Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
360. országos ülés május 2, 1887. 351 javaslatban, igaz csak egy czímen — pénztári készletek czímén — 32 millió forint kívántatik, azonban itt magának a javaslatnak indokolása szerint mégis három természetű fedezetről van szó. Először ugyanis az mondatik, hogy az az 1886. évi túlköltekezések és elmaradt jövedelmek fedezésére szükséges, szükséges másodszor az állam kezelése alatt levő idegen pénzeknek 7.500,000 forintig való reconstrnálására, harmadszor pedig az úgynevezett tartalékpénzkészletek vagy helyesebben mondva az államháztartás forgalmi tőkéjének kiegészítése végett. Az első pontra vonatkozólag azt leli következtetnem, hogy 1886-ban körülbelül 13 millióra megy az az összeg, a mely mint túlkiadás, olyan 22 milliós természettel bir. Én nem hiszem, hogy ennyi, mert ebbe nincsenek belefoglalva a több bevételek és kevesebb kiadások, melyek egyik-másik tételnél valószínűleg előfordultak. Midőn tehát ezen összeg 13 millióra tétetik, nélkülözzük azon őszinteséget, mely most már mégis csak megkívánható lenne és melylyel a kormánynak a jelen pénzügyi helyzettel szemben mégis csak el kellene járni. A másik czím az állam kezelése alatt levő idegen pénzek reconstruálása 7.500,000 forint erejéig. Ez, t. képviselőház, kell, hogy benne legyen az előbbi 13 millióban, mert hiszen az 1886. évi tulkiadások, vagyis a 13 milliónyi szükséglet legalább ennyivel jeleztetik; hogy valósággal mennyi, azt nem tudom, mert nincs előttem az 1886. évi eredmény — épen ebből fedeztetett — miért hozatik fel tehát ez is, mint új czím, melylyel a 32 millió forintnyi szükséglet indokoltatik? A harmadik czím a tulajdonképeni tartalékkészletnek, vagy helyesebben mondva, az úgynevezett államháztartási forgalmi tőkének kiegészítése. Erre nézve mindenek előtt azt a jelenséget hozzák fel, hogy az állam háztartásában az évnek első 7 hónapjában a jövedelmek rendszerint nem folynak be azon mértékben, a melyben a kiadások teljesíttetnek. Hát, t. ház, én ezt megengedem, de ez indokul csak ugy szolgálhat, ha ezt egy évre és pedig mindjárt a kezdő évre alkalmazzuk; mert ha az első 7 hónapban az állam jövedelmei nem folynak be azon mértékben, a melyben kiadásai történnek: akkor kell, hogy azok a második 5 hónap alatt pedig oly összegekben folyjanak be, melyből utólag fedezhető azon összeg, mely a következő év első 7 hónapjának jövedelmein túlmenő kiadásokra szükséges. Az egyszerű józan logica ezt dictálja. (Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy az évnek utolsó 5 hónapjában befolyt összeg nem oly nagy, mint a minő a^on különbözet, a mely az első 7 hónapban KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. jelentkezik, de az, t. ház, semmi esetre sem lehet olyan összeg, mint a minőt a t. kormány e czímen kíván. Erre nézve bátor vagyok egy pár adatot felhozni. Először is, miután a kormány elmulasztotta a házat felvilágosítani az iránt, hogy az évnek első 7 hónapjában miként alakul az állam jövedelmének befolyása, másfelől az állam kiadásai milyenek szoktak lenni, hogy tudhassuk azon öszszeget, a mely mint forgalmi tőke szükséges, kénytelen voltam az úgynevezett negyedévi pénztári kimutatásokat átnézni, mért gondolom, ezek nyújtják a legbiztosabb támpontot arra nézve, hogy miképen folynak be a jövedelmek és mik a kiadások. Ebből azt találtam, hogy 10 millió körül forogazon összeg, a mely átlag az első negyedben mint több kiadás jelentkezett; csakis 1886-ban történt, mikor a bajok összehalmozódtak, mikor összetorlódtak az állam kiadásai, csakis akkor jelentkezett az, hogy az első negyedben 15 millió, a második negyedben 17 millió volt a különbözet. De ezzel szemben hogy állunk? Ugy, hogy évenkint a pénztári maradvány körülbelül 20—25 millió: ezentúl az állam által tőketörlesztésre felvett 10—12 millió is — ekkor realisáltatik és tényleg realisáltatott is, továbbá a második negyedben rendszerint kész vagyunk a költségvetési törvénynyel és mint tudjuk, a fedezetre szolgáló összeg hitelművelet által ekkor már szintén beszereztetik, ebből tehát világos, hogy rendszerint sokkal nagyobb azon összeg, a mi az állam rendelkezésére áll, mint azon maximalis több kiadás, a mi az első hét hónapban mutatkozik. Nem is erről van itt szó a valóságban, de szó van a múltban megállapított irreális költségvetések bajairól, azokat kellett pótolni, mert tudjuk, hogy 1876-tól kezdve egy év sincs, melyben pénztári készletek czímén valami követeltetett volna. Igaz, hogy a több kiadások idegen pénzekből fedeztettek, de a baj forrása és oka nem is abban van, mintha az állam pénzügyeinek solid vezetése következtében nem volna lehetséges azon eljárás, hogy az állam ne fedezhetné rendesen a maga kiadásait, hanem fekszik abban, hogy a költségvetések könnyelműek, továbbá túlköltekezések fordulnak elő, egy szóval azon pazar eljárásban, mely az államháztartást évek óta jellemzi. En, t. ház, midőn constatálni kívánom még azt is, hogy sajátságosan vagyunk a pénztári készletekre vonatkozó összegnek megállapításával is, mert mig a t. pénzügy mini ster ur azokat 18 millióra, mint maximalis összegre tévé, addig az előadó ur indokaiból az következtethető, hogy az 117* millió, mert az indokolás azt mondja, „hogy ha tehát az 1886-ban szükségessé vált 13 milliónyi új fedezeten kivül az idegen pénzek visszatérítésére szükséges 7 3 / 4 millió frton felül még lly 4 millió szereztetik be a pénztári készletek kiegészítésére" stb.,ebből pedig mást senki sem következtethet,mint46
