbbá nem szívesen látom, hogy ily csekély összegű kölcsön 75—-77 éven át a vonalon bekebelezve legyen, a magam részéről nem járulhatok a törvényjavaslathoz. Tudom, hogy erre a kormány azt mondhatja, a mit különben a közlekedési minister ur igen szellemesen már a pénzügyi bizottságban jelzett is, hogy az ellenzéket nem lehet kielégíteni, mert ha hallgatnak és előlegeket adnak, azt mondja, hogy elkölti & pénztári készleteket az országgyűlés tudta nélkül, ha pedig nyíltan megmondja a helyzetet, más okokból ellenzi a beterjesztett javaslatot. Engedelmet kérek, de a 32 milliós kölcsön fölött folyt hosszú vita alatt senki sem mondotta, hogy a pénztári készleteket nem szabad törvényes kiadásokra, ideiglenesen előlegek adására felhasználni, mert hisz ez a ezélja a pénztári készleteknek. Egészen más dolog aü

; t. ház, a mit az ellenzék kifogásolt. Mi azt mondottak, hogy a törvény által világosan más czéiokra szánt pénzeket használta fel a kormány és pénztari készletek czínién azokat más czélra fordította és másodszor kifogásoltuk azt, hogy az országgyűlés nem lett tájékozva ezen készletek mikénti kezelése felől. De ha a kormány előáll és azt mondja, hogy itt van ez a vasút, én ezt sanálni akarom, de addig mig ez sikerül, kénytelen leszek a pénztári készleteket igénybe venni, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Én, t. ház, nem tudom megmagyarázni, hogy a pénztári készletek felett folyt vita alatt mért nem említette föl a minister ur, vagy az államtitkár ur, a ki részletekbe is bocsátkozott, ezen 2.200,000 frtot, a melynek jó része inára pénztári készletekből fedezve van. Lehet, hogy akkor a többség, mely a 32 milliót készségesen megszavazta, azt mondotta volna, hogy ne álljatok elő 3 hét múlva egy külön kölcsönnel, hanem kérjetek egymillióval többet, mert ép úgy megadják a 33, mint a 32 milliót. A törvényjavaslat indokolásában világosan el van ismerve, hogy e törvényjavaslat beadásának fő indító oka az, mert a társulat kénytelen volt a körülményeknél fogva egymásután oly nagy köve57