Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-353

290 553. országos Illés Április 19. 1887. vezve, hogy garantiát nyújtson a közönségnek arra nézve, hogy ott a tisztesség fogalma iránt érzék van, hogy ott a kötelesség teljesíttetik, hogy az a kötelesség teljesítésének határai fölött őrködjék — mondom — általános elvként csak az állhat, hogy oly esetben, hol arról van szó, igazságot mondott-e az ügyvéd akkor, mikor felének ügyét védelmezte, helyes volt e felszólalása, kimondta-e nyersen meggyőződése szerint az igazságot, vagy gorombáskodott-e, sértette-e az illemet vagy nem, efölött az ítéletmondást, mint az más testületeknél is történik, saját testületének fegyelmi hatóságára kell bizni. (Helyeslés.) Itt, t. ház, a dolog természete csak egy kivételt enged meg, a mely kivétel ebben a törvényjavaslatban bennfoglaltatik s ez a kivétel az, hogy ott, a hol a tanácskozás rendje és a tárgyalás szakadatlan folyama megköveteli azt, hogy a netalán elkövetett sértés rögtön elháríttassék, a zavar, a tárgyalások folyama alatti rendetlenség megszűnjék, ott, habár — mondom — hiányzik az a garantia, melyet keresünk épen az említett másik érdekkel való összeütközésnél fogva, megadassák a tárgyalásoknál az, mit a németek SitzungsPolitzei-nak neveznek, hogy a tárgyalás folyamán az azt vezető hivatalos közeg rendre utasíthassa az illetőt s ha más fél képviseletében jár el, esetleg birságban is elmarasztalhassa, ez által eszköz nyújtatván arra, hogy a rend és a nyugalom a tárgyalásoknál fentartassék. Énnél megvallom, t. ház, hogy midőn arról van szó, hogy ezt a tárgyalási rend fentartását kire bizzuk, én elvileg nem tudok különbséget tenni közigazgatási és birói iiatóság között; de miután nem elvről van tisztán szó, hanem arról, hogy Magyarország számára hozzunk törvényt, nem titkolom el ason meggyőződésemet, hogy nálunk a közigazgatási hatóságok szervezete, különösen a felebbezési rendszer, mert úgyszólván felülről való indokolásra és intézkedésekre gyakoroltatik, nem adja meg azt a garantiát, hogy az első fokon netalán szenvedélyben s elfoglaltságban kimondott határozat kellő nyugalommmal fontoltassék meg a felső helyen. Sőt a mint előfordultak esetek, az a sajnos jelenség merült fel, hogy felsőbb helyen még nagyobb elfogultság uralkodott. De én ép azért, mert ez a szakasz ezt az állapotot tartja e részben fenn és mert ma nincs reményem arra, hogy igy kiszakítva rendezvén ezt a dolgot, egyáltalában sikert érhessünk el, a többire nézve pedig a mit megfelelőnek és helyeseknek tartanék : módosítványt benyújtani nem szándékozom, nehogy a czélt koczkáztassam, kijelentem, hogy én a javaslatot ugy, a mint van, szintén nem fogadom el., de nem fogadom el Olay Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatát sem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) TeleSZky István: Azok után, miket a közvetlenül előttem szólt Győry Elek t. képviselőtársam előterjesztett, az Olay Lajos képviselő ur által beadott módosítványra egyszerű és nagyon rövid indokolással fejezhetem ki azt, hogy ahhoz hozzá nem járulhatok. Midőn azon t, képviselőtársam beszédére mégis egy pár megjegyzést kivánok tenni, előre kell bocsátanom azt, hogy nagyon tévesen volt informálva akkor, a midőn a jelen törvényjavaslathoz való hozzászólása alkalmából az itt jelen nem levő kormányelnök urat azon váddal illette, hogy ő e törvényjavaslat ellenében ellentétes álláspontot foglalt volna el. Tartozom a határozott igazság szempontjából azzal, hogy én, n, ki a törvényjavaslat előzményeit legéberebb figyelemmel kisértem, kijelentem, hogy a kormányelnök urnak mind az előzetes hozzájárulása mind ezen törvényjavaslat előzetes tárgyalása közben való nyilatkozatai a leghatékonyabb tényezőül szolgáltak arra, hogy az ügyvédi kar és az igazságszolgáltatás érdekében azon valóban nem kicsinylendő előny, mely e törvényjavaslatban foglaltatik, megnyeressék és megtartassék. (Közbeszólások baJfélöl : Kivételesen!) Én, t. ház, habár elismerem azt, a mit Győry t. képviselőtársam mondott, hogy e törvényjavaslat egyáltalában nem meríti ki az ügyvédi rendtartás körében való teendőket, mind a mellett oly fontos elvi rendelkezéseket találok a törvényjavaslatban, melyeket — legyen szabad nyíltan kifejeznem — mint az ügyvédi rendtartás teljes reformjának előcsarnokát és előhírnökét, azt hiszem, Magyarország ügyvédi kara a maga egészében a legnagyobb elismerréssel kell hogy fogadjon. Miről van itt ugyanis szó ? Helyesen fejtette ki előttem szólott t. képviselőtársam, hogy arról van a törvényjavaslat 2-ik és 3-ik §-ban szó, hogy a védelem szabadság és szólásszabadság kellő garantiája megadassák. Igen helyesen mondotta az igen tisztelt képviselőtársam, hogy ez nem az ügyvéd privilégiuma, ez a jogkereső közönség jogának kellő megvédése. Hogy legyen szabad egy parallelát hoznom, ép ugy mint a képviselő immunitása nem a megválasztott képviselő privilégiuma, hanem a választóközönségnek azon joga, hogy választottja az ő érdekei és az országos közérdeket minden irányban szabadon védelmezze és képviselhesse, ép ugy azon jog, a melyet itt az ügyvédnek megadunk, nem az ügyvédnek mint egyénnek, hanem az igazságszolgáltatásnak, ajogkereső közönségnek a jogosítványa. (Helyeslés jobbfelól.) Akkor, mikor arról van szó, hogy ezen jogosultságot túlhágta-e az ügyvéd vagy nem, a kérdés ezen vonatkozásában való megítélésére nem hivatott más, mint az, a kinek kezébe az ügyvédi önkormányzat fektetve van; azon hatóság, a mely az ügyvédi kar felett a fegyelmi hatóságot gyakorolja s az ügy védnek cselekvényei fölött eszem-