Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

336 S58. országos ülés április 29. 1887. részéről egy biztost küldött ki, a ki ezen szövetkezetnek üzleti kezelését megvizsgálta és mnthogy különösen azon vád volt felemlítve, hogy vidékről a tőkék ide bevonatnak, anélkül, hogy 5tz illető tagok az aequivalens haszonban részesittethetnének: a vizsgálat főkép azon irányban folyt, vájjon az alapszabályoknak megfelelően kezeltetik- e a vagyon. A kiküldött biztos jelentése szerint az aapszabályok értelmében ott, a hol 1,000 törzsbetét van, legalább 50% befizetéssel, egy önálló fiókintézet állíttatik fel, mely saját felelősségére kezeli a kölcsönüzletet és a fogyasztási raktárt; ott pedig, a hol 300 tagnál több van törzsbetétekkel, fogyasztási raktárak állíttatnak föl. Ezen vizsgálat folytán kiderült, hogy ott, hol az alapszabályok értelmében a kellő számú tagok léteznek, e szabálynak minden tekintetben elég tétetett. Miután azon társulat az itt történtekre nézve nem reflectálhatott más utón, minthogy önmaga kérte maga ellen a vizsgálatot, azt hiszem, hogy csak kötelességet teljesítettem, midőn a vizsgálat ezen eredményét az interpellatio folytán a t. háznak bejelentettem. (Helyeslés.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat az interpellatióra, melyet a t. kereskedelmi minister úrral egyetértőleg állapítottam meg, tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Szemnecz Emil: T. ház! Mielőtt az igen t. igazságügyminister urnak válaszára megjegyzéseimet megtenném, méltóztassék megengedni, hogy először is köszönetet mondjak azon szívességéért, hogy mivel egy ülésben akadályozva lévén a megjelenésben, válaszát nem adta meg, hanem a mai napra halasztotta. Azt hiszem, hogy az illem és kötelesség követeli, hogy a t. minister urnak ezen szívességéért köszönetet mondjak. És valóban nagyon örvendenék rajta, hogy hat. collegája a cultusminister ur hasonlóképen eleget tett volna a házszabályok által reárótt azon kötelességének, hogy az interpellatióra 30 nap alatt válaszolni tartozik, mert megtörtént, hogy a szabadkőművesek iránt február végén beadott interpellatiómra mai napig sem válaszolt. Vele szemben tehát méltán mondok köszönetet a t. igazságügyminister urnak azért, mert megtartotta a házszabályokat. A mi magát a kérdést illeti, erre nézve elismerem, hogy szorosan jogászi szempontból véve a dolgot, a t. minister urnak teljesen igaza van. Ha azonban azt veszszük, hogy az államnak nemcsak a fölött van kötelessége őrködni, hogy szorosan a jogászi elvek megtartassanak, hanem egyáltalában az állampolgárok mindennemű megkárosítását lehetőleg praeventive is meg kell akadályoznia, válaszában meg nem nyugodhatom. Elismerem, hogy a kereskedelmi törvényben bizonyára van egyik másik irányban intézkedés a szövetkezetre nézve, épen azért hangsúlyoztam interpeílatiómban, hogy a szövetkezetekre vonatkozó résznek lazasága folytán történnek a visszaélések és pedig azért, mert nincsenek körvonalozva a szövetkezet üzletkörének feltételei. Igaz, hogy ha valaki valamely társulatba, legyen az egyesület, vagy hitelszövetkezet, belép, aláírása elé oda van nyomtatva, hogy a szabályokat ismeri. E tekintetben teljesen elég van téve jogászi szempontból. Én azonban példát tudnék felhozni, a hol egy egyesület, a mely 10 frt befizetett törzsbetéteken alapul, utólagosan, szabályait magyarázva, kijelenti, hogy tagjainak csak befizetett törzsbetéteik V* részéig adnak kölcsönt, azaz, ha vaamikor befizette a 10 forintot, kaphat az illető tag 8 frt 50 kr. kölcsönt. Ugyanezen szövetkezet tagjainak ismertető jelül szövetkezeti pipákat ajánl, a melynek ára 4 frt és a melyre rá van nyomva bizonyos czímer. Én megengedem, hogy ez is emeli a takarékosságot, azonban nagyon hiszem, hogy az illető tagok le lesznek pipálva. Interpellatiómnak a közérdek megóvása volt a czélja, nem pedig annak a vitatása, vájjon a kereskedelmi törvény jogászi szempontból jó-e. A t. minister ur méltóztatott felemlíteni a fogyasztási szövetkezeteket, melyek a keresztény jelszó alatt dolgoznak és a melyekkel, ismétlem, testületileg, mint egyénileg minden solidaritást megtagadunk és azoktól mindenkit óvunk és figyelmeztetünk. Ezen szövetkezetnek egyik nevezetes szerepköre az, hogy fogyasztási szövetkezetekként állítanak a vidéken raktárakat, Ígérik az iparosnak azt, hogy megveszik készítményeit, Ígérik, hogy mások adnak nyersanyagot, hanem igen t. képviselőház és t. minister ur, nagy baj az, hogy elfelejtettek tőkéről ^gondoskodni, mert az a bizonyos alaptőke, melyre a t. minister ur is hivatkozik, ha 507° befizetés történt is reá, tehát ha 30,000 frt tőke van is, igen kevés összeg, hogy belőle országos mozgalmat lehessen szervezni, igen kevés arra, hogy 30,000 írttal, vagy esetleg százezer írttal is hat ezer ember hiteligényeit kielégítsék. A mai viszonyok közt mindenki, a kinek kellő hitele, a kinek anyagi biztosítéka meg van, a mostani pénzintézeteknél is találna kölcsönt ;ezek a hitelszövetkezetek tehát azokra az emberekre utalnak, a kik reá vannak szorulva a hitelre és a kiknek a rendes intézeteknél hitelük nem igen van; mert méltóztassanak elhinni, ha valakinek meg van a garantiája, hogy ha szüksége van 30—40 frtnyi hitelre, a saját vármegyéjében, a saját községében a takarékpénztártól vagy valamelyik szövetkezettől kap is hitelt, akkor nem fog törekedni, hogy egy budapesti hitelintézetnél fizessen, nem tudom meddig, tiz krajczáronként egy bizonyos összeget, hogy valamikor hitelt nyerhessen. A fő tehát az, hogy mindezek az emberek, kik az általam kifogásolt szövetkezetet alakítják — nem