Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

353. országos ülés április 29. Í887. 319 a malomipar — a maga érdekeiből kiindulva kétségtelenül helyesen —• nagymérvű üzleti reduetiót indítványoz, melynek hatásai a magtermelést ismét sújtani fogják, másrészt a mai hírlapok szerint a szesztermelők az eddig beállott üzleti reduc tión túl még iijabb üzleti megszorításokat akarnak elhatározni, melyek csak a kincstár adóveszteségében is IV* millióval jönnek kifejezésre: akkor lehetetlen meg nem döbbennünk azon jövő felett, mely nemzetgazdasági egész organismusunk és főleg mezőgazdaságunk előtt állani látszik. Én, t. ház, nem állítom azt, hogy a szesziparban beállott crisisnek kizárólag a jelenlegi szeszadó-rendszer az oka. Tudjuk, hogy az nagyrészben a világforgalmi viszonyokban leli magyarázatát és okát. De hogy ezen világforgalmi viszonyok mostohaságával megküzdeni nem képes, ahhoz nagy mértékben hozzájárul — s ez is a szakértők által el van ismerve— a jelenlegi szeszadóztatási rendszer és kétségtelenül általánosan elismert postulatum az, hogy az ugy a kincstárnak, mint a termelésnek érdekében gyökeres reformnak kell, hogy alávettessék. Én, t. ház, nem akarok ez alkalommal visszatérni arra. a mit a vámszövetségi javaslat tárgyalásakor már megmondottam és a mi többször felemlittetett a ház ezen oldaláról, hogy a quadratura circuíi feladatához hasonló feladat egy az austriai és magyar viszonyoknak egyaránt megfelelő szesztermelési adót találni. A szesz kisipari és nagyipari gyártása közt tagadhatatlanul oly érdek-differentiák vannak, a melyek kiegyenlítést igényelnek. A kisipari úgynevezett mezőgazdasági szesztermelés bizonyos előnyökben kétségtelenül részesítendő. Ám, ha ezek az előnyök akkorák, mint a minőket a mezőgazdasági szesztermelés érdekei megkívánnak, akkor azok közös adóterület mellett, nem a magyarországi gazdasági szesztermelésnek lesznek előnyére, hanem azt idézik elő, hogy a magyarországi nagyipari szesztermelés hanyatlik és azt a hátrányt, melyben az amott adott előnynek ellenében részesül, nem képes eltűrni, addig az előnyben részesített mezőgazdasági szesztermelés a mi rovásunkra Austriában váratlan lendületet nyer. Hogy ez így van, azt mutatják a tények, mutatja a kivitelben Austria és Magyarország közt az eddigi arányokhoz képest beállott óriási forradalomozertí átváltozás. Ez világossá teszi, t. ház, hogy azok a világforgalmi nehézségek, a melyek a szeszipart sújtják, sokkal inkább éreztetik hatásukat a magyar szesztennelővel, mint az osztrákkal és ennek okát valóban a mai szeszadótörvény képezi. Tehát mezőgazdasági, nemzetgazdasági szempontból világos, hogy szesziparadótörvényünknek tökéletes átalakítására szükség van. (Helyeslés balfelől.) Ez az egyik. A másik pedig az, a mi a hu%et tárgyalásának folyamában szintén megvitattatott és a ház minden oldaláról elismertetett, hogy egy nagy jövedelmi forrás van, melyet pénzügyi válságunk elhárítására felhasználhatunk. Ez a forrás a fogyasztási adók kellő kihasználása, különösen pedig a szeszfogyasztás megadóztatásának reformja. Már most, t. ház, itt szemben állunk egy elsőrendű nemzetgazdasági, egy elsőrendű pénzügyi érclekkel és sem ennek az elsőrendű nemzetgazdasági, sem ennek az elsőrendű pénzügyi érdeknek legalább bizonyossággal nem mondhatjuk, hogy megfelelni képesek leszünk-e, ha a vámszövetségi törvényjavaslatból törvén)?- válik, (Igaz! Ugy van! balfelől) mert a magyar fogyasztási adórendszeren eszközölt minden változás, a szeszadónak minden módosítása a Lajtántúli törvényhozás beleegyezéséhez van kötve: tehát egy bizonytalan faetorhoz. (Ugy van! balfelől.) Már most kérdem, ha csakugyan áll az, hogy az országnak elsőrendű nemzetgazdasági és pénzügyi érdekei függnek ezen reform eszközlésétől, szabad-e CllüCK íl reformnak lehetőségét bizonytalanfactoroktól függővé tenni? (Helyeslés balfelől.) így áll előttem a kérdés. Ránk nézve pedig bizonytalan factor a Lajtántúli törvényhozás; (Helyeslés balfelől) a Lajtántúli törvényhozásnak jó vagy rossz akaratától a mienkkel egyező, vagy egyetértő felfogásának esélyeitől — a mi ránk nézve véletlent képez, hazánk elsőrendű pénzügyi és nemzetgazdasági érdekének kielégítését függővé tenni nem szabad. (Helyeslés balfelől.) Azért, t. ház, fel akarom használni ez utolsó homokszemet, mely a vámszövetségi törvényjavaslatnak még útjában áll, arra, hogy az megállittassék mindaddig, mig arra biztosítékunk nincs, hogy a vámszövetség keretében képisek vagyunk a fogyasztási adók kérdését Magyarország érdekeinek megfelelőleg rendezni. Ha e rendezést magam előtt látom, akkor annak minemtíségétől függ, vájjon azután a vámszövetség perfectté válásához beleegyezésemet adom-e vagy sem? Addig a bizonytalanra, a véletlenre az ország legnagyobb, elsőrendű érdekeit nem bizom. (Helyeslés balfelől.) Ezeknél fogva van szerencsém egy, a most tárgyalás alatt lévő főrendiházi módosítás tárgyalásának elhalasztására vonatkozó indítványt a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Zay Adolf jegyző (olvassa gr. Apponyi Albert ellcnindítványát): „A ház a főrendiház által a vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslaton eszközölt módosítást mindaddig nem tárgyalja, mig a fogyasztási adók ügye az ország pénzügyi és nemzetgazdasági ügyeinek megfelelőleg nem rendeztetik." Enyedi Lukács: T. ház! Az előttünk lévő javaslatnak tárgyalási stádiumára nézve tökél letesen azon álláspontot fogadom el magam is,