Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-359

350 országos ülés április 30. 1S87. 343 leendő berendezése, hogy jövőre hasonló esetek ne merüljenek fel. Ezt akarván előmozdítani, a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy e kérvény adassék ki a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Polónyi Géza: T. képviselőház! A kérvényi bizottság azt, hogy a tanítók kérvénye figyelembe vétessék, nem javasolja, hanem constatálvánmaga is, hogy tényleg megtörtént, hogy a tanítók hosszú időn át, hónapig, sőt hat hónapig is nem kapták ki fizetésüket, megelégszik azzal, hogy a kérvény annak a ministernek adassék ki, a ki mostanáig sem gondoskodott arról, hogy a tanítók megkaphassák fizetéseiket Én, t ház, először is abból a körülményből, hogy a ház tagjainak legnagyobb része egyáltalában meg sem hallgatta a jelen előterjesztést, constatálhatom, hogy ez a rész^a tanítók feljajdulása iránt érzékkel nem bir. (Elénk ellenmondások. Zaj. Halljuk!) Másodszor constatálni kivánom,mint a jelen korszak egyik signaturáját, azt, hogy mennyire alapos ezen kérvény—ezért tisztelettel kérem a t, házat, méltóztassék a Lenyújtott kérvénynek felolvasását elrendelni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! A kérvény nem a tanítók kérvénye általában, hanem a községi tanítóké. Kívánja a t. ház a kérvény felolvasását? (Igen! Nem!) Polónyi Géza: Ha nem kívánják felolvastatni, szavazzák le! Csanády Sándor: Ha egy képviselő kívánja is, nem lehet leszavazni, fel kell olvasni! (Helyeslés a szélsőbalon Zaj.) Elnök! Fel fog olvastatni a kérvény. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a kérvényt.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Én is a legmelegebb részvéttel viseltetem a tanítók sorsa iránt s ennélfogva mihelyest tegnap megláttam a kérvények sorozatát, megnézettem azonnal, hogy micsoda utalványozásoktörténtek és épen az erdélyi és különösen a háromszéki községek segélyezésére nézve 67 iskolánál a múlt hónap végével utalványoztatok az összeg. Azonban, ha a segélyek elkésnek, annak oka először is, hogy a községek a számadatokat nem küldik be pontosan; másodszor, hogy a községek és azok, a kik folyamodtak, egy téves felfogásban vannak, mert az állam nem fizeti a tanítókat, hanem csak segélyezi a községeket a tanítók fizetésében. Én nem tudom, hogy volna törvény arra, hogy mindjárt az év első hónapjaiban kelljen a segélyezést kiutalványozni. De azonkívül méltóztatnak tudni, mint az előadó ur is omlítette, ezen elkésés tulajdonképen csak a múlt évben történt és történt azért, mert én csak annyit utalványozhatok, a mennyi pénz rendelkezésemre áll. Ha rendelkezésemre pénz nem áll, nem utalványozhatok; azonban mostan a folyó évi budgetben oly összeg van felvéve a népoktatás számára, hogy azzal, azt hiszem, minden költséget fedezni lehet és méltóztassék nekem elhinni, hogy én nagyon azon leszek, hogy a dolog rendes mederbe tereitessék. Kérem ezen nyilatkozatomat tudomásul venni ! és a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: T. ház! Mikor előestéjén állunk egy 32 milliós előterjesztésnek, a mely a pénztári készletek megfogyatkozásával jár karöltve, (Halljuk! Halljuk!) mikor nem múlt el egy esztendeje, hogy 22 milliónyi póthitelt szavazott meg ez a ház, pirulva kell itt állnunk az ország szine előtt, hogy megtörténhetik az, hogy azok az emberek : a kik csekély fizetésből kell, hogy fennálljanak és fentartsák családjukat, azok az emberek, a kiknek példás és rendes házi élete mintaképül kell, hogy szolgáljon Magyarország egész jövendő nemzedékének; (Ugy van! a szélső balon) azért, mert a közoktatásügyi minister ur a törvény értelmében a községi iskoláknak nyújtandó segélyt a maga idejében ki nem szolgáltatja, hanem megbotránkoztató hanyagsággal hol 8, hol 9, hol 10 hónap múlva szolgáltatja ki (ügy van! a szélső balon) és ezáltal azon embereket adóssá gcsinálásra kényszeríti, (Ugyvan! a szélső balon) mert megkapják ugyan utólagosan azt az állami segélyt, azt a dotatiot, a mely nekik illetőségük és a díjszabásokban benfoglaltatik, de nem kapják meg azt a kamatot, a melyet mint megszorult emberek kell, hogy fizessenek a községekben drágán fölvett kölcsönökért és nem fogják visszaszerezni azt a tekintélyt,a melyet elveszt a néptanító akkor, midőn üres zsákkal küszöbről küszöbre kell koldulnia, hogy azt a mindennapi kenyeret meg tudja szerezni. (Élénk helyeslés a szélső balon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Nem pártszempontból beszélek, nem festermélesebben a dolgot, mint a hogy van, csak azt mutatom fel, a miről meggyőződtem, meggyőződtem már éveken keresztül s ha az ember tekinti a. magyar nemzetnek különben is adósságcsinálásra való hajlamát, ha azt tapasztalja, hogy az iskolai tantóít mint adósságcsináló koldust látják a községben házról házra vándorolni, ha az a tanítvány azt tudja, hogy az apjának, az ő bátyjának a tanító adós : már bocsánatot kérek, annak a tekintélyesem fog emelkedni, de az a tanító nem fogja az iskolában azt a rendet és fegyelmet akként fentartani tudni, mintha az, ki egy rendezett házi és gazdasági életet él. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ok nélkül szórjuk ki a milliókat, ha a nemzet nevelésénél az értelmi nevelés mellett az erkölcsi és gazdasági nevelésre is gondot nem fordítunk; ha az iskola