Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

360 360. országos ülés május 2. í$87. ép oly egyszerű és eszme nélküli egyfelől a gyógyításban, másfelől pedig az eddig követett pénzügyi politika további erőszakos vezetésének jelenségeiben. Mert, t. ház, oly törvényjavaslat, a minő itt előttünk fekszik, mely az éveken keresztül folytatott pénzügyi politikának súlyos következményeivel szemben ma sem tud mást tenni, mint újabb áldozatot követelni a törvényhozástól, még pedig ily egyszerű ezím alatt: ma már másnak, mint erőszakoskodásnak a pénzügyi politika terén nem tekinthető. E szempontból remélem tehát, hogy igen rövid lehetek. Mielőtt azonban áttérnék a törvényjavaslat eriticájára — nem azért, hogy vele foglalkozzam, hanem csakhogy a helyzetet constatáljam — méltóztassék megengedni két körülmény felemlítését, melyek egyikére már t. előttem szólott barátom is reflectált. A t. kormánynak éveken keresztül vezetett politikájában két monumentális kijelentés, mondhatnám ma már nyilvánvaló ámítás tűnik fel. Az egyik, midőn u kormány kijelentette, hogy az államháztartásban a rend helyre van állítva. És ma mit látunk, t. ház ? Látjuk azt. hogy a helyreállitott rend ma az államnak, ha ezen javaslat is megszavaztatik, nem kevesebb, mint 70 milliójába van: 18,170,000 forint forgalmi tőke, 22.000,000 a múlt évben megszavazott túlkiadások s ha ezen j avaslatban kért 32 millió is megszavaztatik, 70—72 millióban van. (Igás! Ugy van l a hal- és a szélső haloldalon.) A másik epochalis kijelentés az, melyet a volt pénzügyminister úrtól 3 évvel ezelőtt halottunk, tudnillik, hogy az államháztartás ordináriumában az egyensúly helyre van állítva. És ismét mit látunk ma. t. ház? Látjuk, hogy rövid két év után akkor, mikor maga a volt pénzügyminister ur a helyzet elől, szelíden szólva, félrevonult egy nyugalmas révbe azért, hogy az általa erősen előkészített katastropháiiak legalább közvetlen felelőssége alól meneküljön és azt áthárítsa azon kormányra, mely igaz, a felelősségben vele osztozik, de legalább annak hibás és helytelen utain — elég szomorú, hogy így kell beszélnünk ezekről a dolgokról — tudnillik az eddigi pénzügyi politika útján bátran és férfiasan viszi az országot a eatastropha elé. Tehát mondom, a volt pénzügyminister urnak ezen kijelentéseivel szemben azt látjuk, hogy itt van egy 40 milliónyi megrögzött deficit, melyhez járul egyfelől a 18 milliónyi forgalmi tőke, másfelől a 22 milliónyi túlkiadás. Ezen két epochalis kijelentésnek epochalis eredménye azután az 1887-ik év, a melyről azt látjuk, hogy a nélkül, hogy nagyobb és nevezetesebb beruházásokról volna szó, az eddig megszavazott összegekkei s ha ez is megszavaztatik, ezzel együtt mintegy 92 milliót tesz ki azon effectiv összeg, mely az államháztartás tovább vezethetésének érdekében hitelmüvelet utján beszerzendő. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső haloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Mondom, itt csak az effectiv összegről van szó, mert ha a megszavazott hitelek realisáltatnak, körülbelül 103—104 millió névleges értékkel fogják az államháztartást terhelni, vagyis az árfolyam-veszteséggel együtt körülbelül ezen összegben fog államunk terhére nehezedni s ezen összeggel fogunk majd a következő költségvetésünkben kamatmegterheltetés czímén találkozni. ('Ellenmondások, nyugtalanság a jobboldalon.) Én, t. ház, mindig sajnálom, ha a ház vitáiban - talán megengedem, hogy ez nem helyes — erős kifejezésekkel kell élnem: de én hivatkozom mindenkire, hivatkozom magára az ország közvéleményére, vájjon azon tizenkét évi pénzügyi kormányzat után, melyet a jelenlegi kormány folytatott, nem indokolt-e —• és nem önök szolgáltatják hozzá az indokot Írásban és nyomtatásban —• nem indokolt-e, hogy élünk-e azon kifejezésekkel, melyeknek fájdalom, nincsenek következményei, de a melyek ma már szükségesek, mert a közvélemény s maga e ház is annyira érzéketlenné vált az ország súlyos bajaival szemben, hogy csak ezekkel véljük és reméljük némileg azon lethargiából felrázhatni, mely fájdalom, közéletünk egy sötét pontját képezi. De t. ház, a t. előadó ur ezen törvényjavaslat indokolásában kizárólag azokra szorítkozott, melyek részint a t. kormány, „részint pedig a pénzügyi bizottságnak előterjesztését is kisérik. Csak egyetlenegy és csak félig új motívumot hozott fel, tudniillik refiectálván a 11 évi pénzügyi kormányzatnak eredményére, kivont 44 milliót, mint oly összeget, mely mint különbség egyfelől a tényleg elköltött államháztartási összeg, másfelől azon összeg közt mutatkozik, melyre fedezet nem nyújtatott. Hát én megengedem, hogy ezen számok helyesek -— nem is akarom helyességüket kétségbe vonni, de ha ezt teszi az előadó ur, méltóztassék arra is reflectálni, hogy a kormány kezébe, ha nem is fedezetképen, de egyéb czímen — igy például a 153 milliós kölcsön beváltása és más czímeken — mennyi került? vagyis mennyi az, a mi jóllehet nem mint fedezet szavaztatott meg, de tényleg elhasználtatott. Azon összegeket tehát, melyek a pénzügyi kormányzat kezébe kerültek és a melyekből ezen külön bözetek fedeztettek, most újólag kérni — felfogásom szerint — nem kevesebb, mint kétszer szavaztatni meg oly összegeket, a melyek már elköltettek és amelyekre nézve most, hogy ugy mondjam, csak ugy előrántják a különböző érveket és indokolásokat. Azonban, t. képviselőház, ezen törvényjavaslatból is azt látom, hogy ez sem más, mint az eddig követett nem őszinte pénzügyi kormányzatnak a tovább folytatása. Ebben a törvény-