Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-353

2gg 853. országos ülés április 19, 1887. az a határozott véleményem, hogy az a jelenlegi helyzetnek nem javulása, rosszabbulása. Roszszabbulás azért, mert eddig legalább, hogy ha az ügyvéd a közigazgatási hatóságoknál az illető hatósági közeg nézete szerint szóval vagy Írásban sértést követett el, a 46. szakasz alapján át kellett tenni az ügyet a rendőrséghez és a rendőrség ítélte meg, vájjon fordult-e elő kihágási eset, vagy nem. Most hogyan áll a dolog ? Lehetnek esetek, midőn igen előkelő ügyvédek bélyegcsonkítás vagy bármi más dolog miatt kénytelenek egy pénzügyi biztos, illetékszabäsi hivotalnok stb. előtt feleket képviselni, eddig egyedül a biróság, esetleg a 46. §. alapján a rendőri hatóság volt jogosult megbüntetni az ügyvédet rendbüntetéssel, ezután az a pénzügyi biztos, vagy illetékszabási hivatalnok, a ki azt sem tudja, hogy mi fán terem a jog, lesz feljogosítva az ügyvédet azonnal rendbüntetéssel sújtani. Én ebben az előbbi állapottal szemben nem javulást, hanem határozottan rosszabbulást látok. De másrészt az ügyvédi autonómia kiterjesztését sem látom a javaslatban, mert a törvény világos rendelkezései szerint súlyosabb sértési esetekben, ha szóbeli vagy írásbeli sértést követ el az ügyvéd, jogosítva van az illető hatósági közeg maga ítélni meg, hogy súlyosabb vagy enyhébb-e a sértés és ahhoz képest teszi át az ügyet az illetékes fegyelmi hatóság a bíróságnak. A javaslat szerint a sértett hatósági közeg maga ítéli meg, vájjon a sértés fegyelmi vagy büntető eljárás alá tartozik és így tetszése szerint minden ügyet fenyítő eljárás alá tartozónak qualificálhat. Hol van tehát a javaslatban az ügyvédi autonómiának kiterjesztése, ha nem minden esetben az ügyvédi kamarának adatik a sértett cselekvény elbírálás végett, hanem csak azon esetben, ha az illető sértett közigazgatási közeg ugy hiszi, hogy az ügyvéd csak fegyelmi vétséget követett el. De ezektől eltekintve, őszintén megvallom, épen azért, mert ezen javaslatban sem a szólás, sem a védelem szabadságát megvédve nem látom, sőt egy fontos elvet látok feladva, ez pedig az, hogy ha a magánfél, a ki sokkal nehezebben ítélheti meg a hatóságokkal szemben használt kifejezést, mint az ügyvéd, a ki számolni tud és számolni köteles a következményekkel, mondom, ha a magánfél szóval vagy Írásban sértést követ el a hatósági közeg ellen, az a 46. §. értelmében fenyítendő cselekményt követ el, az ügyvéd pedig esetleg, ha a hatóság jóakaratú irányában, csak fegyelmi vétséget követ el. Én ebben magasztos jogelvet látok feladva, mert nem egyforma mértékkel mérnék az igazságot, míg ugyanis a magánfél ellen fenyítő eljárást alkalmaznak, ugyanazon esetben az ügyvéd ellen sokkal enyhébb fegyelmi büntetést mérnék. Azt hiszem t. ház, veszélyes dolog egyáltalában, hogy a 46. §. alá tartozó büntetendő cselekvények felett a bíráskodást rendőrségi közegek, másodsorban a közigazgatási bizottság és legfelsőbb fórumként a belügyministerium illetékes közegei végezzék. Veszélyes azért, mert sem a rendőrségi kapitányok, sem a közigazgatási bizottság, sem a belügyministeriumnak az elintézésre hivatott rendőrségi osztálya nesnbir azzal a tapintattal, a szükséges magasztos hivatás érzetével, hogy e bíráskodást jogszerűleg és helyesen végezhesse, különösen akkor, midőn sajnálattal kellett illetékes képviselőtársainktól hallanunk, hogy a belügyministerium rendőrségi osztályánál általános vélemény, hogy a hatóság tekintélyét minden áron ha helyes, ha nem, fenn kell tartani. És ha már egyszer az alantas hatóság sértve érzi magát, akkor a belügyministerium közegei alig bírálják meg: követtetett- e el sértés, vagy nem, a jogkérdésbe alig bocsátkozik, csak arra érzik magokat hivatva, hogy minél kevesebb legyen a fölebbezés, a bírságot a lehető legmagasabb fokra felemelni. Nem megbízhatók, mert nem veszik figyelembe a curiának ily ügyekben hozott számos és mindig egyöntetű határozatait, a mint volt rá eset és itt a házban is előfordult ^egy kérvényi ügy tárgyalása alkalmával, hogy Ó-Becse községének néhány 100 lakosa felebbezett a központi bizottság eljárása ellen, mely felebbezésben a központi bizottság eljárását az illetők hatalmaskodással, erőszakoskodással vádolták, az illető hatóság, a kapitány, hogy az ellenzék minden kedvét elvegye a törvényes jogorvoslat keresésétől, nem egyszer büntette meg őket, pedig a sértés egy kérvényben történt és a curia döntvénye szerint egy beadványban csak egyszer lehet sértést elkövetni, hanem megbüntette 147-szer, vagyis 147 egyént büntetett meg egyenkint 100—100 forint birsággal. És a belügyministerium rendőri osztálya ezt . a belügyministerium nevében helyben hagyta. Ismétlem tehát, amint helyeslem és elfogadom a jogügyi bizottság véleményét, hogy közigazgatási hatóságokra ügyvédek ellen ily bíráskodást bízni nem lehet, elfogadom úgy, hogy ezen bíráskodást ne csak az ügy védek ellen ne gyakorolhassa, mert nem megbízhatók, mert a szükséges képesítéssel nem bírnak, de azt kívánom, hogy a 46. §. feletti intézkedési jog a közigazgatási hatóság illetékessége alól kivonassák, így képzelem éo egyedül, hogy a törvényjavaslat minden irányban fontos jogelvek fentartása nélkül correctivumot fog képezni. Nézetem szerint a jelenlegi törvényjavaslat visszaesést képezne, ezért a magam nevében a törvényjavaslat 1-ső, 2-ik és 3-ik szakaszaira nézve a következő módosítást vagyok bátor javaslatba hozni (olvassa): „Az 1874: XXXIV. t.-cz. 105. szakaszainak