Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

Jg 33D. országos ülés iebrnär 24. IS*?. hadsereg felállítását, de a melynek eszméjét mi, mint Magyarországot teljes joggal megillető államhatalmi faetort soha el nem vetjük, de sőt annak felállítására törvényadta jogunknál fogva is törekszünk s annak felállítását törvény adta jogunknál fogva meg is követeljük, (Helyeslés) azt meg már elengedhetetlen szükségnek tartjuk, hogy a honvédség teljesen függetlenittessék a közös hadseregtől, ennélfogva minden erőnkkel oda kell törekednünk, hogy a honvéd törzskar felállittassék, a mely magát minden tekintetben emancipálva a közös hadsereg befolyásától, vele csakis magasabb szolgálati érdekek megóvásában érintkezzék. (Helyelés a szélső baloldalon.) Ezek azon általános hiányok, a melyek pótlását mi és velünk az egész nemzet óhajtja. Minélfogva azon tiszteletteljes felhívást vagyok bátor intézni a t. honvédelmi minister úrhoz, legyen kegyes velünk tudatni: tartja-e ő is szükségesnek és kivívhatónak, hogy a honvédtüzérség, valamint a műszaki csapatok és a honvédségi törzskar s a törzskari iskola is felállittassék ; vagy ha nem, legyen kegyes rámutatni azon akadályokra, a melyekbe azok felállítása annyira bele ütközik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Előttünk fekszik a honvédelmi minister urnak jelentése a Ludovika-akadémiáról is. Ezt illetőleg minden tartózkodás nélkül kijelenthetem, hogy az abban foglalt adatok mindnyájunkat kielégítettek. Van azonban egy dolog, a melyet én már a bizottsági ülésben is voltam szerencsés felhozni, de itt sem tartom ezt figyelmen kivttl hagyandónak és ez a növendékek oktatását illető némely hiányosság. (Halljuk.') Elismerem, hogy a szellem, melyben neveltetnek, jó magyar érzelmű — mint a hogy nem is lehet más — hogy a szakoktatás kitűnő, de hogy ők helyesen gondolkodó állampolgárai legyenek a hazának, szükségesnek tartanám velük, természetesen csak nagyobb körvonalakban, a magyar közjog és alkotmányt megismertetni. Ha a közös hadseregbeli tiszteknek oly téves, sokszor államellenes fogalmaik vannak alkotmányunkról, de sőt még dualisticus helyzetünkről sem birnak kellő tudomással, a mennyiben előttük csakis az egy osztrák császár létezik; tudjanak legalább honvédtisztjeink náluk többet és ismerjék meg, hogy az osztrák császár és magyar király egy és ugyanazon személy ugyan, de egészen külön két fogalom. Hogy ha az általam indítványba hozott tantárgy behozatala netáni nehézségekbe ütköznék a mennyiben ellene az esetleges túlterhéltetés érve hozatnék fel, ám töröltessék el valamely lényegtelenebb tantárgy, mint például a táncz, zene, ének oktatása, de azt felette szükségesnek tartom, hogy a honvédtiszt, ki az alkotmányra felesküdött, azt legalább ismerje is meg. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A közös hadsereget illetőleg nem akarok szigorú eriticát ezúttal gyakorolni, de e tekintetben csakis a jelen viszonyok befolyásának engedek. Nézetem szerint különben az országnak egész bizalommal kell tekinteni a hadseregre, a mint teljesen megbízik a honvédségben is, de hogy ez utóbbi a belé helyezett bizalomnak minden tekintetben meg is felelhessen, hogy hazafias törekvéseit, önfeláldozását mindenkor a kivánt siker koronázza, kezébe kell szolgáltatni mindazon eszközöket, melyek a modern hadviselés terén megkívántatnak. Ezek hiányában, legyen az bármily nagy hazafias erényekkel, vitézséggel, bátorsággal megáldva, törekvéseit a kivánt siker aligha fogja követni, a netáni kedvezőtlen eredményért pedig mást, mint az intéző köröket, nem lehet felelőssé tenni. Azon biztos reményben tehát, hogy a kormány a jövőben jobban fog gondoskodni jelenleg mostohán ellátott honvédségünkről, én a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk!) Már kilenczedik esztendeje, hogy a honvédelmi költségvetés tárgyalása alkalmával rendesen fel szoktam szólalni és miután ezen, mindnyájunk által nagyra becsült nemzeti intézmény szervezésében szerencsém volt részt venni, igen kedves kötelességemnek tartom folytonos figyelemmel kísérni ezen intézmény fejlődését és úgyis mint népképviselő, igénytelen észrevételeimmel előmozdítani azt, a mi szerény meggyőződésem szerint ezen nemzeti és alkotmányos intézményünknek javára válhatik. Ezen felfogásból kiindulva, részemről a honvédségre kért költségeket mindenkor megszavaztam és ez alul most sem teszek kivételt, a midőn azon elveknél fogva, melyeket az előttem szólott Gulácsy Gyula t. képviselő ur már fejtegetett, minthogy én is azon párthoz tartozom, melynek egyik sarkalatos elve az önálló magyar hadsereg felállítása, melytől bármely viszonyok közt el nem térhetünk, ezen nemzeti alkotmányos intézményt, a honvédséget, mindenha úgy tekintettük, mint magát az általunk mindig óhajtott magyar hadseregnek magvát s annak lehető legteljesebb kifejlesztésére törekszünk. (Helyeslés.) Hogy tüzérséggel, műszaki ^csapatokkal, fájdalom, ezen intézmény még ma sincs ellátva, azt imént szólott t. barátom fejtegette, tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok; kíváncsian várom csak az igen t. minister ur nyilatkozatát, melyre őt egyenesen felhívta képviselőtársam. Ritka jelenet folyt le legutóbb ezen teremben, midőn súlyos pénzügyi áldozat követeltetett a törvényhozástól a kormány által, mely saját felelőssé-