Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

358. országos ülés április 2í). 1887. 323 bizonyittatott, de be sem bizonyítható, minthogy másfelől úgy közgazdasági, mint minden általános szempontból a vám- és kereskedelmi szövetség megkötésére súlyt kell, hogy fektessek: annál inkább kérem, hogy az előttünk fekvő bizottsági javaslatot elfogadni méltóztassanak, mert egyfelől a szeszadó-reform a monarchia másik államának is érdekében van; mert a fogyasztási adók jobb kihasználása az osztrák pénzügyekre nézve is épen úgy kívánatos, mint a mieinkre nézve és mert végül az adóknak egy neme, mely ott ismét sokkal fontosabb, mint mi nálunk, a ezukoradó reformja is hátramarad: meg vagyok győződve, hogy a kettőt kapcsolatosan meg lehet oldani akként, hogy mind hazánk, mint a monarchia másik Állama, úgy pénzügyi, mind közgazda-ági érdekeit megvédje és emelje. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a főrendiház módosításait elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Almásy Sándor: T. ház! Én az Apponyi t. képviselőtársam által beadott indítványt sokkal fontosabbnak és hazánk gazdasági ügyeire nézve lényegesebbnek tartom, nemhogy szavazatomat indokolás nélkül hagyjam és a kormány eljárását illetőleg némelyeket emlékezetbe ne hozzak. (Halljuk!) A vám- és kereskedelmi szerződés letárgyaltatok a két kormány közt létrejött egyezség alapján. A többség egész terjedelmében szórói-szóra elfogadta azt úgy, a mint az egyezség megállapította ; de a Lajtán túl megszegték az egyezséget és a petróleum-adón változtattak. Midőn az egyezségnek ezen meg nem tartása bekövetkezett, a kormánypárti lapok azt hangoztatták, hogy a kormány most előnyösebb egyezséget fog kieszközölni. Szó volt arról, hogy a külföldről behozott gyapjút megvámoljuk és más egyebekről. Hosszú időn át folytak az alkudozások és mi lett az eredmény? Az, hogy mindenben engedtünk és a ránk nézve hátrányos megállapodásokon változtatás nem történt. Gr. Apponyi t. képviselő úr most felemlít', hogy előttünk áll a szeszadó módosítása és miért tartották ezt függőben? Én azt hiszem, a kormánynak, okulva azon, hogy legutóbb kijátszották és minthogy a t. ministerelnök úr is elismeri, hogy előnyöket kell kivívnunk, hogy a szeszipar fejlődhessék, ragaszkodnia kellett volna ehhez. Lehet-e remélni, hogy újra nem fogják őt kijátszani ? Hát a petroleum-vámra nézve mit csináltak ? De még ha valóban volna ok, hogy hona fide hihetné a t. ministerelnök úr, hogy nem játszák ki, szabad-e nekünk ezen lényeges iparágunkat ily bizonytalan koczkára tennünk? És minő reményben? Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a csehek izgatása a magyar termények ellen nem fog ered| menyre vezetni. Lehet, hogy nem fog, lehet, hogy | fog, de tény az, hogy létezik s ebből a tényből nem azt kell következtetni, hogy adjuk ki a magunk kezéből a fegyvert, melylyel arra szoríthatjuk az osztrákokat, hogy jogos követelésünknek engedjenek. Ennélfogva lényegesnek tartom, Isogy a törvényjavaslat elnapoltassék és hogy a mig tisztába nem leszünk a fogyasztási adókra nézve, a vámszövétségre vonatkozó előterjesztésből törvény ne legyen. Pártolom Apponyi Albert gróf indítványát. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Ha az előadó úr sem kivan szólni, szó illeti még gr. Apponyi Albert képviselő urat, a mennyiben indítványát kívüle 11 képviselő irta alá. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) A kérdés annyira fontos és a pillanat, a melyben vagyunk — ámbár az a háznak hangulatán nem látszik meg — annyira döntő, hogy kénytelen vagyok azon indítvány mellett, a melyet beadni bátor voltam,zárszóval élni. (Halljuk!) Mik voltak a t. ministerelnök ur ellenérvei ? Azt mondja, hogy ő az én indítványomat helyesnek esak az esetre tartaná, habé volna bizonyítva, hogy a ránk nézve úgy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból szükséges fogyasztási adóreformot vámközösség mellett nem lehet keresztülvinni. Ámde ez ő szerinte nincsen bebizonyítva s az ő meggyőződése szerint nem látja okát annak, hogy a vámszövetség törvényjavaslata perfectté ne váljék, törvényerőre ne emelkedjék. Én ugyan, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, a mint a vámszövetségi törvényjavaslat feletti alaptárgyalásnál kifejtettem és ma ismételtem, hogy nem tudom annak a módját, hogy egy ugy Magyarország, mint Austria érdekének megfelelő czukor és szeszadó törvény megalkottassék, én tehát — egyénileg nem látom lehetőségét annak, hogy Magyarország érdekeinek megfelelő adóreform ezen téren legalább a fogyasztási adóterület elkülönítése nélkül keresztül vitessék. — De én nem is akarok, t. ház ezen az alapon a t. ministerelnök úrral vitázni. Elismerem azt, a mit ő ellenem érv gyanánt felhoz, hogy vámterületi és fogyasztási területi közösség mellett is az indirect adókat lehet reformálni oly irányban, a mely Magyarország érdekeit kielégíti. Lehet, elfogadom a lehetőséget, de hisz épen azt a kérdést vetem fel, hogy szabad e, midőn az ország oly vitális érdekéről van szó, pusztán lehetőségre, vagy valószínűségre építeni ? (Helyeslés balfelöl.) Ez közöttünk a status quaestionis. A t. ministerelnök ur bele megy egy állapotba, a mely mellett ő szerinte is csak a lehetősége, legjobb esetben valószínűsége van megadva 41*