Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

Mt. iniifii filé* fefcmir 24. 1SS7. SÍ egész évre fog fölvétetni és körülbelül 180— 190 ezer forintra fog rúgni. Iparkodtam a számokat egészen objective feltüntetni, de a mily ridegek e számok egyrészt, ép oly ékesen szóknak és tanúskodnak arról, hogy ez előirányzati többlet, mely a nyugdíjakkal együtt 201 ezer forintot tesz ki, nem önkényüleg idéztetik elő, hanem az intézmény természetes fejlődése által okoztatik és fényesen bizonyítja, hogy ezen intézmény folyton gyarapodik, erősödik s azon magasztos feladatának, mely a haza védelmében áll, mindinkább megfelelni képes. Midőn még említeném azt, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében benfoglaltatnak egyszersmind a honvédelmi minister urnak ugy a LudovicaÁkadémiát, mint az alapítványi helyeket illető előterjesztéseire vonatkozólag készített jelentések, melyeket szintén kérek tárgyalás alá venni, ajánlom a költségvetést általánosságban elfogadásra. (Helyeslés jobbfélől.) Gulácsy Gyula: T. képviselőház! Távol lévén tőlem a magyar királyi honvédségnek, nemzeti intézményünk egyik büszkeségének fejlődése elé csak a legkisebb gátat is vetni, van szerencsém mindenekelőtt kijelenteni, hogy én a honvédelmi minister ur költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De épen azért, mivel a honvédség fejlődését mennél gyorsabban, tőlünk telhető minden erővel, sőt a legnagyobb áldozatkészség mellett is előmozdítani kívánom (Halljuk!) s azt mindennemű kellékekkel is, mely egy önálló hadsereg fentartására szükséges, ellátni is kívánnám, (Helyeslés a szélső balon) szükségesnek tartom egynémely hiányosságra felhívni a t. ház figyelmét, a melyek a honvédség fennállása óta még mindig pótolatlanul maradtak. (Halljuk !) Volt ugyan szerencsém a megelőző években ezt illetőleg felszólalni, felszólaltak előttem mások is minden évben, de meg fogjuk tenni ezt szükség és kötelességszerűleg ezután is mindaddig; míg az általam említett hiányok pótolva nem lesznek, a mig tudniillik a honvédség nemcsak általunk, de az egész ország által is óhajtott azon helyzetbe jut, a melyen mint egy tökéletesen fölszerelt, mindennemű hadi attribútumokkal ellátott valódi hadsereg megállhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Értem ez attribútumok alatt a tüzérséget és a műszaki csapatokat. (Helyeslés a széls'ő baloldalon.) Hogy mi tulajdonképeni oka annak, miszerint a honvédség fennállása óta mind ez ideig e tekintetben még csak egyetlenegy lépés sem történt, az a maga valóságában még felderítve nincs. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig valami nagy és fontos okának kell lenni, hogy ennek még csak eszméjét sem merték megpendíteni felső helyen az irányadó körök. Mert hiszen azt érvül csak el nem fogadjuk, hogy a honvédségnek tüzérségre szüksége nincs, mivel van a közös hadseregnek s szükség esetén attól láttatik el, midőn tulajdonkép a közös hadsereg sem rendelkezik elegendő számú tüzérséggel. (Ugy van ! a szélső baloldalon!) Pedig csak egy szavába került volna a kormánynak ezt az eszmét megpendíteni s meglátta volna, miként szavazta volna meg az egész ház összessége pártkülönbség nélkül a szükséges milliókat, midőn egy valódi nemzeti intézményről van szó. De a mint, hogy el volt hibázva az egész 1867-iki kiegyezés és annak minden pontozata egyenesen Magyarország hátrányára irányítva, természetesen a honvédség is csak mostani fejletlen alakjában volt kivihető. Azon okok pedig nagyon könnyen felderíthetők és könnyű a felelet: mert hát Bécs nem akarta. S valljuk meg az igazat, az uralkodó sem viseltetett még akkor Magyarország irányában oly bizalommal, mint jelenleg és t dán már maga a honvéd elnevezés is bizonyos nemű borzalommal töltötte el: hogy adhattak volna hát még ágyúkat is a honvédségnek, hiszen azokat legelőször is Bécs ellen fordították volna, gondolkoztak akkor igy az irányadó körök. Hanem azóta a viszonyok nagyon megváltoztak, a nemzet teljesen kibékült a fejedelemmel és a kapocs, mely a nemzetet az uralkodóhoz fűzi, még szorosabbá vált s eltekintve a közösügyi kiegyezésnek Magyarországot oly súlyosan terhelő több pontozatától, a barátság a két birodalom között megszilárdult s eképen ha egyik félrészéről sem tápláltatik többé ellenséges indulat, ha az általam felhozott indokok sem volnának valószínűek, mondja meg hát a t. honvédelmi minister ur, mi áll mégis írtjában, hogy a honvédség tüzérségi és műszaki csapatokkal elláttassák s legyen szives tudatni, van e egyáltalában szándéka ezen fő hadi attribútumokat a honvédség számára megszerezni. Azonban nemcsak anyagi, hanem a szellemi fejlődés sem áll a honvédségnél azon színvonalon, a melyre a nemzet ezen egyetlen katonai intézményét emelni óhajtaná, mert tudvalevőleg nélkülözi mindazon felső katonai intézetet, a melyben a törzskar és törzskari tisztek képeztetnek s amelyek annyira szükségesek. A Ludovica-Akadémia, elismerem.egykitűnően berendezett és szervezett s a maga nemében egy magas niveau-ra emelt első fokú tanintézet; de itt csak az alantas tisztek képeztetnek ki, már pedig a honvédségnek ugy önállósága, mint prestigeeje és hivatása is megkívánja, hogy nemcsak alantas, hanem felsőbb rangú tisztjeit is maga képezze ki, a miért szükségünk volna egy a bécsi Kriegsschule mintájára berendezett felsőbb katonai intézet felállítására, hogy ne legyen a honvédség kénytelen mindig a közös hadsereghez folyamodni erőkért, mikor azokat saját kebelében is feltalálhatja. Ha már nem volna lehető kivívni az önálló magyar