Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-356

304 356. országos ülés április 23. 1887. tóztatott, mi szerint a főrendiház által javasolt módosítást ő is ugy értelmezi, mint én értelmezni kívánom, nem teszek módosítást. Elnök: T. ház! Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Mint a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatából hallani méltóztattak, a főrendiház több rendbeli módosítást tett a törvényjavaslaton, melyek azonban az elsőnek kivételével mind irályi természetűek. Azt hiszem legczélszerűbb lesz, hogy ha sorrendben fel fogom olvasni a módosításokat szakaszonkint. Az első módosítás az 1. §. első sorában zárjel közt lévő ezen szó után „hadbirák" beszúrandó ezen szó „lelkészek". Azt hiszem a t. ház ezt elfogadni méltóztatik. A többi módosítások a következők. A 4. §. 3. bekezdése 2. sorában „nyugdíját" szó helyett teendő „nyugdíjat". Ugyanezen szakasz 4. bekezdésének 2. sorában „hadosztálytól" szó helyett teendő: „hadosztályon" szó. A 10. §. 3. bekezdésének utolsó előtti sorában „atyja" szó helyett teendő „atya" és a 12. §. b) pont 2. sorában „vannak" szó helyébe „van" szó teendő. Azt hiszem, a t. ház ezen irályi módosításokat elfogadja. (Elfogadjuk.) E szerint ezek elfogadtatván és igy a két ház között a törvényjavaslatra nézve teljes egyetértés létre jővén, erről a főrendiház értesíttetik, a törvényjavaslat pedig legfelsőbb szentesítés ezéljából a szokott módon ő Felségéhez fel terjesztetik. Következnék az igazságügyminister ur válasza Szemnecz Emil képviselő ur interpeílatiójára. Szemnecz Emil képviselő ur azonban táviratot intézett hozzám, melyben arról értesít, hogy betegsége miatt a mai ülésen nem lehet jelen. Azt hiszem tehát, a t. ház beleegyezni méltóztatik, hogy a válasz a mai ülésről elhalasztassék. (Helyeslés.) Következik Komlóssy Ferencz képviselő ur interpellatiójának előterjesztése. Komlóssy Ferencz: T. ház! Az 1868-iki XXXVIH.törvényczikk 11 -ik §-a világosan mondja és a többi paragraphusok körvonalozzák azt, hogy mily körülmények közt lehessen valamely községben felekezeti iskolát felállítani; a 16-ik szakasz pedig azt a kedvezményt is nyújtja, hogy magánosok és egyes társulatok is alapíthatnak elemi és felsőbb népiskolákat. A 70-es években megindult az a lázas mozgalom, mely a felekezeti iskolákból községieket csinált; azon nagy hangzású ígéretek alapján, melyek szerint egyes községeknek meg lett igérve, hogy az állam fényes iskolai helyiségeket állít fel, azonkívül a költségekhez is hozzájárul és a tanerőket szaporítani fogja. Ennek alapján igen sok község a felekezeti iskolából községi iskolát alakított; de a csalódás nemsokára bekövetkezett, mert az ígéret nagy része csak Ígéret maradt és igy az épületek, melyeket az állam állami költségen emelni igért, az 5°/»-es adókivetés kulcsa alapján bejött összegből építettek, a tanítók pedig nem juthatván fizetéseikhez, kénytelenek voltak állomásaikat otthagyni, minek következtében igen sok helyen abnormis állapotok jöttek létre. Igy történt, hogy a 70-es években Gseklész pozsonymegyei község felekezeti iskoláját községivé alakította át, mert nem volt képes azt a maga erejéből fentartani. Tehát egészen helyén volt, hogy az állam községi iskoláról gondoskodjék annyival is inkább, mert a nevezett községben közel 300 a tanulók száma, a község pedig csak egy tanerőt volt képes alkalmazni. Mig az állam az új iskola-épületet fel nem állíttatta, addig meg volt a kellő eredménye a községi iskolának; nem volt az ellen kifogás, sem a tanerők, sem a tanítás tekintetében; de miután az állam az új iskolaépületet felépítette és a községet megterhelte, jóllehet, hogy a község 5%-os adóval járult a költségekhez, valamint gróf Eszterházy Antal is 2,784 írttal nagylelkűségből az épület létesítéséhez, nem volt miből fizetni a tanítókat. A három tanító, miután fizetését nem kapta meg, mert az állam igéretét be nem váltotta, kénytelen volt állomását elhagyni és azóta Cseklészen csak egy tanító működik és ezt is nem a tanítói, hanem a kántori állás köti oda a jelen viszonyok mellett. Ez máskép nem is lehet, mikor az állam azt igéri a felekezeteknek, hogy ha községi iskolát alapítanak, majd gondoskodik a tanítókról. Cseklészen nem igy történt. Az iskola fentártási költsége 1,050 írtba kerül, az erre kivetett 5°/o adó nem tesz többet 350 írtnál, az állam pedig csak annyiban váltja be igéretét, hogy évenkint 50—60 frt segélyt ád. Ennek a következése, mint mondám, az lett, hogy három tanerő helyett csak egy tanító működik, mert a másik kettő segélyt nem kapván, kénytelen volt állomását elhagyni. Ezzel kapcsolatosan a másik ügy, a melyért felszólalok, a szempczi iskola ügye. Itt is községi iskola alakult, de miután az állam nem támogatja a hitközséget oly arányban, a mint igérte, abban állapodtak meg a hitközség elöljárói, hogy felekezeti iskolát állítanak, ebben azonban gátolja őket a ministernek nem régiben kiadott remielete, mely szerint, ha községi iskolát felekezetivé akar átalakítani, köteles az illető hitközség azon segélyt, melyet eddig az államtól nyert, visszatéríteni. Interpellatióm czélja az, hogy kérdést intézzek a minister úrhoz, vájjon ezen rendeletről tudomással bir-e — a mint hogy kell tudomással birnia — és általában hajlandó-e a felekezeteknek oly jogot, milyet a törvény nyújt, biztosítani, hiszen miként említem, ha magánosok és társulatok is állíthatnak iskolákat, miért korlátozza a felekezetek jogát,