Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

360. országos ülés május 2 1S87. 355 végett szükség van tehát arra, hogy a pénztári készletek oly mértékben álljanak rendelkezésre, hogy a felmondás tekintetében soha fennakadás ne történhessék. De én azt hiszem, t, ház, hogy figyelmet érdemel még egy más körülmény, az t. L, hogy a mint méltóztatik tudni, az államháztartás keretében a pénzügyminister még azon szűk korlátok között, melyeket az alkotmányos szabályok értelmében a hitelműveletek tekintetében a törvényhozástól bir, még azon szűk korlátok között is, bizonyos szabad cselekvési hatáskörrel bir az egyes hitelműveletek módjának keresztülvitelére. így, hogy többet ne említsek, az aranyban fizetésekre szükséges összegek fedezésére, a szőlődézsma kártalanítás törlesztésének azon része, a mely tőzsdei bevásárlás utján eszközöltetik, mind oly müvelet, a mely nincs naphoz kötve, a mely a kedvező perczben, az árfolyam kedvező felhasználásával igen kedvezővé tehető az állampénztárra nézve; de ha a pénzügyminister, a pénztári készletek szorultságánál fogva nincs azon helyzetben, hogy az agio kedvező árfolyamát felhasználhassa, vagy a tőzsde kedvező hangulatát kénytelen elszalasztani, igen természetes, hogy mindannyi kamatveszteséget szenved az államháztartás. Ha tehát az állampénztári készletek magukban véve úgy tűnnek fel — hogy tőzsdei nyelven szóljak — mint meddő, forgó tőke, tagadhatlan, hogy az egyszersmind kamat megtakarítással is összeköttetésben van. Eltekintve azon fő szükséglettől, hogy az állampénztárnak mindig azon helyzetben kell lenni, hogy minden kötelezettségének annak idején, a kellő perczben megfelelni képes legyen, azt hiszem, hogy ebből a szempontból is eléggé indokolt a pénzügyi bizottság azon nézete, miszerint a kormány által a törvényjavaslatban kért összeg szükséges és hogy annak beszerzése indokolva van. A mi a beszerzés módját illeti, arra nézve a pénzügyminister csak általános felhatalmazást kér, a mennyiben általános hitelműveletre kér felhatalmazást a törvényjavaslatban. Hogy ez nagyáltalánosságban van fogalmazva, az tagadhatlan. Azonban a pénzügyi bizottságban is kifejezést nyert azon nézet és azt hiszem, hogy a képviselőház részéről is osztatík, miszerint ezen kifejezés alatt nem érthető és a kormány által sem fog úgy értelmeztetni, hogy akár jelzálog, akár függő adósság, vagy az ország érdekeivel meg nem férő hitelmüvelet fogna köttetni, hanem egyszerűen a hitelmüvelet formája azért nem köttetett meg, hogy semmi körülmények között ne legyen a pénzügyminister abban a helyzetben, miszerint a törvényhozás által megszabott hitelművelet módja folytán, talán terhesebb föltételek mellett legyen kénytelen a műveletet eszközölni, mert a törvényhozás kezeit megkötötte. Azt hiszem, hogy a pénzügyminister abban az értelemben fogja érvényesíteni e felhatalmazást, hogy lehetőleg az ország jelenlegi viszonyainak megfelelő hitelmtíveleti formában fogja azt eszközölni úgy, hogy a kamat megterh éltetés az ország érdekeinek megfelelő legyen. Végül úgy egyéni nézetemnek, mint a pénzÜgyi bizottság többsége részéről kifejezett meggyőződésnek adok kifejezést, hogy ha e felhatalmazást a törvényhozás a pénzügyministernek megadja, ezáltal abba a helyzetbe hozza, miszerint az államháztartás eoconomaját úgy ossza be, hogy az sem meglepetéseknek, sem oly műveleteknek ki ne legyen téve, melyek állami érdekeinknek meg nem felelnek. Egyszersmind az a gondolat és óhaj,sot az a várakorás vezette a pénzügyi bizottságot, miszerint a pénzügyminister abba a helyzetbe jusson egyúttal, hogy az államháztartás rendezésére szükséges reformokat a maguk általánosságában nyugodtan és tervszerűen átgondolva egyszersmind a törvényhozás számára előkészíthesse. Mert az nem pártkérdés, hanem tagadhatatlanul mindenkiben egyformán megérett meggyőződés, miszerint az államháztartásnak vezetése úgy, a mint ez történik most, már hosszasan nem tarthat. Szükséges gondoskodni arról, hogy e tekintetben az államháztartás rendezésének biztosítékai megszereztethessenek. Ez, jól tudom, nem egy nap, egy hét, sőt nem egy év feladata, de mindenesetre oly feladat, mely elől sem a kormány, sem a törvényhozás ki nem térhet. Ezeknek előrebocsájtása, ezen reményem és várakozásom kifejezése mellett van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Követni fogom a pénzügyi bizottság t. előadóját abban a tekintetben, hogy én sem fogok ezúttal kiterjeszkedni a pénzügyi politikára, a pénznek huváfordítására, mert hiszen e perczben nem errő] van szó. Foglalkozni fogok kizárólag a pénztári kezeléssel, a mint ez különösen az utóbbi években történik és midőn ezt teszem, nem fogom, mindig, nagy sajnálatomra, tiszteletben tarthatni azt a régi közmondást, hogy „de mortuisnil, nisibene", amennyiben kénytelen leszek a volt pénzügyminiscerrel foglalkozni, (llalljuk!) mert hiszen nagy részben az ő műve, a miről itt szó van. Egyébiránt remélem, hogy sem ő, sem a t. ház ezért engem lovagíatlansággal vádolni nem fog. Ö azért nem, mert remélem, hogy ő még nem tartja magát mortuusnak s különben is itt van, itt ül előttem és bir teljes szabadsággal, hogy szólási jogával éljen, ha — a mit nem hiszek — alaptalanul támadnám meg. Mondom, hogy a mi előttünk fekszik, nagy részben az őműve; csak azért nem mondom, hogy egészen, 45*