Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-353

855. országos ülés, laltatik, hogy az ügyvéd ha ellene vétség vagy bűntett miatt jogerős vád alá helyezési határozat hozatott, az ügyvédségtől felfüggesztendő. Ebből folyólag gyakran azon anomália történt, hogy az ügyvéd, a ki különben teljesen eorrecte járt el, magánjellegű csekély vétség miatt vád alá helyez­tetvén, az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett. A ki az életet ismeri, tudja, hogy ez az ügyvédre nézve különösen ma, midőn a concurentia oly nagy, életpályájának tönkre tételével azonos. Ezen intézkedést tovább fenntartani valóságos jogsérelem lett volna és azért a bizottság a maga részéről is helyesebbnek tartotta azon intézkedést, mely e szakasz megváltoztatását foglalja magá­ban s azt csupán azon irányban módosította, hogy a függesztés csak azon esetekben mondathassák ki, midőn oly vétség vagy bűntett miatt hozatott jogerős vád alá helyezési határozat, melyre nézve a büntető törvénykönyv hivatalvesztést, mint mel­lék büntetést állapít meg, vagy a mely nyereség­vágyból ered, a bizottság tehát inkább az ügyvéd­ség morális erejére volt tekintettel — s végre azon esetekben, midőn a fegyelmi bíróság, tehát maga az ügyvédi kar választmánya különös okok­nál fogva a felfüggesztést czélszerűnek látja, mert lehetnek esetek, midőn az illető ügyvédnek botrá­nyos magaviselete annyira szembeszökő, hogy az ő további működése a közönségre nézve káros volna. Hogy tehát ezen káros hatásnak eleje vétes­sék, szükség lehet arra, hogy bizonyos esetekben a fegyelmi bíróság ezen speciális intézkedést is foganatba vegye. Végre ajánlja az igazságügyi bizottság azon szakasznak fölvételét is, hogy miután ezen utóbbi esetből kifolyólag még most is lehetnek oly ügy­védek, a kik nem hivatásukkal összefüggésben lévő és az ügyvédi tekintélyt nem eompromittáló vétség miatt fel vannak függesztve, a mennyiben erre vonatkozó kérelmet terjesztenek elő. ezen fel­függesztés mellőzendő és hatályon kivül helye­zendő. Bátor vagyok a t. háznak a törvényi avaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy általánossáirban elfogadtatott. Következik a rész­letes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadta" iott; olvassa az 1, %-t.) Olay Lajos: T. ház! (Halljuk!) Mindenek­előtt kijelentem, hogy én nem a párt nevében szólok, hanem tisztán egyéni nézetemnek fogok kifejezést adni. Bámulatos az az ellenszenv, a mely a nagyközönségnél, különösen az úgynevezett ' április 19 1387. ggj gentrynél minden intézkedés ellen, a mi a jog­szolgáltatás fejlesztését és különösen minden ellen, a mi az ügyvédek magasztos hivatása biztosítását czélozza, mutatkozik, de nemesak a külvilágban van ez igy, hanem benn a házban is pártkülönb­ség nélkül és sajnálattal mondhatom, hogy mutat­kozik ez a kormánynál és ép a kormány fejénél, a mini sterelnök urnái. (Zaj és ellenmondás jobb felöl.) Nem volt eset, ha a magyar törvényhozásban, ha az igazságszolgáltatás reformja érdekében intéz­kedés történt, vagy czéloztatott, hogy az az álta­lam jelzett képviselőtársaknál, pártkülönbség nél­kül, különösen pedig a kormányelnökénél ellen­szenvre ne talált volna. Különösen mutatkozott ez az ügyvédek ellen. T. ház, az egész világon mindenütt elismerte­tik, hogy az ügyvéd ép oly factora az igazságszol­gáltatásnak, mint a biró, vagy az államügyész és hogy az ügyvéd működése, magasztos hivatásának teljesítése nélkül igazságszolgáltatást képzelni nem lehet. Ahol ezen működést bénítani megkisér­lették, belátták azonnal, hogy az igazságszolgál­tatás megfeneklett és kénytelenek voltak az ügy­védi hivatás teljesítésének szabad folyást en­gedni. Tény az, hogy az ügyvéd magasztos hivatását csak akkor teljesítheti, ha a védelem és a szólás­szabadság teljesen biztosítva van. Én azonban ezen védelmi és szólásszabadságot e törvényjavaslatban nem látom biztosítva. Maga az igazságügyi minis­ter ur, de az igazságügyi bizottság is elismeri, hogy ez csak egyes fiagrans esetekben momentán segítség akar lenni s hogy az ügyvédi rendtartás­nak tökéletes és combinált átalakítását és módosí­tását szükségesnek látja. Őszintén megvallva, t. ház, e kényszernek engedve, általánosságban nem akartam ellene szólni e törvényjavaslatnak, de én azon meggyőződésben vagyok mindegy: akár e javaslat, akár semmi. Én legalább ezen javaslattal az ügyvédek helyzetén javítva nem látok. Készséggel elismerem, hogy a 4. §-ban bizonyos törekvés látszik a javulásra, de ennek ma momentán szüksége fenn nem forog, mert néze­tem szerint a királyi Curia tévedett akkor, midőn az ügyvéd nem becsületbeli és egyáltalán oly fenyítő ügyekben, melyek hivatalvesztést nem vonnak maguk után, vád alá helyezési határozat alapján az ügyvédi működéstől felfüggesztette; mert legalább is jogosult az a vélemény, hogy oly bűntettek és vétségekért, melyek hivatalvesztést maguk után nem vonnak, habár azokban vádhatá­rozat hozatott és a törvény szigorú megtartása mellett is felfüggeszteni nem kell. Ideiglenesen tehát a Curia nagyon könnyen segíthet a dolgon, teljes ülésben helyesebb irányú elvi határozatot hozhat és ekkor nem lesz szükség az említett sza­kaszra sem. Az első, második, harmadik szakaszra nézve

Next

/
Thumbnails
Contents