Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

330 351. országos ülés április 29. 1887. ez alkalommal tett módosításokkal elfogadásra ajánltatik, elfogadni. (Helyeslés jóbbfelől.) Hoitsy Pál: T. képviselőház! Ha azt a törvényjavaslatot tekintem, a mely előttünk fekszik és a vámtarifában lefektetett elveket veszem szemügyre, azt kell gondolnom, hogy a minister ur jártas lehet ugyan a közjogban és egyéb szakaiban a tudománynak, hanem a nemzetgazdasághoz ugyan nem tud semmit; de ha a t. minister urnak épen az imént tett nyilatkozatát veszem tekintetbe, melyet Gaál Jenő t. barátomnak feleletül adott, akkor viszont arra a meggyőződésre jutok, hogy lehet ugyan igen nagy bölcs a nemzetgazdaságban, hanem a közjog elveiről még csak fogalma sincs. Mert mikor a minister ur azt mondja, hogy ha a jelenlegi javaslatot el nem fogadjuk, akkor nem az fog történni, a mit Gaál Jenő barátom mondott, hogy t. i. megmarad a jelenlegi állapot és törvényerejével fog birni az, mi most törvényerővel bir, hanem hogy az lép életbe, a mire nézve megegyezni nem tudtunk, a mire nézve tehát törvény nincs. Ez azt jelenti, hogy ezen alapelvekkel megismerkedni a minister ur nem vett magának fáradságot. A másikra, a mit a t. minister ur mondott, hogy a petroleumkérdés nem a magyar kormány vereségét jelenti, mert nem a magyar kormány volt az, mely e kérdést felfújta, csak egy megjegyzést akarok tenni. Ha a magyar kormány erre semminemű fontosságot nem helyezett, akkor valóban érthetetlen, hogy miként volt az, hogy a magyar kormánynak egy egész esztendőn át sürgősebb dolga nem volt, mint Bécsbe futkározni; hogy a petróleum-kérdésben az osztrákokkal megegyezni hónapokon át, vagy egy egész esztendőn át nem tudott; folytonosan tartott a vita, a lapokat elárasztották félhivatalos jelentésekkel, megmagyarázták, hogy e kérdésben nem engedhetnek, sőt tény, hogy az illető alkudozásokat húzták, halasztották, majd elejtették, majd megint újból kezdték, a mi semmi mellett nem bizonyított, minthogy ezen kérdést a magyar kormány sokkal fontosabbnak tartja, mint most be akarja vallani. Ezen előzmények után, hogy tudniillik annyiszor próbáltak megegyezni s ez soha nem sikerült, hogy az osztrák kormány követeléseit a magyar kormány nem fogadta el és végül mégis hozzájárult változtatás nélkül, a nélkül, hogy a legcsekélyebb recompensatiót kapta volna értté: ez nem jelent egyebet, mint egy nagy erkölcsi kudarczot, vereséget, melyet a magyar kormány szenvedett, (ügy van l a szélső balon,) Én magam, t. ház, e kérdést valami nagy fontosságúnak nem tartottam soha, hanem egy bizonyos tekintetben annak fontosságát kjebb szállítani nem lehet. Csakis pénzügyi szempontból tartom ezt fontosnak és pedig abban az értelemben, hogy a mint a vámot felemeljük, a petróleum | ára is feljebb száll; ez pedig egy oly fontos fo| gyasztási czikknél, mint a petróleum, melyre a legszegényebb ember is rá van utalva, nem kicsinylendő. De más fontosságot ennek nem tulajdonítok s ebből a szempontból igenis érteni tudnám, ha a kormány hajlandó volna az osztrákok köveleléseit aceeptálni; de csak azon föltétel alatt, ha mi ennek fejében viszont recompensatiót tudnánk elérni. De a dolog ugy áll, hogy a kormány hirdette ugyan hónapokon át, hogy e kérdésben nem engedhet, még pedig elvi fkoknál fogva; s mégis nemcsak engedett, hanem tette ezt minden recompensatio nélkül, a nélkül, hogy viszont csak legcsekélyebb engedményt is ért volna el. Mert a mit a t. minister ur felhozott, hogy pl. a varrógépek vámját lejebb sikerült szállítani 10 frttal, ezt senki sem fogja olyannak elfogadni, a mi által recompensatiót kaptunk volna. És ha olyannak tekinti, akkor ezzel szemben az áll, hogy tettünk mi más engedményeket is a melasse-vámjánál: miben áll tehát ezeknek a recompensatiója? T. ház! Én ezen egész javaslatot semmi egyébnek nem tekintem és nem tekinthetem, mint egy nagy szívességnek, melyet a magyar kormány az osztrák kormánynak tett. De tudjuk azon előzményeket, melyek ezen kérdéssel összefüggnek; tudjuk, hogy az osztrák parlamentben az osztrák kormánynak nem volt módja e törvényjavaslatot elfogadtatni és hogy ez az igazi oka annak, a miért nekünk most e javaslattal foglalkoznunk kell. De, t. ház, ha a kormányok egymással megegyeznek és aztán az egyik kormány a megegyezést a maga parlamentjében keresztül vinni nem tudja, annak csak egyetlen egy következménye lehet: és ez az, hogy az a kormány beadja a maga lemondását. (Helyeslés szélső baloldalon.) Ha az osztrák kormánynak nem volt meg az a hatalma, hogy az osztrák parlamentben e törvényjavaslatot keresztül vigye, ennek a nemzetközi bevett szokások értelmében semmi egyéb consequentiája nem lehet, mint az, hogy menjen. Hisz a kormányok között kötött szerződésekkel szemben más garantia a népekre nézve nincs, csak az, hogy az illető kormány a maga állását köti a javaslathoz. De mi nálunk, t. ház, ugy látszik, a nemzetközi szokás logicáját még e tekintetben is feje tetejére állítják s nemcsak azt nem érjük el, hogy az illető kormány adná be lemondását, hanem még a másik félnek, tehát nem annak a félnek, a kinek részén a hiba van — kell e miatt meglakolnia. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nekünk igen nagy áldozatunkba került és az ország igen sok megpróbáltatását vonta maga után az, hogy Tisza Kálmán nem akart ministerelnöki helyéről elmarná; nagyon furcsa, hogy nekünk