Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-365

365. országos Blés mtíjns 9. 1887. 423 nyunk Dániával az 1834-iki szerződésen alapul, mely a mai viszonyok között igen sok hátránynyal és inconvenientiával jár. Minthogy időközben maga Dánia kezdeményezte új kereskedelmi szerződés megkötését, még pedig a legnagyobb kedvezés alapján, ezt elutasítani nem lett volna helyes; mert igaz ugyan, hogy a dolog egyelőre valami nagy gyakorlati fontossággal nem bir, de mégis tekintettel arra, hogy esetleg Dánia más országokkal köthet kedvezményes szerződéseket és akkor mi ezen kedvezményektől elesünk, de magunk érdekében előnyösnek mutatkozván ezen egyezmény, ebből a tekintetből annak elfogadását ajánlom a t. háznak. (Elfogadjuk!) Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a Dániával 1887. évi márczius hó 14-én kötött kereskedelmi és hajózási egyezmény beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a bizottság szövegezése szerint a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogad tátik. Következik a részletes tárgyalás. Beöthy Algernon jegyző (olvassa « törvényjavaslat csímét, a bevezetést, a szöveg bevezetését és az 1— FII. csikkeket; melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság 521-ik számú jelentése „az osztrák magyar monarchia és Görögország meghatalmazottjai által Athénben 1887. évi 5

^Jn^°il

í

sr kötött egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatnak venni (Igen!) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Láng Lajos, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! A Görögországgal kötendő szerződés nem jelentékenyebb, mint az, mely Dániával szemben az imént elfogadtatott sigy egészben véve hasonló viszonyok voltak irányadók, a menynyiben tudniillik a mi kereskedelmi viszonyainkat egy, még az 1830-as évekből származó egyezményes szerződés szabályozza; azonban azon különbséggel, hogy azóta Görögország más országokkal kedvezményes szerződéseket kötött, nevezetesen Német- és Franeziaországgal s igy monarchiánk azokkal szemben kedvezőtlen helyzetbe jutott. Ezen okból az osztrák-magyar monarchia külügyi kormánya az említett kereskedelmi szerződések megkötése után szintén megindította a tárgyalásokat Görögországgal hasonló szerződések megkötése iránt, de e tárgyalások eddig még sikerre nem vezethettek. Azonban, hogy addig is, mig ezen egyezkedések végleges kedvező sikerre vezethetnek, ne jussunk azon kedvezőtlen helyzetbe, hogy más országok több kedvezményben részesüljenek, mint mi Görögországgal szemben : kénytelenek vagyunk egy időre ideiglenesen a legnagyobb kedvezmény alapján álló kereskedelmi egyezményt kötni. Ezen egyezményt, mint ideiglenest, mely mintegy előpostája egy tariffális szerződésnek, az általam kifejtett okok alapján tisztelettel elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Enyedi Lukács: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot én részemről az általános tárgyalás alapjául elfogadom ; mert haladást látok benne, a mennyiben általa Görögország részéről, melylyel eddig a legnagyobb kedvezményt biztosító szerződés nem állott fenn, e kedvezményeknek birtokába juthatunk. A görög terület fontossága a fogyasztás tekintetében ránk nézve nem rendkívül nagy ugyan, de a mai viszonyok közt, a midőn új piaczokat nyerni és teremteni majdnem lehetetlen, ily másodrendű jelentőséggel biró piaez biztosítása is elég font#s arra, hogy teljesen jogosultnak tüntesse fel azon óhajunkat: vajha sikerülne a kormánynak az a törekvése, hogy Görögországgal ezen ideiglenes szerződés helyett végleges szerződést hozzon létre. Ezt annál inkább óhajtandónak tartom, mert forgalmunk Görögországgal örvendetesen emelkedik és a corynthusi csatorna befejezése után Görögország jelentősége mindenesetre még nagyobb lesz. De, t. ház, nem azért voltam bátor felszólalni, hogy ezt kijelentsem ; hanem mert néhány megjegyzést is óhajtok tenni azon általános kereskedelmi politikára nézve, a melyet még az utóbbi időben is követtünk és mely iránt az országgyűlésnek befejezése előtt talán szükségünk lesz némely felvilágosítást nyerni a t. kormánytól, annyival inkább, mivel az 1887. évi kereskedelmi politikánk nagy jelentőséggel bir, minthogy épen ezen év végén jár le az ez idő szerint Német- és Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződés. T. ház! Mi, a háznak ezen oldalán ülők, a vámszövetségnek megkötését Austriával perhorrescáltuk, Magyarország közgazdaságára nézve károsnak tartottuk, de alkotmányos alapon állván, minden létező szerződést tiszteletben tartunk; és már most, miután ez a szerződés létrejött, nagyon természetes, hogy azt a politikát, melyet AusztriaMagyarországnak a jövőben követnie kell, csak abból a szempontból ítéljük meg, hogy ez a vámszövetség 10 esztendőre tényleg meg van kötve. Ha ezt a körülményt figyelembe veszszük, annál aggodalmasabb színben kell feltűnni előttünk annak az esélynek, hogy miután mezőgazdaságunk már eddig is rendkívül nagy mértékben vesztett piaczot Németországon, vájjon a jövőben^ ez a viszony nem fog-e még inkább romlani. Én azt hiszem, Magyarországon mindenkit, a ki köz-