Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
1 24 330. orHágtt IMi zseks parancsnokságok elhelyezésével is. De hasznot nem sokat látok belőle-j mertmegnehezittetetta hivatalos szolgálati közlekedés. Eddig ugyanis a hadosztály-parancsnokok egyenesen küldték meghagyásaikat a zászlóalj-parancsnokoknak: most a féldandár-parancsnok utján harmad kézből kapják a meghagyást. Tovább' még egy baj van, tudniillik a zászlóalj-parancsnokoktól az önálló működés jó formán meg van vonva. Én ezt nagy hibának tartom akkor, midőn épen a zászlóaljak képezik a tacticai alapot és kivált a mostani szórt harczmód mellett, mikor a zászlóalj-parancsnok egyenesen önálló felfogásra, önálló működésre van utalva; mertmajdgyakrannemleszideje utasításra várni a féldandár-parancsnokoktól. Félek, hogy megboszulja magát ezen intézmény az által, hogy béke idején a zászlóalj parancsnokságok minden önállóságuktól megfosztatván : épen a mozgósítás esetén, midőn ily önálló intézkedésre nagy szükség van, fogja e baj egész mérvben hatását éreztetni. Hogy ezen aggodalmammal nem egyedül állok, ezennel hivatkozom a magyar honvédség egyik legvitézebb tábornokára, aki márl848/49-ben Arad s Buda falai alatt vitézségét országvilág láttára bemutatta és mais a honvédség egyik legelső rangú tábornoka, a ki nem más, mint Máriássy, a kassai kerület jelenlegi parancsnoka. Ő a féldandár-rendszer életbeléptetése alkalmával saját neve aláírásával szakköziönyben czikketirt, melyben a zászlóalj-parancsnokságok számára nagyobb hatáskört követel és azoknak eddigi hatáskörüktől való megfosztása iránt azokat az aggodalmakat táplálja, a melyeket elmondottam. Ő szolgálati viszonyánál fogva, melyben van, nem ítélhette el a féldandár-rendszert egészen, de aggodalmait a zászlóalj-parancsnokságok önállóságának megcsonkítása ellen még is szükségesnek találta kifejezni épen a Lndovica-Academia közlönyében megjelent czikkében. Midőn ily aggályok merülnek fel, azt hiszem, a t, minister ur mégis fontolóra vehetné ez ügyet és egyedül csak azért, hogy a honvédség jobban hasonlítson szervezetében a közös hadsereghez, a zászlóalj-parancsnokságokat ne fosztaná meg annyira önállóságuktól. Keménylem különben, hogyha egyebei nem is, a nyilvántartási teendőket meg fogja azoknál tartani és nem ruházza a féldandár-parancsnokságokra. Szóval a zászlóaljparancsnokságok önálló működési körének kiterjesztését ajánlom a t. kormány figyelmébe a féldandár-parancsnokságok helyett, mely intézmény alig fogja, szerintem, az arra fordított költséget megérni. Megjegyzéseim volnának még a hadbiztossági kar némely dolgaira. A t. minister ur magasabb képzettség-re igényt tartó jelesebb tehetségű combattans honvédtiszteket Bécsbe küld fel bizonyos számban, hatot, tizenkettőt, a „Höchere Kriegsfcfera&r ti. 18S7* echnle^-ba, a hol ezek a felsőbb katonai ismeretekre taníttatnak, ugy tudom, két évi tanfolyamon keresztül, hogy később vezérkari, stb. szolgálatokattegyenek és az osztrák tábornokok alá kerülendő honvédcsapatokat a két szolgálati nyelv, valamint a hadsereg és a honvédség szervezetének alapos ismerete által könnyebben vezethessék. Addig, t. ház, ez intézkedés ellen nem lehet kifogásom, m ig e gy magasabb tisztképző magyar Akadémia nem állíttatik fel, mint azt Gulácsy Gyula t. képviselőtársam felemlítette. Az ellen sincs kifogásom, hogy a bécsi magasabb szakiskolába vezényéltetnek fel hadbiztossági közegek is; hanem van kifogásom az ellen, hogy miként történik ott a kiképeztetés. A hadbiztosságnál, t. ház, minthogy a honvédintézmény anyagi szükségleteit az vezeti, sokszor szükség van arra, hogy a kincstár érdekeit megóvandó, egyes szállítók, telekvagy épülettulajdonosok elíen,kikkelakincstár bérlői vagy egyéb szerződéses viszonyban áll .keresetet kell indítani; következőleg a hadbiztosoknak amagán jogot ismerniök kell s ép ezért a bécsi hadbiztossági tanfolyamon a magánjog előadatik és abból vizsgát kell tenniök, mint az egyéb katonai tantárgyakból. Csakhogy mi történik'? Bécsben egyedül az osztrák magánjog taníttatik nekik, a magyar hadbiztosoknak is ebből kell vizsgát tenniök és ebből tanulják meg, hogy a kincstárnak mikor van kártérítésre joga. Midőn azután Magyarországon alkalmaztatnak, ennek semmi hasznát sem vehetik, mert Magyarországon a kincstár kártérítési igénye az osztrák jog szerint meg nem állapítható. Ebből visszásságok származnak és az illető nem tudja magát tájékozni. Ezért szükségesnek tartanám, hogy ha a t. minister ur már az osztrák magánjog megtanulásával fárasztja ezen leendő honvédközegeket : utólagosan, pótlólag legalább a magyar magánjogot adassa nekik elő, hogy a honvédkincstár adandó esetekben e visszásság miatt kárt ne szenvedjen. Ugy tudom, t. ház, hogy mozgósítás alkalmával ezen honvédhadbiztosok, valamint az egész honvédség be lesz osztva hadosztályokba, hadtestekbe a sorbadnál, tehát a honvédhadbiztosok mozgósítás alkalmával a sorhadbeli főhadbiztosok, törzshadbiztosok vezénylete alá kerülnek s igen alárendelt szerepet fognak vinni, A magyar honvédségnek külön élelmezési kara nem lesz s igy megtörténhetik az, hogy szegény honvédeink koplalni fognak, az osztrák csapatok ismert élelmezési viszonyai következtében kénytelenek lesznek hiányt szenvedni. Nem akarok, t. ház, ennek okai taglalgatásába bocsátkozni, mert az igen messze vezetne; a Bruck, Eynattenféle régibb szomorú emlékezetű példákat sem akarom itt elsorolni, de megjegyezhetem azt, hogy a boszniai hadjáratban is sok hiány mutatkozott az élelmezés tekintetében.
