Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

331. országos ülés február 25. 1887. 33 mint eddig ugy ezentúl is, a legközelebbi választások alkalmával, mindent, de mindent el fog követni — nem akarom részletezni — (Derültség a szélső balon) hogy a többséget magának biztosítsa. És ha meg lesz a többség — mitől félnünk kell — (Derültség johbfelől) akkor oda fog lépni a magyar apostoli király trónzsámolyához ezzel az országvilágra szóló hnmbuggal: „Felség, a nemzet több sége mellettem nyilatkozott, nélkülözhetetlen vagyok." (Zajos derültség a szélső balon.) De, t. képviselőház, a ki nyers hatalomra, a szuronyokra, a ki mindenféle utón módon megvesztegetett, meghamisított közvéleményre hivatkozik, az aztán sem az erőszakos vérontásért a la Seemann ügy, sem a magyar nemzeti becsület megsértéseért á la Horvát czímerügy, ä la Hentzi és Jansky-ügy nem tud és nem akar elégtételt adni. (Ugy van! ügy van!) Igen lejtőre, az elv feladási és törvényszegés lejtőjére jutván Tisza Kálmán ministerelnök ur, meg nem állapodhatott, a mig mindent fel nem adott. Most már fel van adva minden t. ház; most már nincs semmi, amit fel lehetne adni. Az 1848 — 49-iki harcztéri, az 1867-iki diplomatiai küzdelmek és győzelmek Mában voltak. Most már egyetlenegy elv sincs, melyre a magyar nemzeti hadsereg felállítása kérdésében hivatkozhatnánk. Most már minden közös, most már minden egységes osztrák a közkatonától kezdve egész a tábornokig. Már annyira jutottunk, hogy a hadügyi ministeriumban alig van magyar ember, hogy száz tiszt között alig van három magyar és hogy azon tisztek között, a kik arra hivatvák, hogy a magyar polgárokat mint katonákat győzelemre vezessék, alig van néhány, a ki magyarul tud és ez épugy gyűlöli a magyar nyelvet, mint azt a közvitézt, a kinek parancsol és ezt ép ugy gyűlöli, mint a magyar alkotmányt, mint a magyar törvényeket, mint a magyar hazát, hogy a közös hadseregbeli katonatiszteknek megengedtetett, hogy kivételképen átmehetnek a honvédséghez, az t. ház szerény véleményem szerint nem egyéb. . . . (Egy hang jobbfelől: Elég! Felkiáltások szélső balfelől: Halljuk!) Elnöki Tessék meghallgatni a szónokot! Zimándy Ignácz: . . . mint álnokul kiszámított furfang a közös hadseregbeli magyar tiszteknek apasztására. Annyira jutottunk t. ház, hogy hadügyi sérelmeink jelenleg sokkal nagyobbak, mint az önkényuralom alatt voltak. És hiába takarózik Tisza Kálmán ' ministerelnök ur Deák Ferencz és Andrássy val, mert a mit ők jóhiszemuleg elrontottak, azt neki kellett volna helyreigazítani, mert arra vállalkozott. (Igás ! Ugy van! szélső balfelől.) Kiapadhaflan vala Tisza Kálmán mint ellenzéki vezérszónok a Deák-párt elleni menydörgős philippikáiban, de midőn kormányra jutott, Sardou hires Rabagás-féle daemagoggá lett. (Derültség balfelől.) Sajátságos és nagyon jellemző, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 188i—87. XVI. KÖTET. Tisza gyászos korszáva alatt ezen jeles Rabagás színdarab színpadra nem hozatik, mintha éreznék, mintha szegyeinek annaklegsujtó jeleneteit „Varé redde mihi legiones meas!" mondhatja a magyar nemzet: Tisza Kálmán hová tetted a magyar hadsereget, a melynek felállítását 8 év alatt mindig sürgetted ? „Varé redde mihi legiones meas?" Tisza Kálmán hová tetted a magyar nemzeti sereget, a melynek felállítása szükségét 0 Felsége előtt is hangoztattad? „Varé rede mihi legiones meas!" Tisza Kálmán hová tetted a nemzeti hadsereget, melynek felállítását a 67-iki kiegyezés is parancsolja? (Helyeslőn a szélső baloldalon.) De hát minek a magyar nemzeti hadsereg fogják némelyek mondani, mert hiszen a magyar főnemesség a magyar gentry a magyar műveltebb ifjak egyáltalában a hadsereget kerülik és kerülni is fogják, mert a mügyar ifjak sohasem olvadnak bele, nem is olvadhatnak bele olyan hadseregbe, a mely olyan oktatásbanrészesül, mint azt Thaly t. képviselő ur rajzolta, ecsetelte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzeti ifjúság sohasem fog beolvadni olyan hadseregbe, a melyben sohasem lesz valami belőle, hogy ha magyarságát le nem vetkőzi. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Jól tudja ezt a magyar ifjúság és tömeges visszavonulássai tiltakozik az alkotmány kijátszása ellen. (Helyeslés a szélső balon,) Állítsák fel a magyar nemzeti hadsereget és ugy fognak seregleni a magyar ifjak a magyar nemzeti zászló alá, hogy egyetlen egy német tisztre sem lesz szükség, (Igaz ! Ugy van! a szélső balon) mert hogy a magyar nemzet nemcsak a gyakorlat hosszú terén szervezni, fegyelmezni, de rögtönözni is tud derék hadsereget és tiszti kart, azt nemcsak Mária Terézia idejében, de 1848—49ben is fényesen bebizonyította. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hát azon kormány, amely a magyar nemzeti hadsereg felállítását elejtette és kijátszotta, az ilyen hadsereget felállítani nem fogja, azért ha oly nemzeti hadsereget akarunk és kívánunk, mely „vitámetsanguinem" életét és vérét szivesenfogja feláldozni a hazáért, az alkotmányért és a királyért, akkor ezen kormánynak buknia kell. (Derültség, ügy van! balfelől.) T. képviselőház! Végre záradékul a t. ház becses engedelmével csak egy rövid reflexiót teszek. (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök ur folyvást úton-útfélen magasztalja a magyar állami eszmét. Azonban, t, képviselőház, azon kormányférfiú, ki egyrészt valahányszor itt azt sürgetjük, hogy a magyar nemzeti törvények megtartassanak valahányszor itt azt kívánjuk, hogy különösen az 1868 : XLIV. törvényczikk végrehajtassák a végből, hogy a nem magyar ajkú magyar polgárok azon mértékben, azon irányban, azon szellemben és azon határig, a mint ezt báró Eötvös József „a nemzetiségi kérdés" ezíoiü munkában kifejtette,