Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

34 331- erszágog ülés febr«ár 25. 1887. végre-valahára megnyugvást nyerjenek, őfolytonfolyvást hangoztatja a magyar állameszmét; de a ki másrészt mindazt, a mi nélkül a magyar állameszme csak egy része, képtelenség, humbug, a ki mindazt, mi nélkül a legkisebb országocska, tehát Magyarország sem létezhetik, tudniillik a magyar nemzet külügyi befolyását, az önálló vámterületet és a magyar nemzeti hadsereget feláldozta a bécsi érdekeknek: az ne hangoztassa a magyar állameszmét, (ügy van! a szélső hátoldalon) mert ő az, a ki az imént ecsetelt eljárás által a magyar állameszmét arczul ütötte és eljátszotta, a gúny tárgyává, illusoriussá tette. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Móricz Pál: T. képviselőház! (Halljuk V Gyakran találkozunk a képviselőházban olyszeru vehemens támadásokkal, mint a minőket az előttem szólott t. képviselő ur részéről is hallottunk és hogy sem itt a házban, sem odakünn ezeknek hatása nincsen, annak egyedüli oka az, hogy azon támadásokban túlozva van minden, (ügy van! joblfélől.) Ha a t. képviselő ur csak a valóságot mondaná el, néha talán nagyobb bajt csináhatna a kormánynak és a kormánypártnak, de túlzott támadásai úgyszólván lehullnak minden hatás nélkül. Ilyen túlzás például az, a mit az izraelitákról mondott, hogy ők kiszipolyozzák a magyarokat. (Felkiáltások a bal- és szélsőbal némely padjain : Ugy van! Zaj.) Engedelmet kérek, nem ugy van. A kereskedés és ipar terén sokkal több hasznot tettekők, mint kárt állítólagos uzsora-pusztításaikkal. Méltóztassanak megnézni az államok történetét és látni fogják, hogy ott, hol a kereskedés, ipar nem virágzik, ott előmenetel nincsen; az pedig, hogy az izraeliták a magyar kereskedés terén igen nagy lendületet eszközöltek, elvitázhatlan tény. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a bah és szélsőbal némely padjain. Nagy zaj.) Láttam én már ennél nagyobb vihart is, ettől nem rettegek. (Helyeslés jobhfelöl.) Merem állítani, hogy magyarosodás tekintetében nagyobb érdemük van az izraelitáknak, mint Magyarország népe bármely töredékének. (Élénk éllenmondások a bal- és szélsőbal némely padjain. Zaj.) A ki ezt tagadja, az a valóságot akarja eltagadni. (Helyeslés jobbfélöl.) A t. képviselő ur nem elégszik meg a valóság megmondásával, hanem egy sereg ráfogást is felhoz. Azt mondta múltkori beszédében — most is hivatkozott rá — hogy a ministerelnöknek, a régi balközépnek programmjában volt az önálló vámterület. Ezzel szemben én határozottan mondhatom, hogy az nem volt programmjában soha. (ügy van! jobbfélöl. Éllenmondások balfelől. Zaj.) Ám tessék rám olvasni és akkor el fogom ismerni, de ismétlem, soha programmjába a balközép az önálló vámterületet föl nem vette és pedig azért, mert Magyarország mindenekfelett földmívelő ország, ha pedig az Önálló vámterületet tűzi programmja pontjai közé, főkép az ipart pártolta volna. (Helyeslés jobbfélöl.) A t. képviselő ur azt mondja továbbá, hogy a magyar katholikus és a protestáns clerus nagy része szolgai. Ezt is visszautasítom és merem mondani, hogy önállóbb emberek, mint minők ezek soraiban vannak, alig találhatók. Es nincs is mód reájok hatni. Hiszen a protestáns papságnál per absolutum nincsen semmiféle mód arra, hogy a hatalomnak alá legyen vetve. Más forrásból ered az ő választása, mint a kormányi. (Ugy van!) De még ha gyakorolhatna is rá befolyást a kormány. a protestáns papság annyira önálló, hogy azt visszautasítaná. (Zaj.) A mi a honvédséget, a magyar véderőt illeti, uraim, ha visszagondol a t. képviselő ur a szabadságharca korszakára, midőn a rendeletek, a hadtesti rendeletek is német nyelven szerkesztettek a mi hadseregünkben . . . Thaly Kálmán: Görgeynél! Móricz Pál: Engedelmet kérek, másoknál is; ha visszagondol arra, hogy igen sok jeles ember, a ki magyar nem volt és mégis vérét ontotta a hazáért . . . Thaly Kálmán: Ezek mind régi dolgok ! (Halljuk! Halljuk !) Móricz Pál:.. és ha összehasonlítjuk azon állapotokat a jelenlegiekkel, azt tapasztaljuk, hogy soha Magyarországon oly véderő, a mely magyar nyelven, magyar vezényszó, magyar zászló mellett ily tömegben lett volna együtt és ily felszereléssel és szervezettel mint most, még nem volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Ez már igaz! Móricz Pál: Én tehát az előttem szólott képviselő ur támadásait, miután azok jobbrészt valóságot tartalmaznak, visszautasítom. (Helyeslés jobbfélöl. Zajos derültség balfelől. Felkiáltá-ok: Tehát valóságot tartalmaznak? Zaj.) Engedelmet kérek a t. háztól, csak egy szót akarok helyrehozni, természetesen azt akartam mondani: valótlanság. (Helyeslés.) Zay Adolf: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk!) En szívesen elismerem, hogy a magyar királyi honvédség letéteményese a magyar nemzeti haderőnek és hogy e nagybecsű nemzeti kincset ápolnunk, tovább fejlesztenünk kell. (Helyeslés.) De mindjárt constatálnom kell, hogy helyesen és tapintatosan kell időt és alkalmat arra kiválasztani, mikor továbbfejlesztéséről akarunk szólani, (Helyeslés balfelöl) higgadtan és tárgyilagosan tanakodni és tanácskozni és különösen, mikor az iránt akarunk tisztába jönni, hogy különösen a magyar honvédség keretébe illesszük be azt, a mit még