Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-356

I i 356 orwsAgos ülés előbbi szöveg illető kifejezéseit, következőleg azokat elfogadom. A mi azon némileg lényegi módosítást illeti, melyet a főrendiház ajánl, tudniillik, hogy „ahadbirák" szó után „lelkészek" szó iktattassék az 1. §-ba, erre nézve legyen szabad előadnom észrevételeimet, A főrendiház pénzügyi bizottságának jelentésében ki van fejtve, hogy: „a lelkészek egy része nős lévén, háborúban és tábori kórházakban teljesített hivatásuk közben elhalhatnak s igy csak igazságosnak tartja a bizottság, hogy hátrahagyott családjaikról ép ugy gondoskodás történjék, mint a hadbirák és orvosoknál stb. a törvény által czéloztatik." Én is méltányosnak tartom ezt; de a törvény szövegének legfőbb kelléke lévén a világosság, óhajtottam volna, ha a méltóságos főrendiház nem akként teszi meg módosítását, a mint megtette. Ugyanis háborúban és tábori kórházakban hivatásuk teljesítése közben meghalhatnak olyanok is, kik emberbaráti szeretetből, vagy mint önkéntesek hazafias lelkesedésből vannak ott. Ugy gondolom — legalább a nyugdíjtörvény szelleméből azt vonom ki — hogy ezek árvái nem tarthatnak igényt ellátásra, hanem csakis a kinevezett tá ori lelkészeké. Azért óhajtottam volna, hogy annak megfelelőleg, a mint az előtte levő kifejezés is „hadbirákat" említ, itt is moudassék: „tábori lelkészek", tehát nem egyszerűen birák és lelkészek. Jól tudom, hogy ugy is, a mint a méltóságos főrendiház ezt javasolta, csakis katonai kötelékben szolgálatot tevő lelkészekről van szó; de nehogy igényeket emelhessenek olyanok is, kik szorosan véve nem tartoznak ezen cathegoriába. czélszerünek tartanám ezen módosítást. Azt hiszem egyébiránt, a t. honvédelmi ministerur nyilatkozni fog e részben. A mi a tegnapi ülésben a nagy zaj közepette csak egy pár szóval jelzett megjegyzésemet illeti, legyen szabad ezt bővebben kimagyaráznom, nehogy szavaim félreértésre szolgálhassanak alkalmul. Nevezetesen azt mondottam, hogy óhajtanám, hogy „a törvényesen bevett felekezetek lelkészei" mondassák. Most már kezemben lévén a szöveg és időm lévén meggondolni a dolgot, azt hiszem, jobban megfelel, a mint kifejtettem, a „tábori* szó. A mi már most a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit illeti, én mint az 1848-iki törvények által szentesített nagy elveknek híve, amaz elvek egyik legnagyobbikának tartom a jogegyenlőséget s igy természetesen csak akként értettem tegnapi szavaimat s ekként magyarázom azokat ma is, hogy tőlem távol van a haza bármely vallásfelekezetéhez vagy nemzetiségéhez tartozó polgárától a teljes jogegyenlőség kedvezményét április 2S. 1887. £03 megvonni. E tekintetben tökéletesen osztozom az 1848-iki törvényhozás felfogásában. De még tovább megyek. Szeged város képviselője, Herman Ottó t. barátom melegítette fel egy időben — de felemlítették mások is — az 1848-49-iki országgyűlésnek Szegeden — hajói tudom — 1849. június 31-én tartott ülésében hozott ama határozatát, a mely az izraeliták emancipatiójára vonatkozott. A nemzetgyűlés akkor amax óhajtását fejezte ki, hogy ezeknek hitczikkei adassanak be és kövessék a hazai izraeliták ugyanazon eljárást, a melyet annak idejében a protestáns felekezetek követtek, hogy annak idején hitelveik beczikkelyeztessenek és hogy a bevett vallásfelekezetek közé felvétessenek. Igy értettem tegnapi nyilatkozatomat és azt ma is igy magyarázom, hogy tudniillik ösztönözni óhajtanám azon t. honfitársainkat arra, hogy az 1848-49-iki törvényhozás által adott ezen útmutatást kövessék; addig természetesen mig ez meg nem történik, törvényesen bevett vallásfelekezet alatt — recepta religio — csakis azokat a vallásfelekezeteket érthetjük, a melyek törvénykönyveinkben beczikkelyezve vannak. A „tábori" szó felvételére vonatkozó módosítványomat a t. ház engedelmével a t. honvédminis ter ur nyilatkozatától teszem függővé. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Thaly Kálmánt.képviselő nr indítványa tulajdonkép arra szorítkozik, hogy a „lelkészek" szó helyébe „táborilelkészek" szavak vétessenek be a szövegbe. Ebben lényegileg különbség nincsen és igy megvallom, e módosítást nem tartom szükségesnek. Minthogy ugyanis a törvényjavaslat czímeez: „a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról*, ebből tisztán kiviláglik, hogy a ki tábori lelkészszé kinevezve nincsen, annak családja e törvényjavaslat értelmében igénynyel amúgy sem bir. Itt következetesen mindjárt az első szakasz első sorában fel lévén sorolva az orvosok, nincs hangsúlyozva, hogy „katona" orvosok, mert természetes, hogy csak a hadsereg, hadi tengerészet, honvédség és népfölkeléshez tartozó, illetőleg kinevezett orvosok családjainak igényeiről lehet itt fezó. A „hadbiráknál" megvan ugyan a szóban levő jelző, de ez azért van, mert más kifejezés az „auditor" szóra, mint hadbíró nincs. (Igaz!) Én tehát azt hiszem, hogy módosításra egyáltalában nincs szükség, a mennyiben — mint mondom — félreértés, tévedés nem lehet. Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék a főrendiház álta] javasolt módosítást ugy a mint van, elfogadni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Azon határozott | kijelentés után, melyet a t. minister ur tenni mél-