Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-365
454 36B * encágos ülés május 9. 1S87. gazdasági kérdésekkel foglalkozik és a ki mezőgazdasági fejlődése iránt érdeklődik, valóban megdöbbentett az a nyilatkozat, melyet a múlt héten Lucius minister a porosz országgyűlésen tett, a mely nyilatkozatában ugyanis a gabnavám újabb fölemelését helyezte kilátásba ; és nagyon tartok tőle, habár ő azon alkalommal kijelentette, liogy ez a vámemelés csak gabonanemüekre fog szorítkozni, hogy az egyéb terményekre, hogy az élő állatokra is ki fog terjedni. Hát én nagyon jól tudom, hogy Magyarország nem elég hatalmas még az Austriával fennálló szövetségben sem, hogy a vele szövetségben lévő államot gazdasági politikájának megváltoztatására kényszerítse; azonban ismételnem kell, t. ház, a mit már egyszer kifejtettem, hogy Magyarország kormányát nagy felelősség terheli Németországnak jelenleg folytatott agrár politikája tekintetében. A t. minister ur, ugy látszik, ezt nem tartja elfogadhatónak, pedig ez történeti tényekkel van igazolva, ezt megczáfolni egyáltalában nem lehet. A mikor 1878-ban a magyar kormány reá állt azon védvámpolitikára, melyet az osztrák ipar érdekében követeltek tőlünk, nagyon természetesen előidézte e politikának azt az egyenes következményét, hogy Németország oly nagy mértékben védi mezőgazdasági termelését. Egyszerűen csak arra kell hivatkoznunk és ez tény, a mit tagadni egyáltalában nem lehet: hogy valahányszor nálunk Austria ipara érdekében a védvámokat emelték, mindig közvetlenül rövid idő után Németország felemelte az agrár-vámokat. Magyarország ezáltal kétszeresen rossz helyzetbe jutott, mert mig a védvámok felemelése által az iparczikkek megdrágultak, másfelől Németország, midőn Austria-Magyarországgal szemben retorsiót akart gyakorolni, mindig első sorban a mezőgazdasági termények vámját emelte és igy a második csapást mérte Magyarországra az első csapással parallel. Ezért e helyen én mást, mint a magyar kormányt felelőssé nem tehetek és a ;t gazdasági vámok felemelésének okát határozottan azon szerencsétlen közgazdasági politikában látom, melyet a magyar kormány folytatott. Meg vagyok győződve és nagyon sok bizonyítékra tudnék hivatkozni, hogy ha Magyarország nem folytatna védvámos politikát, azonnal sikerülne Németországgal a szerződés megkötése. Hivatkozhatom arra, hogy Németország más mezőgazdasági államokkal, mint Románia és Görögországgal szerződéseket kötött, egyedül Magyarország az, a melylyel nem akar szerződést kötni, csupán azért, mert Magyarország a védvámok által kizárja Németország iparterményeit és Németországnak nem lehet oka nekünk kedvezményeket nyújtani mezőgazdasági terményeink vámmentes behozatalára. De még egy más mulasztását a t. kormánynak kell felemlíteni és ez az, hogy azon szerződéses i vi zonynak, amely egyfelől Németországgal, másfelől Olaszországgal volna kötendő, kellő fontosságot nem tulajdonít, legalább azt kell eljárásából következtetni. Hivatkozom arra, hogy Austriában j az új kereskedelmi minister alig foglalta el állását, ! rögtön intézkedéseket tett arra, hogy magát Austria szükségleteire nézve informáltassa, felszólítván az összes szaktestületeket, hogy Németországból és Olaszországból beszerzendő szükségleteiket kifejtsék és arról őt értesítsék. A mint tudom, a magyar kormány részéről egyetlen felszólítás sem történt; már pedig 1887. végén a vámszerződés lejárván, annak megújítása a mi érdekünkben szükséges volna. Kérdem a t. minister urat, fog-e időt találni arra, hogy magát kellőleg tájékoztassa, vagy ha a kormány eléggé tájékozottnak tartja magát, akkor nem tudom miért tartja fenn a kereskedelmi kamarák intézményét, ha még^ azok tanácsát sem akarja igénybe venni. Én ebből csak azt látom, hogy a t. kormány e tekintetben kellő erélylyel eljárni jövőre sem szándékozik. De mindenesetre mielőtt az országgyűlés eloszlanak és mielőtt a törvényhozás működése időlegesen szünetelne, én kívánatosnak tartanám, hogy a t. ház nyilatkozata által kijelentse, hogy ha már a vámszövetség fentartása következtében ez irányban a védvám súlyát Magyarországnak éreznie kell, legalább azon irányt jelölje ki, hogy minden erélylyel a tarifaszerződés megkötésére törekszik, mert Magyarország érdekeit a védvám politika nagyon sújtja. Érre akartam a t. kormány figyelmét felhívni és remélem, hogy nyilatkozni fog és legalább némileg meg fog nyugtatni, hogy ő ez irányban fogja vezetni Magyarország közgazdasági politikáját, a mennyiben a t. kormány magatartása által megszűkített körben lehetséges lesz. (Helyeslés a szäső halon.) Gr. Széchenyi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelmi minister: T.ház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy röviden nyilatkozzam az előttem szólott t. képviselő ur előadására. (Halljuk !) Én azt hiszem, hogy nagyon hibás volna dohbal verebet fogni kívánni és már többször volt alkalmam, midőn a t. képviselő urak előleges nyilatkozatokat kívántak a kereskedelmi szerződések mikénti megkötésére nézve, kérni, hogy méltóztassanak türelemmel lenni. Majd ha a ház elé kerül a dolog, akkor meg fognak róla győződni, hogy hogyan köttetett a szerződés és micsoda lépések tétettek és majd akkor lesz ideje ítéletet mondani, helyesen cselekedett-e a kormány; de az ilyen előleges kérdésekre a kormánynak egyáltalában válaszolni nem lehet. Ennélfogva kérem a képviselő urat, méltóztassék türelemmel lenni; a szükségesek meg fognak
