Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-364
410' S64, » rsz& S** s Klés május 7. I8SJ. zottság által elfoglalt álláspontot röviden jelezzem. Horváth Lajos t. képviselőtársunk ezen indítványát — bár nem szó szerint — de ugyanazon lényegben a bizottságban is előterjesztette. A tisztelt képviselő ur azon álláspontból indult ki, hogy a biráló-bizottságok mostani szervezete mellett pártember marad a biró mindig ; de én azt hiszem, hogy kétségbe vonhatlanul pártember lesz a kisebbség tagjaiból kikerülő biráló-bizottság tagja ép ugy, mint a többség kebeléből kikerülő bírálóbizottsági tag. Ép azért ő, valamint Irányi Dániel t. képviselő ur is tegnapi indítványában azt mondja, hogy gyökeres orvoslás ezen keretben egyáltalában nem képzelhető s a gyökeres orvoslást mindenkor a Curia bíráskodása képezhette volna. Engedelmet kérek, de kénytelen vagyok erre azon megjegyzést tenni, hogy ép ott és azon országokban, hol a verificationalis bíráskodást a bíróságok gyakorolják, mint Angliában és Amerikában, látjuk valóban a legnagyobb eorruptiót : mig ellenben Francziaországban, Belgium és Olaszországban, hol szintén a parlamentek önmaguk gyakorolják a verificationalis bíráskodást, nem lehet mondani, hogy oly mérvű corruptio volna, mint ott, hol a választások feletti bíráskodást a bíróságok gyakorolják. Ennélfogva én azt hiszem, azt mondani, hogy egyedül a házon kivül álló bíróság nyújthat e tekintetben garantiát, tévedésen alapul. Felsorolta Horváth képviselő ur azon indokokat, melyek a házat vezérelték a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat elvetésére. Fölhozta nevezetesen azt, hogy nemkivántuk a bíróságokat a pártüzelmekbe bevonni és azt hiszem, ez egy oly indok, melyet kénytelen maga az ellenzék is méltányolni. A másik indok ő szerinte a hatalmi szempont és az, hogy a nemzeti souverainitást nem akarjuk a parlament kezéből kiadni. Én azt hiszem, hogy ez oly fontos indok, a melynek méltánylására mi csakugyan kellő súlyt kell, hogy fektessünk; mert midőn még köztársaságban is, mint Francziaországban, a parlament ezen fontos jogát nem adja ki és nem akarja kiadni a kezéből: azt hiszem, hogy nekünk sincs okunk belenyugodni abba, hogy a bíróságok ő Felsége nevében hozott ítélettel semmisítsék meg a választásokat. Én azt hiszem, hogy kiegészítő részét képezi a nemzet souverainitásának, hogy maga a parlament gyakorolja a választások feletti bíráskodást. Ezeknek előrebocsátása után, a mi az ő indítványának lényegét illeti, az abban rejlik, hogy ő a,szerinte előre látható párttöbbség ellenében módot keres arra, hogy a bíráló bizottságokban a paritást helyre állítsa, a kisebbség és többség közt, (ffllenmondások balról.) Engedelmet kérek, midőn 42 tagot kivan választatni akkép, hogy azok közül 21 tag jusson a kisebbségnek, ez a paritás ezéljára van irányozva, noha eoncessiót tesz újabban, mert ez újítás a bizottságban tett javaslatához képest, hogy az elnökök a többség kebeléből vétessenek. Az indítvány azonban ezen alakban sem fogadható el, mert hiszen a többséget nem a ház teremti és alkotja meg, hanem az a választások útján kerül ki és így ennek ellenében mesterséges úton akarni helyre állítani a paritást a házban, azt hiszem, hogy egyenesen a nemzetnek a választások által nyilvánuló akaratának megmásítását képezné. Én tökéletesen bízom abban, a mint Horváth t. képviselő ur mondja, hogy a kisebbség felteszi a részrehajlatlanságot a többségi tagokról, de kívánja, hogy mi is, a többség, tegyük fel a részrehajlatlanságot a kisebbségi tagokról. Én elfogadom ez álláspontot: de akkor csakugyan nem látom be semmi okát sem annak, hogy a jogkeresés módját miért keresik abban, hogy a többség részrehajlása ellenében ne legyen kizárva á kisebbségi pártok részrehajlása. Mi meg fogunk nyugodni majd, ha önök lesznek többségben, miután a többséget nem a ház teremti meg, hanem az az általános választások útján kerül ki; ennek ellenében az indítvány elfogadása nem volna egyéb, mint a nemzet által a választásokban nyilvánított akaratnak megmásítása és ennélfogva kérném a t. házat, hogy az indítványt ne méltóztassanak elfogadni. Ernuszt Kelemen: T. ház! Azt hiszem, e szakasz oly fontos kérdést akar eldönteni, hogy lehetetlen egyszerűen, majdnem vitatkozás nélkül intéznünk el a dolgot.Én szerettem volna, hogy a ministerelnök ur oly szíves lett volna előbb nyilatkozni, hogy azon ellenvetéseket meghallgassam, melyeket Horváth Lajos t. barátom indítványa ellenében valószínűen elsorolni fog. Így, miután én t. barátom kimerítő előadásához keveset csatolhatok, a magam szerény tehetségemből csak azokra kívánok reflectálni, a miket az előadó ur és Hoitsy t. barátomtól hallottunk. Az előadó ur hivatkozván azon 3 pontra, a melyeket e javaslat védelmére a bizottságban felhoztak és melyeket Horváth Lajos t. barátom is felhozott e házban, szíves volt azokat mint megtörhetetlen érveket odaállítani. Engedje meg a t. előadó ur, nekem némi kételyeim vannak ezek megdönthetetlensége ellen. Az első argumentum az volt, hogy a bíróságokat nem szabad a politikai küzdelmekbe belevonni. Én megvallom, hogy ha a gyakorlati életet figyelemmel kisérem, sajátságosnak tartom ez álláspontot. Mert ha ezen elvnek eleget akarnánk tenni, akkor a választási küzdelemből mindenekelőtt ki kellene maradniok a vidéki bírósági személyeknek, a kik hivatva vannak a népnek igazságot szolgáltatni. Akkor hogyan léptethetnek fel járásbirókat,
