Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

S58. országos ülés április 29. 1887. 321 * En ebből azt tapasztalom, t. ház, hogy Aus- I triának tehetetlensége és Austriának Magyar- | ország kiaknázására irányzott óhaja egyfelől egy- > általában határt nem ismer, (Élr'nk helyeslés a szélső baloldalon.) de másfelől, t. ház, el kell ismernem azt, hogy e részben az osztrákoknak, ha panaszkodnak, igazuk van és hogy az e részben emelt panaszukat igen természeteseknek tartom és hogy azon panaszok épen azon szövetségből származnak, mely Ausztria és Magyarország között kereskedelmi politikai szempontból fenn áll. Mikor a t. ház előtt alkalmam volt a vámszövetségről nyilatkozni, bátor voltam figyelmeztetni azokat, a kik Austria és Magyarország közt azon közjogi kapcsot fenn akarják tartani, melynek megváltoztatására és eltörlésére mi törekszünk, hogy épen a vámszöveb'ég fennállása veszélyezteti leginkább a közjogi kapocs fenntartását; jeleztem akkor, hogy előbb utóbb okvetlenül be fog következni azon idő, hogy azon érdekellentét, melynek kiegyenlítésére hiába törekszünk, Au& I tria és Magyarország között meg fogja lazítani a 'kapcsot, Austria és Magyarországnak örök óhaj- f tása szerint alkotott közös birodalmi kapcsát. , Én, t. ház, igen természetesnek találom, hogy j az osztrák mezőgazdaság és az osztrák mezőgaz- | dasági iparnak egyik része, kivált a malomipar, súlyosan érzi azt a versenyt, melyet Magyarország j mezőgazdasága és malomipara ellene támaszt. Én j ugyan a magam szempontjából azt látom, hogy a ! mig Ar.striának csak mezőgazdasága és malom- | ipara szenved ezen viszony által. Magyarországnak j szeszipara és czukoripara is épen az osztrák verseny által tönkretétetik és ebben a compensatiónak legnagyobb mértéke van Austria számára nyújtva az ez irányban szenvedett veszteségekért. Austria vesztesége tehát conpensálva van, de azon károkért, a melyeket Magyarország az által szenved, hogy a közös vámterületen iparát fejleszteni nem képes, hogy kénytelen a megdrágított osztrák csikkeket fogyasztani — ezekért a károkért a vámszövetségben mi compensatiót egyáltalán nem nyerünk. De, t. ház, még egy másik conclusiót is kell e tünetből levonni. Ez pedig a következő. Midőn mi azt óhajtjuk, hogy a vámszövetség felbontatván, Magyarország közgazdasági élete önálló vámterületen construáltassék, akkor ugy a ministeri mint az előadói székből folytonosan a vámháború veszélyét hangoztatták ellenünk. Már most kérdem, t. ház, vájjon nem hasonló-e a vámháborúhoz az a viszony, a mely ki fog fejlődni, ha az Austriában megindult mozgalom tovább halad, hogy nem épen a közös vámterületen fog-e az ellenségeskedés Austria és Magyarország közt elmérgesedni, hogy nem fog-e az ellenséges indulat még fokozódni és nem fogja-e két államKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. nak egymástól való elidegenítést még nagyobb mértékben előidézni, mint a múltban történt? Hiszen azt tapasztaljuk már most is, hogy ha arról van szó, hogy Austriának egyik vagy másik érdeke kielégítést nem nyer, folytonosan Magyarországot szidják, ütik oda át és az osztrák kormány azt meg is szokta engedni, vagy legalább rendszerint igen gyenge visszautasítással torolja meg. Mert ugy tüntetik fel ottan a dolgot, mintha Magyarország volna Austria gazdasági bajainak okozója. Pedig nem azért ütnek ily zajt, mintha csakugyan azt hinnék, a mit mondanak, hanem azért, hogy hiúságunkat legyezve, istápolva, annak áldozva, mi tovább is hajlandók legyünk eltűrni azon viszonyt, mely a vámszövetségben mi ellenünk és a mi terhünkre kötve van. De engem az nem alterál, engem az meggyőződésemben nem ingathat meg; mert én érzem és látom a gazdasági életnek minden tünetéből azt, hogy ezen vámszövetség rendkívüli károkat ró Magyarország közgazdasági életére. Ha tehát a közös vámterületen is a vámháború veszélye fenyeget; ha a közös vámterületen is kitűnik, hogy a két állam közgazdasága egymásnak fejlődését veszélyezteti, akkor mi alapja van annak, hogy a vámterületi különválás a monarchia összetartását, a monarchia nagyhatalmi állását — a melyet annyira szeretnek hangoztatni — veszélyeztetné? Ha ez igaz volna, t. ház, akkor röviden egy mondatban azt lehetne állítani, hogy a midőn két állam egymást tönkreteszi, épen az által lesz a két állam együttvéve erősebbé. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A milyen absurdumra vezet ez az okoskodás, olyan absurd, olyan tarthatatlan az a viszony, a mely közgazdasági tekintetben Austria és Magyarország közt fennáll és oly természetes a mi részünkről arra törekedni, hogy ezt a viszonyt felbontván, Magyarországnak közgazdasági önrendelkezését helyreállítsuk. A kereskedelmi szerződésekre nézve Bismarck, a ki a szerződési politikának nem barátja, azt a mondást koczkáztatta, hogy valahányszor egy kereskedelmi szerződés köttetik, mindig csak az a kérdés, hogy „qui trompet'on?" —kivan megcsalva ? De ha az Austria és Magyarország közt fennálló vámszerződést tekintjük, ez a kérdés azt hiszem, egyik részről ?em fog felmerülni, mert itt az nem lehet kétes, hogy a két fél közül, melyik az, a mely a rövidebbet húzza. Ellenben eszünkbe jut a kereskedelmi szerződének történetében feljegyzett két hires szerződés, az egyik Methuen, a másik az Eden-féle szerződés neve alatt ismeretes. Ezen két szerződés emléke rendkivüli nagy dicsőséggel ruházta fel azon angol államférfiakat, akik elég ügyesek voltak lefőzni egyfelől a francziákat, másfelől a portugálokat; de ugyanazon történelem, 41