Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
356 3fKL országos 81é.-; msíjus 2. 1887. mert igazságos szeretek lenni és jól tudom, hogy a pénzügyi politika mindig szoros viszonyban áll az általános politikával. Az a pónzügyminister, kinek rossz politikát csinálnak, jó pénzügyi kezelést föl nem mutathat. A t. előadó ur beszéde végén előadta a pénztári készletek múlhatatlan szükségességét. Azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy a legegyszerűbb üzletet sem lehet készlet nélkül vezetni, annál kevésbé lehetséges egy kisebb, vagy nagyobb államot. Készletek okvetetlen szükségesek, annál inkább, minél inkább óhajíjuk a szigorú rend megtartását. Csak az a, kérdés, hogy vájjon a készletek csakugyan arra fordíttatnak-e, hogy a pénzügyi kezelésben a rend fentartassék? Ha tehát hosszú évek tapasztalataival, a számszék számadataival, illetőleg a zárszámadások adataival be fogom bizonyítani, hogy e készletek nemcsak arra nem szolgáltak, hogy a rendet fentartsák, hanem épen ezen pénztári készletek szolgáltatnak alkalmat a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy lehető legnagyobb, mondhatni példátlan rendetlenséget tüntessen fel, akkor megfontolandó, hogy vájjon ennek a kormánynak csakugyan rendelkezésére bocsátható-e újabb hitel. Hiszen ez a pénztári készlet nem ma fordul elő legelőször; hiszen ez mint egy tengeri kígyó, hosszú idő óta mindig fel szokott bukkanni. 1885-ben 18.170,000 forintot kért a volt pénzügyminister ur leginkább ezen a czímen; később azután tagadta, de ha kívánja, itt vannak nálam beszédei, itt van a napló, itt vannak a pénzügyi bizottság jelentései, kimutathatom, hogy azon 18.170.000 forintot első sorban a megfogyott pénztári készletek kiegészítésére kérte. Felemlítette ugyan a vasutakat, gépgyárt és vasmüveket is, de hozzátette, hogy miután azoknak nagy készletre van szükségük, ezt a pénzügyministerium mindig előlegezi, ennek folytán megfogyván a készletek, ezen pénztári készletek kiegészítésére kell 18.170,000 forint. Akkor a t. előadó ur épen olyan ékesszólással, mint ma, bebizonyította, hogy az államháztartás zavartalan tovább vezetése végett ezen összeget mulhatlanul meg kell szavazni, s a t. többség megszavazta. Alig telt el egy esztendő, ugyancsak az a pénzügyminister ur előállott egy 22 milliós póthitel kérésével és ebben is ki volt mondva, hogy az egész nem csupán póthitel, hanem egyik rész megint a pénztári készletek kiegészítésére van szánva. Közben volt még egy másik kisebb kiegészítés, a melyről most már a t. előadó ur nem szeret megemlékezni, tudniillik a kincstári utalványok kibocsátására 4 millió frt erejéig engedélyt kért a minister ur, a mennyiben fedezetet nem talál jogilletéki hátralékokban. Ez is kiegészítés volt. Most, alig egy évvel később, épen május áavában megint előállanak és fokozatosan, ugy látszik, hogy ereseit eundo: a 4, 18, 22 millió után következik egy 32 milliós követelés ugyanerre a czélra, most már kizárólag erre a czélra. En azt elhiszem, hiszen senki sem kétkedik abban, hogy e készletek állami czélokra lettek fordítva, ezt senki kétségbe nem vonja. Hogy milyen rendben, azt sem vizsgálom most ez alkalommal, tettük más alkalommal és fogjuk tenni czélszerűen; — hanem tisztán a formához fogok ezúttal szólam. Kezelték ugy és elköltötték ugy, hogy némelykor még utólag sem jutott az országgyűlésnek tudomására, mert a zárszámadásokból mindent kiolvasni nem lehet, ha a t. pénzügyminister ur, a ki egyedül van birtokában minden belkezelési adatnak, Őszintén és tisztán nem tájékozza a törvényhozást: ezt pedig a pénzügyminister ur nemcsak nem tette, hanem egész nyugodtan mondhatom neki, hogy szánt-szándékosan minden alkalommal igyekezett tévútra vezetni a képviselőházat, (Mozgás johbfelől) igyekezett ezt tenni az ellenzék világos állításaival, adatokkal való bizonyítgatásaival szemben. (ügy van! a szélső baloldalon.) Itt vannak előttem a pénztári kezelésnek kimutatásai, a mint azokat a lehető legpontosabban a zárszámadásokból összeállítottam. Remélem, hogy azokat, megtámadni e házban senki sem fogja, annál kevésbé, mert előre kijelentem, hogy a pénztári kezelés s a budget eredménye között felmerülő végkülönbözet épen azon összegben tűnik ki nálam is, a melyet az imént a t, előadó ur említett, tudniillik 44 millióban. A pénztári kezelést a t. pénzügyminister ur soha sem említette, legalább a tények ily mesztelenségében nem említette. 1876-ban mint az előterjesztés mondja, csak 277 2 millió volt a pénztári készlet. Ugyanebben az esztendőben idegen pénzekből terhelte a kincstárt, körülbelül hasonló összeg, 27 millió. De volt ezzel szemben 1876-ban 5 3 /i milliónyi fölösleg. Az igazság kedvéért el kell ismernem, hogy az első években, 1876, 77, 78 sőt még 79 elején is e tekintetben jogos panasz nem lehet; mert habár az idegen pénzekből meglehetős nagy összegek használtattak fel, a mi egyébiránt az állam-háztartás természetében is fekszik s eziránt nem lehet elvben kifogásom, habár 1876-ban 27 s /4 millió, 1877-ben 35 3 !4 millió, 1878-ban 49Vi millió 1879-ben 5574 millió lett felhasználva, de ezzel szemben állottak a cselekvő hátralékok, illetőleg azon előlegek, melyeket az állam különböző czélokra adott, melyek körülbelül megfelelnek azon hátralékoknak, melyek az államot terhelték. Egészen másként alakultak a dolgok épen abban az időben, midőn a t. volt pénzügyminister ur kezdte vezetni a pénzügyeket. Az első évben a legnagyobb buzgalom mellett sem sikerült neki valami nagyobb szabású rendetlenséget előidézni. Akkor még 55 millió volt az idegen pón-
