Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
36G SGÖ. országos ülén májni 2. ISS7, teni. És minthogy e közgazdasági szempontból nem kicsinylendő ezélhoz az első lépést látom megtéve e törvényjavaslatban, nemcsak saját részemről elfogadom azt, hanem elfogadásra is ajánlom. (Élénk, hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés. A képviselőt számosan üdvözlik.) Horánszky Nándor: T. ház! (Zaj. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak conversálni, különben kénytelen leszek az ülést 5 perezre felfüggeszteni. Horánszky Nándor: T. ház! Csak szavaim téves értelmezése czímén kérek szót, minthogy remélem, lesz alkalmam máskor foglalkozni azokkal, a miket a t. képviselő államtitkár ur mondott. Azt jegyezte meg ugyanis, hogy én erősebben, mint Helfy t. barátom vetettük a kormány szemére azt, hogy a kezelése alatt levő alapokat és idegen pénzeket a törvényhozás tudomása nélkül költi el. A képviselő ur csak egy szót felejtett ki. Ugy látszik, nagyon ért a formulázáshoz. Én ugyanis azt mondtam: „a törvényhozás előzetes tudomása nélkül" Mert azt sohasem állítottam, hogy ez a törvényhozás tudomására nem jut. A zárszámadásokat én is ismerem, talán nem oly jól, mint a t. képviselő ur, mert ennek titkaiba nincs módom ugy bele tekinteni, mint nekie. (Felkiáltások jobbfélöl: Már ez bizonyos! Derültség.) De hogy a mit állítottam, csakugyan ugy van, semmi sem igazolja inkább, mint épen a Rába szabályozásra vonatkozólag tett egyoldalú kijelentése, mert ebben a t. kormány a törvényhozást egyenesen félrevezette. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Tessék azt az indokolást megolvasni és azt fogja látni, hogy ezen pénz felvétele annak idején successive volt kilátásba helyezve s az egyszerre vétetvén fel, ennek folytán azon hat év alatt mig a munka kiépül, több mint 2 milliónyi teher hárul az államra. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, hogy erősen mondottam-e vagy gyengén azokat, a miket mondottam, azt méltóztassék megítélni. Én nekem erős! Hogy önöknek nem erős, mutatja pénzügyi politikájuk, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a mely pénzügyi politikán meglátszik azon szellem is, melylyel a képviselő ur beszédét tartotta. (Tetszés és zajos helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mikor hallottam az előttem szólott képviselő államtitkár ur beszédéi és hallottam, hogy még ily pénzügyi gazdálkodás után is dicsekedve hozta fel a pénzügyi administratió megbízhatóságát és épen ezen esetben és épen ezen alkalomból tartott i indokoltnak a múlt eredményeivel dicsekedve állani elő, mikor láttam azon modort is, melylyel ezt tette, (Ugy van! a szélső baloldalon) hogy ő maga mindjárt a kormány programmját feszegette és állapította meg, melyet ezelőtt 12 évvel kellett volna megcsinálni, akkor mondhatom, föllépése azon meggyőződést ébresztette bennem, hogy ő Í8 Göthenek a híve,a ki azt mondja, hogy: „Nur die Lumpen sind bescheiden!" (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobbfflől.) Nem tartózkodhatom azonban, t. ház, attól, hogy a képviselő államtitkár urnak imént elmondott beszédére egynémely észrevételt ne tegyek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Először is azt mondotta a képviselő ur, hogy a letétek átvételét sürgeti sok megye, hogy a kormány ezen letéteket átvenni nem akarja, hogy tehát ennélfogva a mi részünkről igazolatlan az az állítás, mely szerint a háznak nem volt tudomása arról, hogy az állam ezen idegen pénzeket elkezelte. Mi, t. ház, igen jól tudjuk, hogy az államkezelésében pénzek vannak — erről igen gyakran volt alkalmunk meggyőződni, de hogy ezeket a pénzeket a rendeltetésüknek meg nem felelő ezélra fordítják, a nélkül, hogy arról a képviselőháznak előzetesen jelentést tettek volna, ezt állítottuk és állítjuk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis bejelentették azt is, hogy a Rábaszabályozást felvették és fel van számolva a költségvetésben ennek a kamatja is, de arról eddig a t. képviselőháznak soha tudomása nem volt, hogy ezek a pénzek nincsenek meg az állampénztárban és hogy az állam, mint az előadó ur kifejezi magát, abban a szorongatott helyzetben van, hogy ha ezeket az összegeket meg kell fizetni, másképen megfizetni nem tudja, mintha ezeket a pénzeket póthitelek alakjában kéri tőlünk. (Ugy van! a balés a szélső baloldalon.) Azt kérdi az t. képviselő ur, hogy ezen pénzeket talán kamat és gyümölcsöztetés nélkül ott kellett volna tartani az állam pénztárában? Hát, t. képviselőház, nem lehet ezeket a pénzeket gyümöicsüzőleg elhelyezni ? Hát nincs már Magyarországon és nincs a világon bank, mely az államtól letéteket elfogadna? Vagy oly horribilis és soha nem tapasztalt dolog az, hogy talán már eszükbe sem juthat, hogy az államnak még heverő pénze is legyen: (Derültség a szélső baloldalon.) Azt állítja a t. képviselőm-, hogy nem a szűkrég az, a mely őket erre a mostani kölcsönkérésre j hajtja, mert hiszen az állam pénztáraiban most is mintegy 20 millió írt fekszik. A t. képviselő ur nem nagy szolgálatot tett a közügynek, a mikor ezt a titkot, melyet ott a túloldalon nem tudtak, elárulta. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogy a könnyelmű gazdálkodásra nem az fog vezetni, a mit nekünk szemünkre vetett, hogy többet követeljünk, ha többre van szükség, hanem sokkal inkább fog vezetni az, ha azon urak ott megtudják, hogy még nincsenek annyira kiapadva azon kaszszák, mint ők hitték. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.)
