Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

860. országos ülés májns 2. 1857. 3gg milliókat feesérel el, azokat hiába dobja ki és most, mikor a kormány azt mondja: 33 millió elég, ezzel szemben azt mondani, hogy ez nem elég, ennél többre van szükséged, bocsánatot kérek, de ezen két merőben ellentétes felfogást egy lélegzet alatt elmondani még ellenzéki kifogásként sem tartom helytállónak. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellen­mondás balról.) T. ház! Még csak Horánszky képviselő urnak tartozom két észrevétellel. Az első az, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy kétszer szavaztatja meg a kormány ugyanazt a szükségletet. Talán a képviselő ur maga sem fogja kívánni, hogy ennek czáfolatába bocsátkozzam, mert a zárszámadásokat mindenesetre tanulmányozta és azokból kitűnik, hogy az lehetetlen, hogy kétszer szavaztatta volna meg. De igenis, a képviselő ur csak egyszer számít valamit, a mit többször össze kellene számítania. Tudniillik azt méltóztatott mondani: elismeri, hogy szükség van 20 millió forint pénztári készletre, de ez csak az első esztendőben áll, mert a jövedel­mek befolynak az év folyamán és a másik évben már nem kell a 20 millió. Kérdem, hogy ha az első év második felében vissza méltóztatik a 20 millió előleget téríteni, ez összeget csak példakép hozom fel, micsoda elő­leg marad a következő évre ? (Derültség.) A másik megjegyzésem az, hogy a t. kép­viselő ur ugy, mint minden alkalommai, valahány­szor pénzügyi kérdésről van szó, ugy a jelen al­kalommal is, szives volt a kormány fejéhez vágni a programmtalanság, az eszmeszegénység, az ámí­tás vádját, nem tudom micsoda kifejezést használt. Erre nézve szerény megjegyzésem csak az, hogy az, a ki egy kormány-programmnak nagyobb je­lentőséget tulajdonít, mint egy nem is elsőrendű, hanem közönséges hírlapi czikknek: az ne várja a kormánytól azt, hogy programmot íerjeszszen elő addig, míg az a programm részleteiben, detailjai­ban teljesen magállapítva nincsen és ne várja kü­lönösen a mi viszonyaink között, a melyek között, (Zajos ellenmondás hal- és szélső halfélől. Halljuk! jobbfelől) hogy más indokot ne említsek, már az Anstriával folyamatban levő kiegyezési tárgya­lások miatt is egy részleteiben kidolgozott pro­gramm előterjesztése ez idő szerint merőben lehe­tetlenség. Ily eljárás egy kormánytól lehet, hogy olcsó dicsőség szerzése volna, lehet, hogy meg­mentené a kormányt azon nyilaktól, a melyeket minduntalan feléje eregetnek, de következményei­ben káros visszahatással lehetne az egész köz­gazdasági életre. (Közbeszólás halfélől: Az megvan!) egész kereseti, egész társadalmi osztályokat hozna hasztalan forrongásba. Egy programúinak idő előtti előterjesztését a kormány részéről nem gon­dos előrelátásnak, hanem végtelen könnyelműség­nek tartanám. (Ellenmondás balfelől. Élénk helyes­lés jobbfelől. Nagy zaj.) Csak még kettőt kívánok megjegyezni (Hall­juk! Halljuk!) a törvényjavaslatnak indokolására nézve. Az egyik és ez Horánszky t. képviselő ellen szól, az, hogy miért kér a kormány 32 milliót és nem többet vagy kevesebbet és azután ezen kér­déssel kapcsolatban csak röviden fogom jelezni e törvényjavaslatnak közgazdasági fontosságát is. (Halljuk / Halljuk!) Az állami pénzkészletek megítélésénél két tényező lehet irányadó. Az egyik az állandó kész­let, melynek maradandóan a pénztárban kell ma­radnia a végből, hogy a rendes kezelés könnyen folytatható legyen és semmi tekintetben fenn ne akadjon. E készlet mint említettem, mintegy 20 millió forint. Ez ma is meg van a pénztárakban, mint azt az indokolás mondja azon különbséggel, hogy 7 millió forint idegen pénz használtatott fel e készletre. E 7 millió nincs elköltve, hanem meg van a pénzkészletekben. Tehát első sorban e 7 milliót kell fedeznünk. A másik tényező, melyet a készlet megítélé­sénél szemügyre kell venni az, hogy mennyi azon maximalis megterheltetés, a melyet az év bizonyos idejében a később befolyó fedezetre előlegezni kell. E maximális megterheltetés júniusban és de­czember szokott előállni, mikor az egész dotatiót Julius és január hónapokra kénytelenek vagyunk kiadni. Ez kereken 25 millióra tehető. Az idegen pénzekből pótlandó 7 millió és ez a maximalis szükségletet képező 25 millió adja ki azt a 32 milliót, melynek engedélyezésére fel­hatalmazást kér a kormány. És én szükségesnek tartom e javaslatot ak­kor, ha csak nem akarjuk a pénzek forgalmát a biztonság rovására gyorsítani, vagy ha nem akar­juk a dotatiókat successive kiadni, avagy végre ha nem akarjuk a mindenütt látra történő fizetése­ket bizonyos időhatárhoz, előleges bejelentéshez kötni, mint ez számos államban van a nélkül, hogy ott a kormányt pénzügyi rendetlenség vád­jával illetnék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Törökországban! Derültség.) Nem csak ott! (Fel­kiáltások a szélső balon: Egyiptomban!) A török tanulmányok érvényesítésére később lesz idejük. (Derültség.) Ha ezeket nem akarjuk tenni, szük­ségesnek tartom ez összeget különösen a mi vi­szonyaink közt és pedig azért, mert közgazdasági érdekeink sérelme nélkül nem tartom megenged­hetőnek azt, hogy a kormány rövid tartamú szük­ségletei fedezéseire is a pénzpiaczra appelláljon és elvonjon a helyi piacztól oly tőkéket, melyek nem állandó elhelyeztetésre rendelvék, hanem for­galmi tőke gyanánt szolgálnak. Sőt ellenkezőleg szükségesnek tartom a magasabb pénztári készle­tet azért is, hogy a kormány koronként feles tő­kéit a pénzpiacz rendelkezésére tudja bocsátani és ezáltal is képes legyen a helyi piaczot erősí-

Next

/
Thumbnails
Contents