Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

384, országos ülés május 7. 1887. 409 recriminatiókba nem akarok bocsátkozni és mellőzöm a szemrehányást azért, hogy soha egyetlen bizottságban az ellenzék számarányához képest képviselve nem volt; sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy oly bizottságokban, hol 21 tag volt, az ellenzéknek négy tag jutott a többségnek 17 tagja ellen, a mi sem nem méltányos, sem nem igazságos. Ha tehát lehetne arra számítani, hogy a többség önmagától annyi ellenzéki tagot választ egy-egy bizottságba, mint a mennyi az ellenzék számarányának megfelel, akkor e tekintetben semmi további javaslatot szükségesnek nem látnék. De miután erre számítani nem lehet, azt his zem, módosítani lehetne a javaslatot úgy, hogy az illető biráló-bizottságok összeségében az ellenzék nem volna több taggal képviselve, mint a mennyi számarányának megfelel és igy lehetővé válnék, hogy alakulna egy-két bizottság, melyben az ellenzék határozott többséggel birna. Annak elérésére, hogy a kisebbség számarányának megfelelő képviseletet nyerjen, több mód van. Egyik mód az, hogy a mint Horváth Lajos képviselő ur akarja, hét biráló-bizottság alakittatik oly módon tudniillik, hogy beadatnak a szavazatok 42 tagra, de minden egyes szavazó csak 21 tagra szavaz. Ez oly mód, melynek sikerére nézve elszámította magát a javaslattevő képviselő ur. Mert nem fogna bekövetkezni az, hogy 21 ellenzéki és 21 kormánypárti tag választatik. Tegyük ugyanis fel, hogy a többség 300, az ellenzék pedig 100 tagból áll s ez esetben a szavazási mód szerint a kormánypárt háromszor anynyival lenne képviselve, mint az ellenzék. Méltóztassék ugyanis számba venni, hogy a többség lehetne ugy is, hogy minden 100 —100 tagja más és más 21 tagra adná szavazatát. Az arány tehát ekkor is megfelelne a pártok számarányának, mert azt mindig supponálnunk kell, hogy a többségnek is meg van a magához való esze és a neki adott előnyöket ki tudja használni. A második mód arra, hogy a kisebbségek érvényesíthessék magukat, az lenne, hogy minden képviselőnek legyen meg a joga, minthogy itt 63 tagra történik szavazás, mind a 63 szavazatát egy és ugyanazon tagra beadni. Ekképen is elérhető az, a mi czélunk, hogy a bizottságokban ugy a többségnek, mint a kisebbségnek tagjai számarányban legyenek képviselve. E mellett nem történhetnék meg az, t. ház, hogy az ellenzéknek ugyanannyi tagja legyen és hogy a kormánypártnak ne legyen meg a számarány szerint többsége. Ezt a módot tartom a legbiztosabbnak és a legméltányosabbnak. De t. ház, van ennél a kérdésnél még egy másik dplog is, melyre ki kell terj'esztenem figyelmemet. És ez az, hogy ne kelljen nekünk az ügyet sorsra bízni, mert a mennyire a bizottsági tárgyalásokat figyelemmel kisértem, a kormánynak egyik legfontosabb kifogása épen az volt, hogy nem akarja az ügyeket a KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XVI. KÖTET. sorsra bizni. Ezt is el lehet kerülni, t. ház. Én tudok magamnak oly választást képzelni és ha a t. ház parancsolni fogja, részletesenki is fogom dolgozni, a mely mellett elérhető az, hogy az összes bizottsági tagok között csakis azon számarányban lesz többsége a kormánynak, mint itt a házban és a mely mellett az ellenzék is számarányához képest lesz képviselve, de a mely mellett mégis megtörténhetik az, hogy egyes bizottságokban a többség határozottan az ellenzék soraiból kerül ki. Ezt a következő módon lehet elérni. Választatik összesen 63 tag 9 bizottságba. Minden képviselő beadja szavazatát, de mindenkinek meg van az a joga is, hogy mind a 63 szavazatot egy és ugyanazon emberre adja és megjelölhesse mindegyiknél, hogy melyik bizottságba akarja bele választani. E módon meg van az ellenzék kezében a fegyver, hogy előre összebeszélve s a szavazás módját megállapítva, egy-két bizottságban többséget szerezzen, a többi bizottságban pedig kevesebb számú taggal képviseltesse magát. Ha igy alakítjuk meg a bizottságokat : akkor a kormánynak nem kell tartania attól, hogy a bizottságokban, egy-kettő kivételével ne legyen többsége. Ekkor lesz ellenzéki bizottság is s miután a házszabályok szerint a kérvények sors utján osztatnak ki a bizottságok között, ugy a mostani és a jövendő, tervezett házszabályok szerint is, akkor még lesz egy kis correctivum, mert az illető, a többséghez tartozó képviselő előre semmikép sem tudhatja, vájjon az ő kérvénye nem fog-e épen oly bizottságban kerülni tárgyalás alá, melynek többségét ellenzéki képviselők képezik. Azt gondolom, t. ház, hogy ez a dolognak bizonyos correctivumot adna. Még csak egyet akarok megjegyezni s ez az egy az, hogy a házszabályok nem a többségnek kedvéért vannak, mert a többségnek minden hatalmában áll, csupán az nem, mit a házszabályok korlátoznak. A házszabályok a kisebbség jogainak biztosítékai és a kisebbségnek védbástyái és én azért igen méltányosnak tartanám a többségtől, ha ez esetben is ez alapra helyezkednék és nem ő akarná kieszelni és kiokoskodni, mi lesz nekünk jobb és előnyösebb, hanem fogadja el azt, a mit mi tartunk jobbnak a magunk szempontjából. Én külön javaslatot tenni nem akarok, hanem csatlakozom Horváth Lajos képviselő ur javaslatához, hogy tudniillik ezen javaslat a bizottsághoz utasittassék vissza; de hozzáteszem, hogy az esetben, ha a visszautasítás megtörténnék, a bizottság a kérdésnek ezen általam jelzett részére is terjeszkedjék ki és ez értelemben a t. háznak jelentést tegyen. Különben —ismétlem— csatlakozom Horváth Lajos képviselőtársam javaslatához (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor előadó: Azt hiszem, a t. ház megfogja engedni,hogyHorváthLajos képviselő ur részéről beterjesztett indítványnyal szemben a bi52