Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

•339. országos fllé* február 24. 1887. tt gére állította oda a helyzet komoly voltát és akkor kitűnt, hogy az egész házban, a mint várható is volt oly időkben, midőn az állíttatik, hogy a haza védelmére szükség van és veszedelem fenyegetheti a hazát, pártok itt nincsenek; itt csak hazafiak vannak, a kik semminemű áldozattól vissza nem rettennek. Értem a honvédség tartalék-készletére és a népfelkelés felszerelésére megszavazott hitelt. Én ez alkalommal csak azért hozom ezt szóba, hogy felkérjem az igen t. minister urat, a mennyiben a honvédség kérdéséről is van szó, a mi tehát ide ezen tárczához tartozik, de meg a népfelkelés felszerelése is az igen t. minister úrra van bizva : méltóztassék tekintetbe venni a magyar nemzet képviseletének egyhangúlag tanúsított áldozatkészségét és viszonozni ;-zzal, hogy e kizárólag ezen ország által felvállalt teher lehetőleg ezen ország javára gyümölcsöztessék, ugy, hogy ne csak a véradó fordittassék, a mint magától értetik, ha annak ideje elkövetkezik, édes hazánk védelmére, de az a megszavazott pénzöszeg is lehetőleg Magyarország határain belül költessék el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugy értem ezt, hogy valamint a honvédség felszerelésénél mindig részükről követeltetett, sőt a Magyarországban ujonczozott sorezredek részére is, hogy a magyar ipar vétessék igénybe : annál is inkább van joga a nemzet törvényhozásának követelni egy oly megszavazás után, mint a múltkori azon nyolczad fél millióra vonatkozó megszavazás volt, hogy ama felszerelések ugy a honvédség, mint a népfelkelést illetőleg a hazában rendeltessenek meg; (Helyeslés a szélső baloldalon) és pedig arra kérem az igen t. minister urat, hogy ne csak a gyári ipart, a nagyipart részesítse a megrendelésekben : hanem a bizony nem irigylendő helyzetben sínlődő kisipart is vegye igénybe. Tudom én, hogy a honvédség számára például a pozsonyi posztógyár és tölténygyár, a gácsi, losonczi posztógyár, a nagybossányi bőrgyár s több ilynemű ipari intézmények igen kitűnő készítményeket állítanak elő és örülök annak, hogy legalább a honvédség által tetemesen támogattatván, ezen nagyobb gyári vállalatok hazánk területén létezhetnek. Nem kétlem, hogy az igen t. minister ur ugy van eltökélve, hogy a posztó- és bőrnemű és eféle készleteket ezen és egyéb hazai gyáraknál fogja megrendelni; azonban ezeknek feldolgoztatásánál a hazai kisipart is óhajtanám tekintetbe vétetni. Én azt hiszem, hogy a kézműipar által, például a lábbelieknél, a mi igen fontos rész, még teljesebb és jobb munkát fog a t. minister ur nyerhetni honvédségünk tartalék-készleteire, mint a milyen a talán sietve készített gyári munka, s ezzel egyúttal iparosainkon is nagy mérvben segítve lenne. Bizom a t. minister ur hazafiságában, hogy a ház egyértelmű felbuzdulását, melyet ezen áldozatok meghozásában mutatott, azzal fogja viszonozni, hogy ezen szempontokat tekintetbe veszi • hiszen talán annyira ugy sem sürgős ezen felszerelési ezikkek előállítási, hogy az csak napok kérdése volna. Szóval azt kívánom, hogy a kis ipart is részesítse a kormány a munkában, akként például, hogy a kormány által beszerzett anyagok, teszem a bőrneműek, kiosztatnának és városaink iparosai, ahol nagyobb számban léteznek, például a fővárosban, Szegeden, Debreczenben, Miskolczon, Pozsonyban, Kassán 8 a többi iparos helyeken, szintén részesittessenek a feldolgozásban. Természetes, ez csak ugy lesz lehetővé, ha a vállalkozóknak kiadott munka nagy csoportokban nem hagyatik, hanem lehetőleg kis részekre osztatik. Egyébiránt a kölcsönös, solidaris jótállás az egyes ipartestületek vagy az iparkamarák utj án igen könnyen valósítható lesz és igy a t. kormány is e tekintetben fedeztetik. Ennyit ezen ügyről. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A honvédség mindennemű csapatai és intézményeiről annyiszor szóltam már különböző alkalmakkor s mondottam el nézeteimet, hogy azokat újból ismételni nem akarom; ez messze vezetne. De nincs is szükség erre minden tekintetben, mert azt örömmel constatálom, hogy egynémely hiányon, bár hosszú idő múlva, de segítve van. Megvallom azonban, nem hallgathatom el aggodalmamat a honvédségnél egy újabb intézmény életbeléptetésére vonatkozólag, melyet én részemről elhibázottnak tartok és félek, hogy a, mozgósítás alkalmával megbosszulja magát. Régebben is kifejeztem már ez iránti aggályaimat, a mikor ezt az intézményt életbe akarták léptetni. Értem a honvéd gyalogcsapatoknak féldandárokba való beosztását. Ez a féldandár, t. ház, nem egyéb, mint ezred. Nem tudom, miért nevezi fél dandárnak az igent, minister ur; mert ha már a sorhad mintájára jónak látta az ezred-rendszert behozni, meg kellene a gj^ermeket a maga nevén nevezni. Tudom azt, hogy a zászlóaljnak, mint tacticai alapegységnekjogosultságát az igen t. minister ur el fogja ismerni, mint a hogy a katonai szakértők azt mind elismerik. Általában a könnyebben mozgósítható és természetüknél fogva gyorsabban keletkező hadseregek, például a forradalmi hadseregek 1848/49-ben, a hasonnemü olasz és egyéb seregek, mind a zászlóalj-rendszer szerint voltak szervezve, tudniillik a hadosztályok keretein belül csakis zászlóaljak léteztek ; az olyan közvetítő és a mozgósítást nehezítő keretek, mint az ezred kerete, mellőztettek, és nem is látom be, hogy a honvéd intézmény természetéhez képest mi szükség van most is a féldandárokra ? Szaporittatott a költség, 28 törzstiszti helylyel és a féldandár-tör-