Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

330. erszágos ülés február 24 1SS7. •*£ Igen óhajtandó tehát, t. ház, hogy a honvédhadbiztosok ne vigyenek oly alárendelt szerepet, hanem alkottassék a honvédcsapatoknál önálló élelmezési kar. A közös hadsereg gyöngeségeiről szólani ez alkalommal tartózkodom; tartózkodom pedig ugyanazon okból, melyet G-ulácsy t, képviselőtársam érintett, hogy tudniillik a mostani idők nem arravalók, hogy azt ma tegyük, kivált a külfölddel szemben. Ettől tehát elállók, de kötelességemnek tartom szólani a közös katonaképző-intézetekről, annál is inkább, mert a t. minister urnak a 120 alapítványi hely betöltéséről szóló jelentése is előttünk fekszik és a költségvetéssel együtt tárgyaltatik ; de kötelességein erről szólni egyénileg is, mert a t. minister ur a múlt őszszel, a Jansky-ügy tárgyalása alkalmával azt méltóztatott nekem mondani, hogy azt, hogy a közös tiszti nevelő-intézetek tankönyveiben közjogellenes és magyarellenes dolgok foglaltatnak, be is kell bizonyítani. Akkor én kijelentettem, hogy igenis, kötelességemnek fogom tartani adatokkal állani elő. Most tehát előállók azokkal. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur akkor azt ígérte: intézkedni fog, hogy azon intézetek tankönyvei a képviselőház könyvtárának megküldessenek; de valami tévedésnek kell lenni, mert azon tankönyvek mai napig sem érkeztek meg s a képviselőház könyvtárában csupán a Ludovika-Akadémia tankönyvei vannak meg, de a közös katonai tanintézetekben tanított tankönyvek mindeddig nem érkeztek oda ; alkalmasint oda fenn rekedtek a honvédelmi niinísteriumban. En azonban mint magán ember, megszereztem azon tankönyveket s az illető ki pókra való hivatkozással fogok azokból idézni jellemző dolgokat a közös hadsereg nevelő-intézeteiben uralkodó szellemre. De még előbb megjegyzem, hogy sérelmesnek tartom azt is, hogy a kadügyminisíer a Magyarország területén fekvő összes katonai tanintézetek növendékeinek könyvszükségletét a magyar könyvkereskedés teljes mellőzésével Bécsből fedezteti. A bécsi Seídlczéget bizta meg ^tankönyvek kizárólagos szállításával. Sérelmes ez a magyar könyvkereskedőkre annál is inkább, mert ha a pénz beszedetik a szülőktől azon könyvekre, az legalább kellene, hogy itt adassék ki, a mi az itteni könyvforgalmat emelné, mely úgy is csekély és a pénz nem folyna ki direct csatornán Bécsbe. Mellékesen meg kell érintenem még azt, hogy vannak lithographirozott tankönyvek is, ezeket azonban megszejezni nem lehetett. Van egyebek közt a bécsújhelyi katonai akadémia tankönyvei közt egy, a melyben Austria története taníttatik. Ezt különösen óhajtottam volna látni. A felsőbb osztályok számára íratott valami Berneck százados által. Ezt a tankönyvet azonban úgy őrzik, hogy magánosok által semmi utánjárással sem kapható meg. Én KÉPYH. NAPtó. 1884—87. XVI. KÖTET. j legalább megbíztam könyvkereskedőket, antiquariusokat, hogy szerezzék meg nekem e könyvet, de nem tudták megszerezni; mert e könyvből számozott példányok adatnak át a növendékeknek, a melyeket az osztály bevégzése után visszaszolgáltatni tartoznak. Tehát hogy ez a Berneck mit tartalmaz, nem tudom; de. hogy ha már úgy féltik, igen erős a gyanúm, hogy még csúfabb dolgok vannak benne, mint azon könyvekben, a melyeket megkaphattam. Mielőtt megkezdeném idézeteimet, meg kell említenem, hogy úgyszólván az összes reglement-okban és tankönyvekben közjogellenes az, hogy mindenütt „k. k." és majd sehol sem „k. u. k." fordul elő. Ezt hangsúlyoznom kell, hivatkoztam | már e közjogellenességre többször újból, bár \ azt is mondván, hogy a t. ministerelnök urnak | még annyi hatalma sincs, hogy a „k. k." betűk | közé az „u." betűt odatétesse, (Derültség jobbfelöl.) Ha van ennyi hatalma a minister urnak, mutassa meg, én megköszönöm neki azt a szolgálatot, a melyet ezzel a nemzetnek tesz. Kicsinek látszik a dolog, de közjogi tekintetben nagy fontosságú. (Helyeslés a szélső halon.) Megkezdem idézeteimet. Itt van például egy \ könyv: „K. k. Waífen-Lehre", irta Ferdinánd 1 Lankmaier. Ez a könyv taníttatik az összes kato| nai intézetekben. Ebben mindig csak Oesterreich| ről van szó, Ungarn-ról, Magyarországról nem akar tudni semmit sem. Ugyancsak itt van egy másik könyv : „Leitfaden zum Unterrichte in der Heeres Organisation", szerzője Seling, ennek 62. lapjának 172. pontjában ez áll: „Den obersten Befehl über die gesammte bewaffnete Macht des Staates fiihrt Se. Majestät der Kaiser." Mindenütt csak Kaiser van, de Königről, királyról a hadseregben semmit sem tudnak. A helyett, hogy Kaiser und Königet említene, vagy egyszerűen csakMajestät-et említene,csak Kaiser-t emleget. Ez így van minden tankönyvben, ritka kivétellel; a mi határozott sérelem a közjog ellen, de ez még csak csekélység a többihez képest. Itt van először is egy része azon tankönyveknek, melyeket maga a hadügyminister adatott ki a hadügyministerium által, tehát minden felülvizsgáló retortákon keresztül ment tankönyvek, melyek 1883 és 85-ben, a legújabb időben nyomattak "s ennélfogva correcteknek kellene lenniök. Itt van a „Lehrbuch der allgemeinen Geschichte für die k. k. Militär íteal-Schulen und k. k. Kadeten-Schulen, Verfasst im Auftrage des k. k. Reichs-Kriegs-Ministeriums." Én ugy tudom, hogy gemeinsame KriegsMinisteriumnak hívják a magyar delegatiók előtt. E könyvben aEeiehs-Kriegs-Ministerium ot ismerik. E könyv a mellett Magyarországot sem ismeri, 4