Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-367

438 Ufi". országos ölés májas 14. 1SS7. E tekintetben, ha a képviselő ur figyelemmel kisérte a tárgyalásokat, azt is el fogja ismerni, hogy, a mi magát a quota nagyságát illeti, nagyobb közeledés történt a másik részről, mint a magyar küldöttség részéről. Ez az egyik, a mit meg kivántam jegyezni. A másik az: a képviselő ur avval mutatja ki, mily terhes a quota, hogy azt mondja; mennyit fizetett Magyarország a közös költségekre 1867. előtt és mennyit fizet azóta, A számok helyessége, vagy helytelensége iránta kellő adatok, mert erre nem voltam elkészülve, kezeimnél nem lévén, nem nyilaíkozhatom ; de egyre figyelmeztetem a képviselő urat. És ez az, hogy midőn az Austriához való viszonyról van szó, nem az dönt, hogy az összeg nagyobb-e, mint az akkori volt, hanem a kétféle százalék. Az egyik: nagyobb százaléka-e azon összeg Magyarország jövedelmeinek? a másik: nagyobb százaléka-e a közös kiadásoknak ? Ha az nagyobb százaléka a közös kiadásoknak, akkor mondhatja, hogy többel terheltetünk a közös kiadások rovására mint azelőtt, de ha azoknak nagyobb százaléka, akkor aztán az az összehasonlítás csakugyan meg nem áll. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiába, a képviselő nr, a mint látom, nem hiszi, de ez szerintem és azt hiszem, minden elfogulatlan ember szerint határozottan tiszta dolog. Egészen más, ha arról beszél a képviselő ur, hogy terhes-e reánk nézve költség, melyet a közös kiadásokra, főleg a hadseregre fordítani kell. Nincs senki, a ki azt fogja mondani, hogy ezen költség nem terhes reánk és nem terhes a monarchia másik államára és Európa minden államára. (Ugy van! a jobboldalon.) De ha az egymáshoz! viszonyról beszélünk, akkor csakugyan az összehasonlítás tárgyát csak az képezheti, hogy az összes költségekhez minő arányban járulunk és ez irányban alig hiszem, hogy a képviselő ur indokolása megállhatna. Ezeket kívánván egyszerűen megjegyezni, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) Egyik jeles történészünk egy nagy kötet munkát irt honfoglaló és megtartó őseink haditacticájárói, amely magasan felette állott Európa akkori népei haditacticájának. Ez tette a magyarokat legyőzhetlenekké, ellenállhatatlanokká s a byzancziak és a germánok csak ugy tudhatták a minden népet lesújtó magyarokat némileg fékezni, hogy tacticájukat elsajátították. Lehet, hogy majd a jövő kor történésze is fog egy munkát irni Tisza Kálmán tacticájáról, csakhogy azok gyászlapok lesznek, merte tacticanem nemzetünk győzelmeit, hanem csúfos leveretését s folytonos háttérbe szorítását fogja jelezni. Őseink ama régi tacticával zsákmányul ejtek Európa kincseit; Tisza tacticája az osztrákok szabad zsákmányává tette hazánkat s alárendelt gyarmattá degradálta. E taeticának köszönhetjük azt is. hogy az országgyűlés végnapjaiban tárgyaltatja le e végtelenül fontos törvényjavaslatot, a mely egy évtizedre fogja lekötni a nemzet jövedelmeit s a mely tizévre fogja hazánk elviselhetetlen túlterheltetését létesíteni az osztrákok és drága horvát testvéreink kedvéért, kik a quotánkat felemelő végvidékeket kapták. És még igy is az osztrákok beszélnek túlterheltetésről; de hát mit mondjunk mi szegény ipar és kereskedelem nélküli ország és oly agricol állam, hol még a földművelés is kezdetleges fejletlen állapotban van s jobb állapotba nem is juthat a közösügyek deprimáló uralma alatt és szomorú hitelviszonyaink közt, mely a belterjesebb gazdászatnak egyenesen útját állja s a terheket mégis hatványozott mértékben fokozza ugy, hogy egyenes adóink 1867. óta 36 millióról 96 millióra emelkedtek, közvetett adóink pedig 8 millióról 28 millióra szaporodtak. (Ugy van! a szélsőbalon.) És hogy az osztrákok velünk szemben e téren is mily előnyös helyzetben vannak, kitűnik abból, hogy Austria csak két millióval fizet több egyenes adót mint mi, hol áll felettünk fejlettség és népesség tekintetében, hisz ha az egyenes adókat lélekszám szerint osztjuk fel, akkor Austriában egy főre négy, nálunk 6 frt jut. Ezt kell vala kulcsul felvenni a quota megszabásánál s akkor hazánkra a részesedési arány nem 31, hanem legfölebb 24 százalék lett volna, mig most évente 2 millióval, tehát 10 év abtt 20 millióval fizetünk többet, mint a mennyivel kötelezve lennénk. Ily szegény országtól mint a mienk, ez egy kissé nagy ajándék. Magyarország Austriával szemben mindig csak akkor boldogulhatott, ha kényszerhelyzetek állottak be, Austria csak szorult helyzetében engedett a mi jogos követelésünknek. Őseink mindig elég eszélyesek voltak az ily helyzeteket hazánk javára kihasználni. A mi kedves kormányunk az ősök e hagyományától eltérve kényszerhelyzeteket önmaga teremtarra, hogy azokat hazánk ellen fordítsa. Avagy nem ily kényszerhelyzetek segélyével szavaztatta-e meg az országgyűlés végszakában a kiegyezési törvényeket, a tarifát s vájjon nem igy akarja-e most is áthajszolni ezen igazságtalan részesedési arányt. Én e káros tacticát viszszautasítom s nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Minthogy a bizottsági előadó ur sem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a szőnyegen levő törvényjavaslatot ál-