Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-359

350 559. erszáges filé* április 1!0. 18S7. Kégl György: T. ház! Miután az igen t. ministerelnök ur kötelességérzetében kétkedni semmi okom, miután az igen t. ministerelnök urnak érdekei ugyanazonosak minden magyarországi mezőgazdasággal és tenyésztéssel foglalkozó gaz­dáéval, én az igen t. ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Tudomásul veszssük!) Tudomásul vétetik. Következik Vesztei- Imre képviselő ur inter­pellatiójänak előterjesztése. Veszter Imre: T. ház ! Már ismételve volt szerencsém a t. kormány nagybecsű figyelmét fel­hívni a Mura folyam sajuos körülményeire s az azokból eredő veszélyekre, melyek leginkább ab­ból származnak, hogy az említett folyó stájer­országi egész hosszában már szahályoztatott, de mi nálunk Magyarországon mintegy 15 — 20 mért­földnyi hosszban még mindig szabályozatlan. Hogy az egész Mura nem egyszerre, nevezetesen pedig, hogy felülről lett szabályozva, azt eredményezi, hogy a viz, mely a stájer hegyekben évente be­következő hóolvadások folytán, kivált tavaszszal, rendszerint nagyon meg szokott áradni, mert annál rohamosabban és vehemensebben rázúdul Zala me­gyére, illetve e megyének egy termékeny, szorgal­mas néplakta vidékére. Hogy a Mura e vidéknek mi­lyen óriási károkat okozott és most is folyton okoz, azt ez alkalommal is ismételni és újból részletesen ecsetelni nem akarom, at. háznak és a kormánynak ugy is van erről tudomás-. De talán nincsen tudo­mása a t. kormánynak arról, hogy a Mura már most a kanizsa-lendvai utat is tönkre tette s ez az, a mire a t. kormány becses figyelmét ez alkalom­mal különösen felhívni szándékozom. Ugy áll tudniillik a dolog, hogy a Mura az úgynevezett rátkai hegyet teljesen alámosván, a hegy, melynek oldalán a mondott út vezetett, 5 lakóházzal együtt már 1881-ben leszakadt, mi által ezen az úton a közlekedés is lehetetlennévált. Több ízben új utat vágtak ugyan a hegynek meg­maradóit oldalán, de a folytonosan ismétlődő hegy ­csuszamlások következtében ezek a javítások egy­más után mind meghiúsultak, ugy, hogy végre be kelletett látni, hogy a baj igy még sem orvo­solható s a midőn a múlt év nyarán a hegy végre majdnem ketté szakadt, Zala megye elhatározta, hogy a Mura árja a rátkai hegytől egy zárgáttal egészen eltereltessék. A zárgát — ha jól tudom — részben a kormány támogatásával, részben köz­munka igénybe vételével s részben a közelebbről érdekelt nagybirtokosok hozzájárulása mellett tavaly őszszel el is készült s a Murának ekképen holttá tett ágán egy circa 200 ölnyi töltés készült, a melyen az út valahogyan helyreállíttatott, azon­ban vagy mivel a gát nem egészen sikerült, vagy mivel a töltés nem volt elég szilárd, a Mura csak­hamar szétrombolta a töltést is s most már körül­belül 8 hónapja, hogy a közlekedés lehetősége ezen az úton teljesen megszűnt, elannyira, hogy a kér­déses vidékhez már most csak igen nagy és igen nehéz körutakon férhetni hozzá, a vidék pedig úgy­szólván el van zárva a világtól. El van zárva piaczától, tudniillik Nagykani­zsától és Letenyétől és a hol ezen vidék járásbíró­sága, szolgabirósága, adóhivatala és postája van. A baj azonban nemcsak helyi érdekű, azonkívül, hogy a Muraköznek alsó része fát nem szállíthat, pedig faszükségletét leginkább Rátka vidékén szokta beszerezni, a kérdéses közlekedésügyi aka­dály Zala megye borkereskedésére is nagy hátrány­nyal van, mert nemcsak a legközelebbről érdekelt vidék borkereskedése, a balatonmenti borkeres­kedésnek nagy része is ezen az úton közvetittetett Stájerországgal s aggasztó hanyatlásban van, mi­óta a Mura ezt az utat tönkretette. Ily viszonyok között s mivel azt hiszem, hogy az a közlekedésügyi botrány, ugy a hogy már 6 évvel ezelőtt kelletett volna, tudniillik alaposan és gyökeresen, csak azért nem orvosoltatott még, mivel a megye a t. kormánytól nem részesült ama támogatásban, a melyet ezen fontos vidéki és köz­érdek rég megérdemelt volna, kérdem az igen t. közlekedésügyi minister úrtól (olvassa): Van-e tudomása azon közlekedési akadályok­ról, melyek a Mura által a rátkai határban elő­idéztettek sha igen, szándékozik-e a bajokat és a megyének hathatós támogatása mellett mielőbb megorvosoltatni ? Baross Gábor, közmunka és közle­kedésügyi minister : Ha a t. ház méltóztatik megengedni, kész vagyok az imént hallott inter­pellatióra azonnal válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A Mura folyó állapotáról van tudomásom épen ugy, mint az úgynevezett rátkai calamitásról is, mely már évek óta tárgyalás anyagát képezi a közmunka- s közlekedési ministeriumban. A mennyiben a t. képviselő ur interpellatiója indokolásának végén „közlekedési botrányról" méltóztatott szólni s azon feltevésnek adni kifeje­zést, hogy talán a kormány nem támogatta eléggé a törvényhatóságot vagy az ottani érdekeltséget, kénytelen vagyok kijelenteni — a nélkül, hogy magát atényállást minden részletében elő akarnám adni — hogy ez iránt czélszeríí lett volna Zala vármegye közgyűlésén felszólalni. Mert ha itt va­lakit terhel kötelezettség, úgy terheli a törvény­hatóságot és terheli első sorban az érdekeltséget; a törvényhatóságot annyiban, a mennyiben a kér­déses út, a melyet a rátkai magaslat alámosása veszélyeztet, törvényhatósági út és a mennyiben ennek fentartásáról és helyreállításáról a törvény­hatóság tartozik törvényszerűleg gondoskodni. Az érdekeltséget terheli pedig azért, mert a Mura­szabályozás és az egyes partbiztosítási munkála-

Next

/
Thumbnails
Contents