Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-367

S67. országos ülés május 14, 1&S7, 439 talánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, mél­tóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség el­fogadja. Következik a részletes tárgyalás. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czímét, mély észrevétel nélkül elfogadta­tott. Olvassa az 1. §-t). Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Az első szakasz 2. bekezdése negyedik sorában „ezen" szó helyett „jelen" teendő, mert igy lesz a vámszö­vetség és nem az 1869. II. törvényczikk e szóval idézve. Továbbá ugyané sorban „vám és kezelési" BZÓ helyett „vámkezelési 4 teendő, mert az „és" kötszó sajtóhibából czúszott be. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház az első szakaszt az előadó nr által előter­jesztett két módosítással elfogadja. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 2. sza­Icaszt, mély észrevétel nélkül elfogadtatott). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részle­teiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a leg­közelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. T- ház! Hátra volna még a vallás- és köz­oktatásügyi minister ur válasza Madarász József képviselő ur interpellatiójára, azonban a minister ur nem lehetvén jelen, azt hiszem, a t. ház bele­egyezni méltóztatik, hogy a minister ur a hétfői ülésben adhassa meg válaszát. (Helyeslés.) Ugyan­ezen ülésnek első tárgya lesz természetesen a ma megszavazott törvényjavaslatnak harmadszori megszavazása. Ezután következik a vallás- és közoktatásügyi minister ur válasza Madarász József képviselő ur interpellatiójára, továbbá az igazságügyi minister ur válasza Pap Elek és Gruber János képviselő urak interpellatióira. Az ülés idejét, azt hiszem, legczélszerübb lesz déli 12 órára kitűzni. (Helyeslés.) Ha tehát ezt méltóz­tatik elfogadni, ezt határozatképen kijelentem. Most következik Lázár Ádám képviselő ur inter­pellatiója. Lázár Ádám: T. ház! Midőn az igazság­ügyminister úrhoz az erdélyi királyföldi különle­ges birtokviszonyok rendezését tárgyazó inter­pellatiót vagyok bátor intézni, legyen szabad tekintettel az indokaival együtt később felolva­sandó interpellatióra, csak pár megjegyzést koez­káztatni. Ezen interpellatio vonatkozik az 1871 : Lili. törvényczikk 82. szakaszában az akkori igazságügyminister által indítványozott és a kép­viselőház által elfogadott törvényczikkben foglalt azon meghagyásra, mely szerint jja Talmács, Sze­listye és Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek közös birtokviszonyai külön törvény­javaslat által rendeztessenek. Ezen idő óta majd­nem 16 év múlt el a nélkül, hogy a kormány a törvényhozás ezen meghagyásának eleget tett volna. Ugyané tárgyban 1872. márczius havában | általam egy interpellatio intéztetett az akkori igazságügyminister úrhoz, azonban fájdalom eunek mindeddig semmi eredménye nem lön. Sem a tör­vényjavaslat be nem terjesztetett, sem pedig a kormány nem látta szükségét annak, hogy a tör­vényhozás elé oly előterjesztést tegyen, mely sze­rint, ha netalán szükségtelenné vált volna a neve­| zett birtokviszonyokra külön törvényjavaslat I benyújtása, e kötelezettség alól a kormány föl­mentessék. Tény tehát az, hogy-ma 16 év múlva is fennáll a kormánynak ezen kötelezettsége. Hogy ezen törvényjavaslat megalkotása a [ jelen viszonyok közt mennyire sürgős és fontos, | röviden csak pár körülményt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Ugy nemzetgazdasági, mint pénzügyi szempontból sürgős ezen törvényjavas­latnak megalkotása, mivel itt bizonyos urbériség­nek keresztelt birtoknak az állam által történt kárpótlásáról is van szó, a mely megváltási összeg által magára az államra nagy teher rovatott. Más­felől fontos ezen törvényjavaslat megalkotása azért, mert ha már a Bukovinából visszatérő szé­kely véreinket Magyarországba betelepítettük, azt hiszem, hogy épen oly hazafiúi kötelességünk e jóravaló népet, a brassómegyei csángókat itt benn tartani, a nélkül, hogy életfentartási szükségeik ki nem elégíthetése miatt kénytelenek legyenek az országból kivándorolni; mert itt körülbelül 20 ezer lélekről van szó, kik az ottani birtok­viszonyok miatt vagy elzüllenek, vagy kiván­dorolnak. Nem ismerhetem azt, a mit a t. igazságügy­minister ur talán a tényadatok alapján felhozni fog és nem refleetálhatok arra, hogy ott nem tudni kinek kezdeményezésére közigazgatási békéltetési tárgyalások vannak folyamatban ; de megjegyzem, hogy ezen tárgyalások és békéltetési alkudozások miatt a törvényhozás a maga feladatát nézetem szerint tovább nem késleltetheti. | Egyebeket mellőzve, midőn fentartanám azon jogomat, hogy a t. minister ur a mai vagy tán a közelebbi ülésben az elviselhetetlenségig jutott csángókat netalán megnyugtatni szíveskednék, azon esetre észrevételeimet megtehessem — most egyszerűen bátor vagyok interpellatiómat min­den további szóbeli indokolás nélkül felolvasni. (Olvassa.) Interpellatio az igazságügyminister úrhoz az erdélyi területen, a királyföldön létező közös birtokviszonyok rendezése iránt. Az 1871. évi LIIL t.-cz. 82. §-a szerint: „A Talmács, Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve a közös birtokok rendezéséről külön törvényjavaslatot fog az igaz­ságügyminister előterjeszteni." Mi azonban mindeddig nem történt meg. Tekintve, hogy a történelmi adatok, az erdély • terület régibb törvényei és jogerejű ítéletei

Next

/
Thumbnails
Contents