Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

354 3fi«. ország©* fiiéi május 2. 1887. igénybevételének magyarázata, melyeket bátor voltam a pénztári készletek forgalmából nagyjában előadni. Azonban ezen összegek magyarázatához még kötelességem hozzáadni az úgynevezett idegen pénzek forgalmát, nem azért, mintha azok a pénztári készletekből kiszakíthatók, tehát már ezen összegekben benfoglalva nem volnának, sőt épen ellenkezőleg, azért vagyok bátor megemlíteni, mert azon pénzek már incamarálva lettek, mint például a vízszabályozási társulatok által felvett kölcsönök, melyek az állam által kezeltetnek s a közéletben közönségesen idegen pénzeknek neveztetnek, a mennyiben bizonyos rendeltetéssel bírnak: de a mennyiben már ineamarálva vannak és a mennyiben az illető czélok által esak bizonyos idő folyama alatt és bizonyos mértékben vétetnek igénybe,igen természetes, hogy ezen időközben és a meddig igénybe vétetnek, az állampénztárban vagy hevernek, vagy az által felhasználhatók az államháztartás szükségletének fedezésére és a mennyiben ez történik, a függő államadósságok rovatában a megfelelő rend évről-évre kamatteherként ugy az előirányzatban, mint a zárszámadásokban mindig elő szoktak fordulni. A. kérdés tehát igénytelen nézetem szerint az, hogy ha már ezen 32 milliónyi összeg csakugyan szükséges, helyes és czélszeríí volt-e annak igénybe vételével most előállani, vagy talán korábban, vagy későbben kellett volna ezt tenni ? Ez a második kérdés, melyre bátor leszek felelni. (Halljuk!) En azt hiszem, t. ház, hogy a volt pénzügyminister urat azon gondolat vezette, midőn a pénztári készletek beszerzését halogatta,hogy egyfelől a különben is szükséges hitelműveletek meglehetősen igénybe vették az ország hitelét és kamatterhet, másfelől a rendelkezésre álló összeget takarékos beosztással fel lehet használni a nélkül, hogy újabb kölcsönhöz kellett volna folyamodni és ily módon újabb nagyobb kamatteherrel kellett volna az országot terhelni. De hogy e tekintetben ő maga is ebből a nézetből indult ki, annak, mint igen jól emlékezem, kifejezést adott a pénzügyi bizottságban, de a ház előtt is nyíltan, határozottan megmondta, hogy a pénztári készleteknek ily módon való kezelése és megszorítási sokáig fenn nem tartható, hogy gondoskodni kell azoknak kiegészítéséről és ezt a költségvetés beterjesztése alkalmával ezelőtt 2 évvel maga is előre jelezte volt. E szempontból magyarázható meg tehát, hogy ez idáig elmaradt; de meg vagyok győződve, hogy a háznak egy tagja sincs, a ki kétségbe vonná, hogy jelenleg már szükség van a pénztári készleteknek kiegészítésére, szükség van nemcsak azért, mert azok ily mértékben leapadtak, hanem szükség van egy másik szempontból is, t. i. azért is. mert az államháztartás keretei meglehetősen megnövekedtek, a mennyiben a kiadások növekedésével egyszersmind természetesen a pénzszükséglet nemcsak egészében, ugy a mint az a mérleg záródásakor mutatkozik, hanem az év keretén belül is az államháztartás eoconomiájaban az év különböző szakaiban különböző mértékben áll elő. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a mi közgazdasági és pénzügyi viszonyainknál fogva még az a jövedelem is, mely felett az állam rendes viszonyok között rendelkezhetik és a melyet az éven át fedezetkép egyáltalában igénybe vehet, még az a jövedelem sem egyenlő arányban, nem egyenletesen foly be az év különböző részében az állampénztárakba, hanem különösen az évnek első 6—7 hónapjában aránylag véve is, tehát az egész eredményhez arányítva a bevételeket, kedvezőtlenebbül foly be, mint a hogy azt maga az év egészében felmutatja, a szükséglet pedig e tekintetben halasztást nem tűrhetvén, igen természetes, hogy még azon arányokban is. melyekben az állam a kiadásokkal szemben rendes bevételeiből fedezettel rendelkezik, az év első 6 hónapjában ideiglenes segítségre van szüksége, illetőleg a pénztári készletekből kell a fedezetről gondoskodni addig is, mig a bevételeknek az év második felében való nagyobb mértékű befolyása, nagyobb összegben való megtérülése a pénztári készleteknek kiegészítését legalább ezen arányban lehetővé teszi. Ha a keretek nőnek, igen természetes, hogy az az arány, mely az államháztartás ezen benső eoconomiájában és kezelésének minőségénél fogva a pénztári készletekben 10 évvel ezelőtt elégséges volt a nélkül, hogy ideiglenes müveletekre vagy más operatiókra lett volna szükség, hogy az az arány változott, hogy az a mai viszonyok közt az államháztartás kereteinek növekedése folytán más, a mennyiben nagyobbak lévén a szükségletek, az ideiglenes fedezeti szükség is szaporodott. Ez tehát egy második szempont, a mely szintén szükségessé teheti, hogy a pénztári készletek növekedjenek. A harmadik az, hogy a függő adósság, nevezetesen a pénztári jegyek összege jelentékenyen növekedett, a mennyiben most már 21—22 millióra rúg. Ezen jegyeket, mint méltóztatik tudni, a pénzügyminister a törvényhozásnak egyszer s mindenkorra adott felhatalmazása folytán az illeték-hátralékok arányához bocsáthatja ki és használhatja az államháztartás szükségleteinek fedezésére. Azonban ez a függő adósság felmondható és a kamatviszonyok változása szerint tényleg nagyobb összegekben fel is mondatik: ha tehát az államháztartásban nincs gondoskodva arrói, hogy a pénzügyminister abban a helyzetben legyen, hogy a bármely perezben felmondott összegeket minden fennakadás nélkül beválthassa,igeh természetes dolog, hogy e czélból is rendkívüli fedezet hez lenne kénytelen folyamodni. Ennek elkerülése