Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

450 369. erszíigos ülés mSjns 18. 1887. teleseket támasztani, hogy a kormány, különös | tekintettel a jelen szorult pénzügyi helyzetre, nem érzi magát abban a helyzetben, hogy még folytonosan szaporítsa az előlegezéseket. Tehát az igazi ok ez levén, miért nem méltóztatott ezt előbb megvallani ? És még csak egy körülményt bátorkodom felemlíteni erre a nyíltságra nézve. Azt mondja a pénzügyminister ur és bizonyára ismételni is fogja, hiszen nyíltan fel van tárva minden. Csakhogy kérem, ezt mindig méltóztatnak mondani, de ép az a körülmény, a melynek felis mérésére ma ébred az országgyűlés, mutatja,hogy a múltban nem jártak el őszintén ebben a dologban, mert akkor, midőn ezen ínséges vasutakra megszavaztuk a kölcsönt, nyíltan azt állították, hogy ezzel most már hosszú évekre segítve lesz a bajon ; most pedig maga a t. előadó ur ismertette meg önökkel azon tényt, hogy az első gácsországi vasúttársaság kapott abból a kölcsönből 321,000 frtot, melynek túlnyomó része azonban már n múltban el volt költve, úgy, hogy tényleg csak 30,000 frt maradt rendelkezésére. Ez világos jele annak, hogy nem jártak el őszintén esnem a jövőnek sanálása, hanem a múltnak sanálása volt a czél, A t. minister ur 10 évi reményt ad-, én nem adhatok annyit s miután szerintem kétséget nem szenved, hogy ha ezen törvényjavaslatot elfogadjuk, néhány esztendő múlva megint ott leszünk, a hol vagyunk ma, ennélfogva kijelentem magam és elvtársaim nevében, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! Helfy Ignáczt. képviselőtársunknak egy szava és kifejezése indít arra, hogy szavazatomat, a mely nem lehet más, mint ennek a törvényjavaslatnak visszautasítása, (Helyeslés a szélső baloldalon), néhány szóval indokoljam. Helfy Ignácz t. barátom azt mondta, hogy most az országgyűlés végén lépten-nyomon találkozunk pénztári készletek kiegészítésével, póthitelekkel és több effélékkel. (Halljuk!) T. képviselőház! Én megtoldom ezt és bátorkodom részemről azt a meggyőződést, kifejezni, hogy én nem képzelek Európában parlamentet, mely a dolgokat komolyan veszi és a mely hajlandó volna az országgyűlésnek oly stádiumában, mint a jelenlegi, a midőn tudvalevő, hogy a képviselőház, akár tagjait egyenkint, akár összeségét veszem, már kedélyhangulatánál fogva sem hajlandó, sőt nem is képes arra, hogy sokszor a legcontroversebb kérdéseket komoly tárgyalás alá vegye és akként döntse el, a mint kell, oly javaslatokkal, mint a jelenlegi is, előállani. Tudjuk, t. ház. mi történt tegnap a pénzügyi bizott«ágban. Ennek a bizottságnak oly óvatos tagja, mint a minőt Wahrmann Mór t. képviselő úrban tisztelni van szerencsém, maga habozott, hogy bele menjen-e a törvényjavaslat tárgyalásába; maga jelezte, hogy még sem egészen időszerű, hogy az most vétessék tárgyalás alá. Azt hiízem, hogy ez jól jellemzi a helyzetet. T. ház! Mi csak egynehány nappal előbb tanúi voltunk egy törvényjavaslat letárgyalásának, mely azt jelentette, hogy Magyarország 10 éven keresztül egy bizonyos terhet vállaljon magára, mely 10 év alatt nem változtatható meg. Tárgyaltatott a quota, a melyről pedig tudja mindenki, hogy mekkora controversia állott fenn az osztrák és magyar rész között. Letárgyaltatott pedig úgyszólván pár óranegyed alatt. Nekem határozottan az a gyanúm van, hogy épen abban rejlik a t. kormány tacticája: felhasználni a háznak ezen hangulatát, mely egyáltalában ilyen dolog tüzetes tárgyalását lehetetlenné teszi, bízva a többségben, a mely egyáltalában szereti pihentetni lelkét s szereti pihentetni gondolatait, bizva a többségben. Ez a tactica behoz törvényjavaslatokat, a melyek teherről teherre viszik a nemzetet a nélkül, hogy a kibontakozást birná kimutatni. Hát, t. ház, ha mi már odáig vagyunk, hogy midőn ki van mondva az, hogy az országgyűlés e hó 26-án be fog rekesztetni, az egyszer bizonyos, hogy minden teherről, a mely a házban megszavaztatik, a felelősség nem háramlik már többé ezen házra, hanem háramlik a jövő törvényhozásra, a mely megalkotandó lesz. E« én odáig megyek, hogy a kormányról felteszem, hogy azt keresi, hogy a jövő országgyűlés előtt minden bajt, minden tévedést, minden vétséget a most együtt levő országgyűlésre hárítson át. Én, mint a háznak régibb tagja, sok esetben tapasztaltam azt, hogy itt nem a felelősség viselése, hanem a felelősség elhárítása, a felelősség alól való kitérés az, a mely egyáltalában a kormányt vezeti. Megerősít ebben még az is, a mit szavaim kezdetén mondtam, hogy az országgyűlés végszakában olyan törvényjavaslatokat hoznak be, a melyek nyugodt, érett megfontolást, részletes tanulmányozást és nyugodt kedélylye! való megoldást követelnek. Ennélfogva, minthogy általában sem viseltetem a kormány iránt bizalommal, taeticája iránt pedig a legnagyobb aggodalmaim vannak, kijelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi mlnister : T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott két képviselő ur által felhozott indokokra röviden válaszoljak. Azt hiszem, ez kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot a kormány nem tacticából hozta most be, a törvényjavaslat régebben előkészítve van a magyar kormány által, a tárgyalások menete és azok befejezése épen ezen időre