Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-359

359. orsságo* ülés április 30. 1887. 349 házak gyűjtő neve alatt vannak elkönyvelve és utánuk az adó igy vettetik ki. Nem tartja-e czélszerűnek és az 1881: XXVI. t.-ez. 24. §. f) pontjának megfelelőnek rendeleti utón utasítani az adóhivatalokat arra, hogy az illeték egyenérték alá tartozó javak után szabály­szerűi eg vettessék ki az adó s mindenütt, a hol a törvény a kivételt megteszi, az adómentesség megtartassák. (Élénk helyeslés balfelöl.) Kérem ezen interpellatiómat a minister úrral közölni. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a minister úrral. Következik Kégl György képviselő úr inter­pellatiója. Kégl György: T. képviselőház! A magyar földművelő gazda már évek hosszú során át súlyos viszonyokkal kénytelen küzködni, (Igaz! a szélső baloldalon) különösen a rossz termések miatt, a melyek bár évek óta egymást érik, a gabonaárak mégis mindig alant maradnak. Igaz, hogy a leg­közelebbi időben ezeknek némi örvendetes emel­kedését tapasztaljuk; de hogy meddig fog ez tar­tani, hogy megmarad-e az új termésre is, azt senki sem tudná küzülünk megmondani. A szarvasmarha, sertés, juh és gyapjú ára jelentékenyen hanyatlott; egyedül a ló az, a mely árát megtartotta, a mely folyton kelendőségnek örvendett és a melyből a földmivelő, a tenyésztő gazda némi jövedelemre bizton számíthatott. Most a lókiviteli tilalom folytán a ló ára is jelentékenyen alászállott és a földmivelő gazda e jövedelmétől is nagyrészt elesett. Sajnosán tapasz­talja ezt a ház minden tagja, a ki tenyésztéssel foglalkozik. Nem is volna szükség erre példákat felhozni; mégis felemlítem a legközelebb lefolyt győri és székesfehérvári országos vásárokat, a melyeken rengeteg ló volt vevő nélkül. A somogy­megyei gazdasági egyesület Kaposvárott lóárve­rést tartott, a megjelent 200 ló közül elkelt 7; a fehérmegyei gazdasági egyesület is tartott Székes­fehérváron lóárverést, be volt jelentve harmadfél­száz ló, elkelt 17. Miután az általános politikai áramlat, köz­hangulat, közérzület, békés jellegű, miután Euró­pában minden illetékes factor békés érzelmeket hangoztat, miután a gyönyörű időjárás inkább ölelkezésre, mint öldöklésre ösztönöz mindenkit; (Általános élénk derültség) de különösen Magyar­ország lóállománya oly nagy, hogy a bekövetkez­hető netaláni bármi nagy mérvű szükségletet könnyen képes fedezni; igya lókivitel tilalmának további fentartása legalább nézetem szerint, semmi­féle körülmény által nincs indokolva. Azért azon kérdést vagyok bátor a t. kormányhoz, illetőleg a t. kormányelnök úrhoz intézni (olvassa) : Hajlandó-e a t. kormány, illetve a kormányelnök úr befolyását a végre érvényesíteni, hogy L alókivitel tilalma mi­előbb megszüntessék és addig is, mig ez teljes mérvben kivihető volna, legalább az úgynevezett fényűzési lovak szabad kivitele engedélyeztessék. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: Ha a t. képviselőház megengedi,bátor leszek az interpella­tióra igen röviden azonnal válaszolni. (Halljuk!) Hogy a kormány a lókivitel tilalmának reánk nézve közgazdasági szempontból súlyos voltát érzi, azt kimutatta azáltal, hogy a legháborusabb hirek idejében is a lótenyésztést folytató vala­mennyi nagyobb állam közül az utolsó volt, mely a lókiviteli tilalmat kimondta. Kimondta akkor is azért — és ebben azt hiszem, a t. ház tagjai iga­zat fognak adni — mert a szomszéd hatalmasságok részére történt nagymérvű lókivitel folytán, ha csakugyan a háború bekövetkezett volna, lehetet­len volt kitenni az országot annak, hogy jó lovas­ságunk saját magunk által termelt, de a nálunk megmaradtakhoz képest jobb lovak miatt vereséget szenvedjen (Helyeslés.) Az igás, hála Istennek, a kilátások most béké­sebbek és igy biztosíthatom a t. házat, hogy a ló­kiviteli tilalomnak mihelyt lehet, felfüggesztésére az előleges lépések már is megtörténtek a kor­mány részéről és mihelyt azon megnyugvást me­rítjük, hogy a lókiviteli tilalom megszüntetése által nem fogjuk hazánk és a monarchia védképes­ségét koczkáztatni, azaz, hogy nem leszünk annak kitéve, hogy saját magunknak ne legyen meg az­után, ha szükséges, a kellő mennyiségű használható ló: azonnal fel fogjuk függeszteni a lókiviteli tilal­mat — egészen, ha lehet, bizonyos korlátozásokkal ha ez nem volna lehetséges, de mihelyt lehet, bi­zonynyal egészen. Mert, mint mondám, a tilalomnál az utolsók voltunk; tehát megmutattuk, hogy érezzük ennek reánk nézve fontosságát; de természetes,azt megkell gondolnunk felelősségünk érzetében, hogy midőn még ma mindenütt fennáll a lókiviteli tilalom, ki ne tegyük hazánkat annak, hogy itt egészen álta­lában megszüntettetvén a tilalom, ismét az egész világ lószükségletét, melyet eddig rendes viszo­nyok közt részben innen fedezett, innen fedezné, ismétlem, azáltal magunk legyünk megfosztva attól, hogy kellő anyag fölött rendelkezzünk (Élénk általános helyeslés.) Én különben annyival is inkább hiszem és bizom benne, ha a békés viszonyok fenmaradnak, hogy nem sok idő múlva meg lehet szüntetni a tilalmat, mert hiszen utoljára a kellő mértéken túl fentartott lókiviteli tilalom egynéhány év múlva visszahathatna épen arra a czélra, a melynek ér­dekében a szükség esetén ideiglenesen fel kell azt függesztenünk. Ez az, a mit válaszolhatok. (Általános he­lyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents